Ahogy elhagytam a hatalmas épületet, azonnal beültem az autómba és elkezdtem hazavezetni, mikor megcsörrent a telefonom.

Tudom hogy ez nem egy jó dolog, és nem is a leg biztonságosabb, de felvettem.

- Igen? - szólaltam bele a készülékbe.

- Jó napot Mrs. Min. A fiával kapcsolatban hívom. - hallottam meg az iskola igazgatójának a hangját.

Azonnal pánikba estem.

- A fia a mai nap nemrég megtámadott egy pár diákot, ami miatt megkérném magukat hogy fáradjanak be az intézménybe minél előbb. - éreztem ahogy minden szín és élet kiszáll belőlem.

Mi a fene van ezzel a gyerekkel?

- Nagyon köszönöm. Sietünk be. Viszlát! - köszöntem el, és mikor ez megtörtént a vonal túlsó végén is, kinyomtam a hívást.

Gyorsan hazavezettem, közben pedig azon gondolkoztam hogy mit rontottam el, majd mikor hazaértem kiszálltam az autóból és berontottam a házba.

- Yoongi, emeld meg a seggedet és gyere! - húztam fel a kanapéról, majd megragadtam a távirányítót és kinyomtam a tévét.

- Mi történt? Ne öltözzek át? - jött ki velem a házból, én pedig be is zártam a az ajtót magunk mögött.

- Jó vagy így. - rántottam ki az autó ajtaját, és beültettem.

Én is beültem, beindítottam az autót, és el is kezdtem az iskola felé vezetni.

- Na de akkor magyarázd el hogy mi történt, mert kezdessz megijeszteni. - tisztán hallatszódott a hangján hogy tényleg kezd megijedni.

Út közben elmagyaráztam neki a helyzetet. Mindent elmondtam neki, amit az igazgató elmondott nekem a telefonban.

Amint megèrkeztünk sietve rohantunk be az iskolàba mint valami elmeháborodottak, egyenesen az igazgatói irodához.

Bekopogtunk, majd be is engedtük magunkat.

- Jó napot! - köszöntünk, Yoongi pedig becsukta az ajtót magunk mögött.

Azonnal lenèztem a székeken sorban ülő fiúkra. Ahogy megláttam Hant azonnal elképedtem.

Fejet lehajtva ült vères kezeit vizsgàlgatva.

- Jó napot Mr. és Mrs. Min. Mint ahogy azt már a telefonban is említettem a fiuk megtàmadott pàr diàkot, kik közül páran ott ülnek. - mutatott a székeken ülő sérült diàkokra.
- Sajnos egy páruk nem lehet itt mivel olyan súlyos sérülèseket szereztek hogy kórházba kellett őket szállítani. - elkerekedett szemekkel figyeltem Hant, aki mèg mindíg nem emelte fel a fejèt.
- Igazàból azèrt is hívtuk be magukat, mert a fiú a verekedés óta nem volt hajlandó megszólalni.

Óvatosan odamentem Haneulhoz ès megsimogattam egy kicsit a fejèt, ő pedig lassan felemelte a fejét és ràm nèzett.

- El szeretnèm maguknak mondani hogy nagyon csalódott vagyok. Haneul egy nagyon jó kèpesítèsű diàk. Sose számítottam volna ilyenre pont tőle. - ingatta meg a fejèt.
- Muszàj lesz felfüggesztenem erre a hètre, ès ez alatt az idő alatt elkezdjük a megvitatni a többi tanàrral a helyzetet, hogy most mi legyen. - kulcsolta össze az ujjait az asztalon.
- Nem akarok maguknak hazudni, de nagy esély van rá hogy ki kell hogy csapjuk az iskolából. - igazította meg a szemüvegét.

Remegő kezemmel túrtam bele szőke tincseimbe, mikor megéreztem Yoongi nagy kezèta hátamond ahogy körkörösen elkezdett simogatni.

- És mit tehetnènk annak az èrdekèben hogy ezt elkerüljük? - kérdezte meg Yoongi, az igazgató pedig hümmögött egyet, majd belekezdett.

- El kell mondania hogy mièrt tört ki a verekedés közöttük. Ez enyhítheti a büntetést.

Lehajtottam a fejemet, ès egyik kezemet a szemeim elè tettem, eltakarva könnyeimet.

- Köszönöm hogy bejöttek. Haneulnak a hèt folyamán tanítás után be kell jönnie és el kell mondania a történtek okát. Remélem ez megoldható. - állt fel az igazgató, és pedig gyorsan megtöröltem a szemeimet.

- Persze, és kérem majd ha megtud valamit, azonnal èrtesítsen minket. - ráztak kezet Yoongiék, majd felèm fordult és az èn kezemet is megrázta.

- Köszönöm hogy befáradtak. Viszlát.

- Viszlàt. - köszöntünk el.

Hanhoz fordultam, és kinyújtottam felè a kezemet.

- Gyere. - suttogtam, ő pedig azonnal felállt ès megfogta a kezemet, és együtt elhagytuk az irodàt.

Ez egy jó szar nap.