Megreggeliztem és most itt ülök a szobámban és várok. Nem merek lemenni, mert akkor a járték a kezdetét venné.

Lent hallom ahogy próbálják meggyőzni hogy ne játszunk, de ahogy hallom nem lehet meggyőzni.

Meghallottam ajtóm nyitódását, és az a két személy jött be rajta akikkel beszélni akartam.

Jin és Hobi.

- Hallottam hogy beszèlni akarsz velem. - léptek beljebb.

Jinen látszott hogy sejti hogy mit akarok, Hobi meg màr tudja.

- Igen. Nem is köntörfalazok. Miért nem mondtátok el hogy ti is gyilkosok vagytok? - tettem csípőre a kezeimet.

Csak lehajtották a fejüket, gondolkozva egy jó magyarázaton.

- Hallgatom. És csak is az igazat. - szomorú szemekkel figyeltem őket.

Hobi felemelte a fajét és egy sóhaj után belekezdett.

- Én el akartam mondani, csak egyszerűen nem ment. Féltem hogy ha elmondanám, akkor félnél tőlem és megutálnál. Aztán pedig nem beszélnél velem. - húzta egy szomorkás félmosolyra a száját.

- Én őszintén... Soha se akartam elmondani, és nem azért mert nem bízok meg benned. Csak meg akartalak kímélni az információval járó veszélyektől. Mert ha kiderült volna hogy tudsz a dolgokról, akkor levadásztak volna. - fejezte be Jin is.

Leengedtem a kezeimet, és sóhajtottam egy aprót.

- Köszönöm hogy elmondtátok. - festettem fel szokásos mosolyomat. - És nem utáltalak meg titeket. - mentem oda és öleltem őket magamhoz.

Azonnal viszonozták a gesztusomat. Egy kicsit így maradtunk, majd elengedtem őket.

- Na de akkor én megyek. - rándultam megy egy kicsit a félelemtől.

- Vigyázz magadra Angel. - szólt utánam Hobi ahogy elhagytam a szobámat.

Leérve Suga màr ott várt rám.

- Elkészültél édes? - kérdezte ahogy odaértem hozzá.

Csak egy alrót bólintottam, mire megfogta a kezemet és senkitől el nem köszönve kihúzott az utcára.

Kézenfogva mentünk már eg ideje, de még mindíg nem értünk oda ahoz az említett elhagyatott helyhez.

- Hovà megyünk? - bizonytalan kèrdésem hallatàn elkuncogta magát.

- Majd meglátod~. - húzott maga mellé, mert eddig mögötte kullogtam.

•••

Végre megérkeztünk. Az épület tènyleg elhagyatott volt. De nem csak az épület, hanem a környék is. Sehol sem láttam embereket.

- Itt vagyunk. - álltunk megy egy hatalmas kórház előtt.

Az egész elhagyatott volt. Ledermedtem. Nem akartam bemenni. Olyan magyányosnak és fèlelmetesnek tűnt.

- Adok 1 percet hogy elbúj. - elengedte a kezemet, és pedig azonnal befutottam az épület ajtaján.

Azonnal megcsapott a bűz ami az épületben terjengett. Felrohantam gyorsan a második emeletre, és bementem egy szobába.

Minden tele volt üvegszilánkokkal, és találtam egy tiszta szikét az egyik ágyon. Biztos ő rakta ide...

Körbenéztem, ès találtam egy poros vázát, amiben hervadt virágok voltak. A szirmok belepték az éjjeliasztalt.

Nem volt sok időm nézelődni, mivel lépteket hallottam közeledni. Ijedtemben megragadtam a szikét, és ez egyik ágyakat elválasztó függöny mögé bújtam.

Leültem az ágyra, hogy a lábaimat se lássák.

Meghallottam ahogy kinyitják az ajtót, de nem hallottam ahogy bejönnek a szobába. Becsukta. Gondolom csak körbe nézett.

Egy öt percig még ültem és hallgatóztam, mikor végre kijöttem a függöny mögül.

Túl hangosnak találtam a lépteimet. Cipőm talpa alatt ropogtak a törmelékek. Nem tetszett.

Levettem a cipőimet és a zokniaimat. Az se érdekel ha valami szétvágja a lábaimat, csak ő ne találjon meg. A csipőimbe tettem a zokniaimat és azokat pedig az ágyra tettem.

Lábaim fáztak, de nem érdekelt. Elindultam az ajtó elé kikerülve mindent ami felsérthette volna a lábaimat.

Óvatosan kinyitottam az ajtót és kiléptem a folyosóra.

Az egyik szobából motoszkálásokat hallottam. Lehet hülye döntés volt, de odamentem a nyitott ajtóhoz és bekukucskáltam.

Egy ismeretlen férfi matatott valami után, de ahogy észrevettem megtalálta. Kiegyenesedett, és elkezdett megfordulni.

Gyorsan elmentem az ajtótól, és egy hang nélkül lejjebb rohantam.

Egy férfi volt a földszinten, de szerencsére akkor ment be az egyik szobába, mikor én leértem.

Besiettem az egyik legközelebbi szobába. Csak ne találjanak meg...

•••

Véres kezeimre meredtem, és a szikére. Szétvágott ruháim már át voltak fagyva.

Az elàttem álló férfire néztem. Nyakát fogta, próbálta megállítani a vérzést.

- Úgy sajnálom. - nyögtem ki, ahogy a düh eltávozott a testemből.

Meg akart akadájozni. De nem csak ő... hanem a társai is, akik az egész épületben szana szét voltak.

Közelebb mentem hozzá, miközben eltettem a szikét. Nem értette hogy mit akarok.

Nyakázoz nyúltam az egyik remegő kezemmel, és az ő keze alá csúsztattam az enyémet.

Erősen odaszorítottamm, miközben a másik kezemmel elkezdtem húzni az egyik ágy felé.

Leültettem, és a már így is szakadt pólómból letéptem egy nagyobb darabot. Összegyúrtem és a nyaka oldalán lévő vágásra nyomtam.

Arca sápadt lett a vérveszteség miatt.

Segíteni akartam neki. Nagyon fiatalnak tűnt. Sokkal fiatalabbnak az eddigieknél.

- Nem akartam. - suttogtam, ahogy egyre jobban elgyengült és elkezdett előre hajolni. Fejét a vállamon pihentetve.

- Semmi baj. - nyöszörögte, és még egy kicsit szenvedett, majd megéreztem ahogy teste elernyed a kezeim között.

Csak ott álltam és tartottam élettelen testét. Simogattam a haját. Nem tudtam érte mit tenni...

Lefektettem az ágyra, és két kézzel megfogtam az ő hatalmas mancsát. Arcához hajoltam és minkét orcájára nyomtam egy puszit.

Szépen kezeit a hasára tettem, és elhagytam a szobát.

Visszamentem a cipőimét. Mikor beértem felhúztam a zokniaimat és a cipőimet.

Az ottani száraz virágokat kivettem a vázából, és visszaindultam a halott fiúhoz.

Visszaérve a virágokat kezeibe tettem. Néztem egy pár percig, mikor ténylegesen elhagytam a szobát.

Leérve a földszintre ott állt Suga. Vigyora levakarhatatlan volt.

- Na cicus? Tetszik eddig a játék? - indult meg felém.

- Maradj ott ahol vagy! - kiabáltam ahogy előrántottam a szikét.

- Na, édes~. - jött közvetlen közelembe, mire dühömben neki ugrottam.

Megvàgtam arcát, de valaki hátulról lefogott. Próbáltam előre ugrani, de nem ment.

- Hagyd, gyere. - ismertem fel RM hangját.

Azonnal abbahagytam az ellenállást. A dühöm elszállt, és fél szememből legördült az első könnycsepp.

Miért fáj ennyire hogy Suga így viselkedik velem? Miért csinálja azt amit csinál? Tesztelni akar vagy csak meg akar őríteni?

- A játéknak vége. - fogta meg a kezemet Rap Mon és elkezdett kivezetni az épületből.