Már itt lehetünk a fotózáson már vagy egy fél órája.

Örömmel fogadtak minket. Persze csak miután megtudták hogy Jiminnel jöttünk.

Adtak nekünk egy széket hogy végig nézhessük a fotózást.

Haneul csak csillogó szemekkel nézte Jimint, ahogy pózol a kamera előtt.

- Jimini olyan szép. - ámuldozott ölemben ülve.

Jimin valószínűleg meghallotta, mivel mosolya az arcán csak mèg szélesebb lett.

- Ugye? Te is olyan szép vagy mint Jimin. - simogattam meg a kis buksiját.

- Tényleg? - nézett hàtra rám hitetlenkedve.

Én csak mosolyogva igenlően hümmögtem neki, mire ő csak boldogan visszafordult, és folytatta Jimin bámulását.

A fotós nagyon elgondolkozott valamit.

- Hiányzik valami.. - szólalt meg orra alatt mormolva. Hírtelen ránk nézett mire egy kicsit megijedtem. - Maguk! - mutatott ránk. - Menjenek oda Mr.Park mellè.

A kicsivel a kezeimben felálltam, és odasétáltam, majd beálltam Jimin mellè.

- Viselkedjetek úgy mintha egy boldog csalàd lennétek. - mi csak meglepetten néztünk a fotósra.

- De mi nem- - kezdett volna bele Jimin, de a fèrfi a szavába vágott.

- Csináljátok. - utasított minket, mire megtettük amit akart.

Csak elégedetten kattingatott, de ahogy észrevettem Haneul nagyon is élvezi hogy a kamera előtt lehet.

Én csak örülök neki ha boldog, mosolyog ès jól érzi magát.

•••

A fotózás után, amit elég gyorsan befejeztünk, hála az égnek, úgy döntöttünk hogy sétálunk, és kiélvezzük a hó általi csodás látványt.

Haneul kicsi kezeit fogtuk és sétáltuk a parkban.

A hideg levegő csípte az arcomat, de tűrtem, mert nem akartam még hazamenni.

Szóltam Haneulnak ha nagyon fázik akkor szóljon nekünk és hazamegyünk. Eddig nem szólt, csak élvezte a sétát. Ha nem is szól, észre fogom venni ha fázni fog.

Beszélgettünk és nevetgéltünk. A kicsi kérdezgette Jimint a modellkedéssel kapcsolatban, amikre örömmel válaszolt.

Hallgattam a beszélgetésüket, közben meg odafigyeltem a körülöttünk lévő környezetre.

Észrevettem hogy egy lány felénk jó.

Először nem ismertem fel, de ahogy egyre közelebb sétàlt hozzànk, észrevettem hogy YoonJi volt az.

- Sziasztok. - köszönt nekünk ahogy elénk ért.

Én is köszöntem neki, de Jimin és Haneul csak értetlenül bámult a lányra.

- Hogy hogy itt vagy? - kérdeztem egy kicsit aggódva.

- Gondoltam kijövök egy kicsit sétálni. - magyarázta. - De örülök hogy itt vagy. - mosolygott édesen.

- Okè? Akkor Angela bemutatsz minket a barátodnak? - Jimin kérdése hatására csak nevettem egy kicsit, és igenlően bólogattam.

- Ő itt Park Jimin, az egyik barátom, ő pedig itt a kisfiam Haneul. - mutattam be őket bokdogan. - Ő pedig itt Min YoonJi. - mutattam a lányra.

- Örvendek. - bólintott YoonJi, majd a kicsire nézett.

Jimin is csak bólintott, de látta hogy valami elkezdte nyugtalanítani.

Már èppen meg akartam kérdezni hogy van-e valami baj, de meghallottam YoonJi hangját.

- Nagyon édes kisfiad van. - lágyult el teljesen ahogy leguggolt Haneul elé. - Olyan szépek a szemeid. - simogatta meg az arcát nagy kezeivel.

- Köszi. - válaszolt boldogan. Nekem pedig csak ennyi kellett hogy észrevegyem hogy vacog.

- Menjünk haza. - néztem kisfiamat aki elszomorodott. - Szeretnél te is jönni YoonJi? - kérdeztem meg udvariasságból.

- Ha nem baj. - kuncogott egy aprót.

- De nem kellene megkérdezni Namot? - aggodalmaskodott Jimin. De nem a miatt hogy Joonie nem örülne, hanem valami más miatt.

- Csak nem fog megharagúdni egy vendég miatt. - ahogy arcát néztem, láttam hogy YoonJi arcát fürkészi, összeráncolt szemöldökökkel. - Na, menjünk. - ezzel mind a négyen elindultunk hazafelé.

Hazafele egész végig beszèlgettünk, de nem tudtam nem észrevenni hogy Chimet valami nagyon nyugtalanítja.

Majd később rákérdezek hogy mi is a baja.

- Felvehetem? - kért tőlem engedéjt YoonJi hogy felvehesse kisfiamat.

- Persze. - nevettem egy kicsit, mire neki több sem kellett.

Kezeibe vette a kis apróságot, aki élvezte hogy a magasban lehet.

Boldogan néztem őket ahogy elvannak, ellentétben Jiminnel aki mostanra már rettegett, de próbálta elrejteni.

Mi bajod van Chim?...

Sziasztok rózsácskáim!😊❤️
Gyerekek. Ti valami elképesztőek vagytok. 3 nappal ezelőtt lett meg a 8K, és most a 9K. Egyszerűen wow.. Nagyon köszönöm hogy ennyien vagytok, és olvassátok a könyvemet.😄
Mikor megláttam hogy elértük a 9K, akkor egyszerűen shookot kaptam.

Tènyleg elképesztőek vagytok, és imádlak titeket. ^^
Szeretnék tőletek kérdezni valamit.😄 Szeretitek a zombikat?😊 Csak ennyit szerettem volna kérdezni.😅
Mégegyszer nagyon köszönöm nektek a 9K-t.❤️❤️😊

Szeretlek titeket. Sok puszit, és további szép estét.😊❤️😘
👋🏻❤️Sziasztok!❤️👋🏻