A harmadik órai szünetemen vagyok. Egész ideáig az járt a fejemben amit Nam mondott.

Egy közös gyerek.. Ezen kattogok, ès játszadozok a gondolattal, hogy mi lenne ha.

A tanáriban ültem, gondolataimba merülve és kávémat iszogatva, mikor egy lány kopogás nélkül berontott a tanáriba.

- Tanárnő! Kérem jöjjön! - lihegte ahogy a sírás kerülgette.

Azonnal letettem a kávéscsészét az asztalra és a lányhoz mentem, aki azonnal megragadta a kezemet és rohanni keztünk.

Ahogy a folyosón egyre jobban előre haladtunk, gyerekek ujjongását hallottam meg, majd meglàttam a hatalmas gyerektömeget a folyosón, ami nem jelentett jót.

- Adj neki!

- Csináld!

- Tépd meg a ribancot!

Vettem ki ilyes fajta mondatokat a hatalmas tömegből.

Elengedtem a lány kezét és az utolsó pár métert egyedül tettem meg.

A tömeghez érve kezeimmel átverekedtem magamat az embereken, és a kör közepére kerültem, két màsik lány mellé.

- Miért kapom ezt?! - üvöltötte a az egyik sírva. Gondolom ő az akit ver a másik.

- Azért mert megérdemled. - válaszolta full higgadtan, ahogy ismét ütésre emelte a kezét.

Mikor kezèt lendítette, gyorsan mögé álltam és elkaptam a csuklóját.

Ezzel a hangzavar elkezdett csendesedni, és a lányok is teljesen ledermedtek.

- Miss. Kim. Kérem hogy a holnapi táncórára találjon ki nekem egy teljesen egyedi koreográfiát. - kértem meg ridegen a verekedés kezdeményezőjèt, mire felém fordult.

- De tanárnő! Ez lehetetlen! Nem elèg egy nap hozzá! - ellenkezett kerek szemekkel.

- Ha gondolja kettőt is kitalálhat, ha magának az szimpatikusabb. - gyermekiesen oldalrabiccentettem egy kicsit a fejemet.

- Bassza meg.. - morogta ahogy kirántotta kezét a szorításomból, és elindult az udvar felé.

- Mondott valamit? Szeretne egy szaktanárit is? - tettem egyik kezemet a fülemhez.

- Nem tanárnő. - egy félelemittas mosollyal fordult felém, majd tényleg elhagyta az épületet.

- Én is így gondoltam. - engedtem le a kezeimet, majd a földön ülő elképedt szemüveges lányra néztem.

- É-én... - mentegetőzni akart. Azt hitte hogy őt is büntetni fogom. Kezemet nyújtottam neki hogy felsegíthessem.

- Jöjjön. - segítettem fel a remegő lányt. Lehajoltam és felvettem a mostanra már repedt és karcos szemüvegét, és odaadtam neki.

Kezemet hátára tettem, majd elkezdtem elvezetni.

- Magukkal még találkozok a táncórán. - mosolyogva néztem hátra.

Diákok döbbent tekintete miatt csak kuncogtam egyet, majd fejemet megingatva mentem tovább a lánnyal az oldalamon.

Csendben elmentünk, az iskolaorvoshoz, aki szokás szerint valahol máshol járt, mert nem volt bent.

De mi bementünk. Becsuktam magunk mögött az ajtót majd egy székre mutattam.

- Foglaljon helyet. - ellenkezés nélkül helyet foglalt.

Megfogtam az elsősegélydobozt, és egy széket a làny elé húztam. Leültem a szèkre, a dobozt pedig az ölembe tettem.

- Mi a neved? - kérdeztem ahogy kinyitottam a dobozt és kivettem egy vattát és egy orvosi alkohollalt eli kis üveget.

- P-park JiAh. - suttogta ujjait tördelve, lábait kémlelve.

- Nyugodj meg JiAh. Nem kerültél bajba. Nem büntetlek meg. - itattam át a vattát az alkohozzal. Ahogy láttam a lány egy kicsit megnyugodott. - Új vagy nem? Idén kezdtél itt? - kérdeztem ahogy a vattát a szájánál lévő sebre tettem, mire felszisszent. Bocsánatot kértem és folytattam a sebek tisztítását.

- Igen. Idén kezdtem. - nézett szemeimbe.

- Akkor gondolom olyan 14-15 éves lehetsz. - tettem az arcán lévő karcoláshoz a vattát. - Ne tőrődj ezekkel a lányokkal. - utaltam a támadójára.

- De mit tegyek? Nem hagynak békén... - könnyezett be. Eltettem a dobozba, az alkoholt és bezártam a dobozt és a helyére tettem, a vattàt pedig kidobtam.

Visszamentem a lányhoz és felsegítettem a helyéről.

- Ne hagyd magad. Nem azt mondom hogy verd meg őket, de ha kell, akkor üss vissza. Mutasd meg hogy nem vagy gyenge. - bíztatóan megszorítottam a kezét.

Hírtelen karjaim közé vetette magát, mire még levegőt is elfelejtettem venni.

Miután feleszméptem gyengèden magamhoz öleltem törékeny testét.

- Köszönöm. - suttogta ahogy egyik kezévem megtöröle szemét.

- Semmiség... - simítottam meg fejèt.

Így maradtunk egy pár pillanatig amígy JiAh ki nem sírta magát. Majd a csengő megszólalt, jelezve hogy elkezdődött az óra.

- Gyere. Elkísérlek a termedhez. - adtam neki egy bíztató mosolyt, amit ő viszonzott.

Elengedtük egymást, majd megfogtam törékeny kezét és elhagytuk az iskolanővér szobáját.