A kanapén ülve YoonJi haját fonva figyeltem kisfiamat, aki a nappali másik felében ült az egyik tankönyve társaságában, a fülhallgatójával a fülèben.

- Szerintetek én já anya vagyok? - szakítottam félbe hírtelen a beszélgetést ami körülöttem forgott, rájuk se nézve.

- Nem vagy rossz anya. Csak kamaszodik. - simogatta meg a hátamat Jin, és ő is a fiatal fiút kezdte el figyelni.

- Meg olyan mint Yoongi. - nevette el magàt Kook.

- Igen. Yoongi is ilyen volt ennyi idősen, majd kinövi. - magyarázta Tae.

- Remélem... - sóhajtottam fel, majd mosolyogva lenèztem YoonJira.
- Készen vagy kicsim. - amint megszólaltam ő csak izgatottam végigsimított a fonáson, és csillogó szemekkel nézett hátra rám.

- Szèp vagyok anyu? - firtatott boci szemeivel.

- Igen kicsim. - simogattam meg az arcát, ő pedig Jimin felé fordult.

- Jimin-si. Tetszik a hajam? - màszott át Jimin ölébe, aki óvatosan átölelte a törékeny tetstét, és áttát a feje tetejére tette.

- Nagyon szép vagy YoonJi-ah~. - a dícséret hatására a kicsi azonnal a kis tenyereibe temette az arcát.

- Aww~. A kis YoonJi zavarban vaaan~? - piszkálódott Taehyung, óvatosan megsimítva a kislány arcàt.

Valamit mormolt a tenyerébe amit nem èrtettem, majd leemelte a kezecskéit.

Jimin megfogta és magával szembe fordítva megölelte, és egy kis puszit nyomott az arcàra.

- Jimin-si a barátom vagy! - kiáltott fel hírtelen szemeit szorosan összecsukva, rózsaszínes arcal.

- Igen a barátod vagyok. - nevette el magát, és egyik kezét a szája elè tette.

- De úgy mint apa anyának.. - biggyesztette ki alsó ajkát szemeit levezetve.

Mind annyian visszább vettünk.

Kikerekedett szemekkel figyeltem a kicsi arcát ahogy Jimin vállaiba kapaszkodik.

- Persze YoonJi-ah. - simogatta meg a hátát.

- Ez nem igazság! Elveszed minden figyelmèt. - duzzogott Jungkook mint valami kisgyerek.

- Mit csináltok a kiscicámmal? - jelent meg Jimin mögött Yoongi.

Előre nyúlt és kivette a YoonJit Jimin kezei közül.

- Cicám, nem randizhatsz ameddig 40 éves nem leszel. - magyaràzta el neki, mi pedig csak csendben hallgattuk.
- Főleg nem ilyenekkel. - mutatott Jiminre, mire mindannyian nevetèsben törtünk ki.

- De miért? - biccentette oldalra a fejét egy kicsit.

- Mert nem szeretnél egy olyan barátot magadnak aki olyan mint apa? Hm~? - mosolygott rá, megvillantva fogait.

- De. - válaszolta azonnal, édesen, Yoongi pedig büszkén ölelte magához szorosabban lányát.

Befurakoditt Jimin és közém, majd szabad kezével átölelt a vállamnál fogva.

- Miért vagy ilyen Hyung? - tette fel a kérdését Jimin, Yoongi pedig csak elvigyorodott.

- Mert az én kiscicám csakis a legjobbat èrdemli. Nem egy Jimint. - elnevettük magunkat egy kicsit, Jimin pedig csak megsértve a szívéhez kapott.

Hírtelen annyit vettem èszre a szemem sarkából hogy Haneul feláll és a bejárati ajtó irányába kezd el menni.

- Han hová mész? - pattantam fel azonnal és utàna mentem.

- Àtmegyek egy kicsit az egyik barátomhoz, majd jövök. Szeretlek. - lehajtoltam hozzà hogy megpusziljam az arcàt.

- Én is téged. - és ezzel le is lépett, bezárva maga után az ajtót.

Visszamentem a többiekhez, és visszaültem a helyemre.

- A "barátjához" ment? - kérdezte Kook gyanakodva.

- Igen? Miért? - kérdeztem vissza.

- Tuti hogy nem a barátjához ment. Nem vetted észre hogy milyen hírtelen lelèpett? - tette keresztbe a kezeit a mellkasa előtt.

- Szerintem is gyanús volt. - simította meg az állàt Taehyung.
- Te mit gondolsz Hyung? - nézett Yoongira, fejét a tenyerén pihentetve.

- Engem hagyjatok ki ebből. Én javítani akarok a kapcsolatunkon nem mèg jobban elrontani. - válaszolt azonnal elkerekedett szemekkel.

- Akarod hogy kövessem? - állt fel Kook.

Elhúzva a számat egy kicsit elgondolkodtam, majd rábólintottam.

- Kérlek, és ha megtudod hogy hol van azonnal gyere vissza, vagy hívj fel. - túrtam bele a hajamba.

Semmi időt nem vesztegetve ment az ajtóhoz, összeszedte a cuccait, ès el is ment.

Ajánlom hogy ne hozzá menjen..