A dèlutánunk gyorsan eltelt. Sokat beszélgettünk és játszottunk a kicsivel. Mondhatom, nagyon jól szórakoztunk.

Szerencsére Namot sem hívták vissza a céghez, így velünk tudott lenni.

A fiúk itt maradtak vacsorára, és nem óhajtanak távozni, ami látszólag nem tetszik szerelmemnek, de nem szólt semmit.

Mind a négyen elkészültünk a lefekvéshez.

Haneul kikönyörögte magának hogy had maradhasson tovàbb fent, amibe egy kis gondolkozás után belementem.

A kanapén ülve úgy döntöttünk hogy megnézzük a híreket, ezért elővettem a fülhallgatómat és a telefonomat, majd bedugtam a kicsi füleibe.

- Válasz valami zenét. - adtam át neki a készüléket, ő pedig azonnal rányomott kis ujjával az EXO Ko Ko Bop című dalra.

Mosolyogva magam felé fordítottam, hogy még a tévét se làssa.

A kicsi csak becsukta a szemeit, ès elkezdte dúdolni, nèhol ènekelni a szöveget.

Tae hangosított egy kicsit a tèvén ès elkezdtük hallgatni.

'- Ma èjjel egy újabb gyilkosság történt, a híres sorozatgyilkos, Agust D álltal. Az áldozat, a fiatal Park Kyung, férfi model volt. Kyungot az utcán találták, saját vérében feküdve. A holttest mellett egy üzenetet írtak az áldozat vérével. "Nehogy azt hidd hogy elfelejtettem amiket mondtál. Nehogy azt hidd hogy nem tudom hol bújkálsz. Nem bújkálhatsz sokáig barátom. ;)"
- Vajon kinek üzenhette? Talán egy másik modellnek, vagy egy ott dolgozó fotósnak, sminkesnek? Mivel haragíthatta ennyire magára az illető ezt az embert?'

- Igen Jimin.. Mit mondtàl neki hogy ennyire magadra haragítottad? Mert már kíváncsi vagyok. - néztem a megfeszült, rettegő fiúra.

- Leszóltam... Egy kicsit.. - suttogta az utolsó mondatot. - Nem gondoltam volna... - nem kellett befejeznie, jól tudtam hogy arra gondolt, hogy nem gondolta volna hogy meg fogja ölni Kyungot.

Kyung nem csak Jimin munkatársa volt, hanem már lassan legjobb barátok voltak.

Beharapta ajkait, fejét lehajtva küzdötte vissza könnyeit.

- Csak annyit mondtam neki... Hogy gyerekes, és felelőtlen... É-ès hogy csak menekül a problémái elől... Semmi nem tud megoldani, és hogy nincs annyi bőr a képén hogy eléd álljon ès legalább bocsánatot kérne. - túrt bele mind a két kezével a hajába. - Kifakadtam a sok hülyesége miatt, de csak az igazságot mondtam neki. - nézett fel rám kicsit könnyes szemekkel.

- Nyugi Jimin. - nyugtatgatta Tae.

Nem igazán tudták megnyugtatni, mert ő csak ismét lehajtotta a fejét, hogy ne láthassuk az arcát.

- Fiúk... Szerintem itt az idő hogy menjetek. - szóltam Kookéknak, ők pedig csak egy aprót bólintottak, majd felálltak.

Mind a ketten óvatosan megöleltek, mert Haneul közben elaludt a kezeim között.

Elköszöntek Namtól, majd Jimintől, akinek mondtak mèg pár nyugtató szót, és elhagyták a házat.

- Drágám... - néztem Namra, miközben óvatosan kivettem a fülhallgatókat a kicsi füleiből. - Felvinnéd Haneult kérlek? - ő csak bólintott.

Felállt és óvatosan karjai közé vette a kis testét, és elindult a lépcső felé, majd felment.

Tudta hogy beszélni akarok Chimmel. Hogy le akartam nyugtatni.

- Jimin... - tettem rá egyik kezemet a térdére, miközben felé fordultam. - Nem lesz semmi baj. Megvédünk téged. Ne fèlj amíg minket látsz. - kuncogtam el magamat egy bíztató mosollyal az arcomon.

- Tudom... De félek. - emelte fel a tekintetét. - Sőt.. Rettegek. - sóhajtott.

Én csak megmarkoltam egy kicsit a térdét.

- Ha ezt tette Kyungal.. Akkor velem mit fog tenni? - csuklott el egy kicsit a hangja halott barátjára gondolva. - Élve megnyúz, darabokravág és elás az erdő különböző pontjain? - viccelődött rémülten.

- Nem fog megtörténni Jimin. Nem engedjük. - nyugtatva megsimogattam a hátát. Megemeltem a másik kezemetvés befeszítettem. - Ezt a picebszet bizony nem a szèl fújta össze. - nevettem el magamat a vékony kis virslikezemen, mire ő is elnevette magát.

Lehet nem látszok erősnek, de nagyon is az vagyok.

- Aggódok a holnap miatt. Mi lesz ha ott fog figyelni állruhában a megfelelő pillanatra várva hogy lecsapjon rám? - mosolygott szomorkásan.

- Elmegyünk veled Haneullal a fotózásra. Így tudok rád is figyelni. Haneul is örülne neki. - simogattam továbbra is a hátát.

- Ha nem lenne nagy teher hogy vigyázol rám, akkor kérlek legyetek ott velem. - tördelte ujjait kicsit zavartan.

- Rendben. De menjünk aludni. - álltam fel a helyemrőm.

Jiminnel a nyomomba felmentünk az emeletbe, de még mielőtt kinyithatta volna az ajtót, utána szóltam.

- Ha hallassz valamit, gyere és kelts fel, vagy ha akármi van. Jól zárd be az ablakot, és húzd el a függönyt. - ő csak bólintott egyet, majd bement a szobába.

Bementem Haneul szobájába. Nam és a kicsi már ott feküdtek az ágyban.

Bemásztam Joonie mellé ás hátulról magamhoz öleltem.

Azt hittem hogy aludt, de mikor megszólalt akkor már máshogy gondoltam.

- Meg tudtad nyugtatni? - suttogta hogy nehogy felébredjen a kicsi.

- Egy kicsit... - sóhajtva bújtam hozzá.

- Gyere. - csinált egy kis helyet közte ès Haneul között.

Keresztül másztam rajta, és közéjük feküdtem, hátat fordítva szerelmemnek, magamhoz öleltem Haneult, Joonie pedig engem.

Előre hajolt és adott egy csógot az ajkaimra, majd mind a ketten álomra hajtottuk a fejünket.

Akkor holnap két gyerekre kell vigyáznom.

Sziasztok rózsácskáim!😊
Nagyon meg szeretném nektek köszönni a 8K-t.❤️😘 Számomra ez nagyon sokat jelent. Csodálatosak vagytok és szeretlek titeket.❤️❤️❤️
Még egyszer nagyon köszönöm.
👋🏻❤️Sziasztok!❤️👋🏻