Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

~2. évad 11. rész~

Eltelt egy hét az üzenetváltás óta. Azóta rengeteget beszélgettünk, és igazán megkedveltem ezt a lányt.

Olyan kis kedves és aranyos hogy egyszerűen nem tudtam nem megszeretni. Így csak még jobban segíteni akarok neki megnevelni a bántalmazóit.

Senki sem bánhat valakivel így, még ha nem is mondta el a nevèt és csak annyit àrult el hogy 18 éves, teljes mértékben megbízok benne.

Arra kért hogy a bántalmazások kezdeményezőjét tanítsam meg az iskolájában, és a szüleit.

Kicsit több emberre számítottam. Ezek szerinte nem bosszúálló típus.

Már mindent elterveztem. Már csak meg kellene valósítani, de ez ma nem fog bekövetkezni.

A mai napot Nammal és a kicsivel töltöm. A közös időknek mind a hármónk nagyon örült.

A játszótér felé indultunk meg miközben beszélgettünk ès viccelődtünk.

- Anya! Apa! Öcsi! - hallottuk meg hírtelen mögöttünk a kiabálásokat, és a futás hangokat amik felénk közeledtek.

Megálltunk és óvatosan hátra pillantottunk.

Egy 16-17 év körüli lány sprintelt felénk, majd mikor odaért hozzánk megállt.

- Anya! Apa! Annyira jó hogy itt vagytok. - lihegte nehezen. Először nem értettük hogy most mi van.

Nam már éppen szólni akart hogy összekever minket mással, de megláttunk egy középkorú férfit futni, és mikor meglátta a lányt elkezdett sétálni.

Azonnal leesett nekünk hogy mi van. Az a férfi követi őt. Még Haneulnak is leesett hogy valami nem oké.

- Jaj kicsim. - kezdtem el színészkedni. - Ne mászkálj el csak úgy. - szídtam le egy kicsit. Még úgy is hogy nem vagyok az igazi anyja, látszik rajta hogy szégyenli magát.

- Igen kölyök. Ne kóborolj el. - borzolta össze a futástól már így is kócos haját.

- Rendben. - suttogta ahogy lehajtotta a fejét.

Megéreztem hogy Haneul elengedi a kezemet és megfogta az idegen lányét.

- Gyere Noona. Menjünk a játszótérre. - húzta hozzánk közelebb.

- Okè öcsi. - halványan mosolygott, majd kicsit félve nézett rám, engedélyt kérve hogy megfoghatja-e a kezemet.

Mosolyogva megfogtam a kezét, így már ő is Nam és köztem volt.

Négyen haladtunk kézenfogva miközben beszélgettünk.

Megkérdeztük a lányt hogy miért maradt le, és azt válaszolta hogy pár ruha megragadta a tekintetét, és mire észrevette mi már nem voltunk ott.

Nagyon jól játsza magát. Bár muszáj neki hiszen még mindíg követ minket az a férfi.

A játszótérhez érve bementünk és azonnal elkezdtük követni Haneult hogy hová megy.

Kezeinket elengedve azonnal elkezdett felmászni a mászókára, és lógni kezdett rajta.

- Óvatosan. - engedtem el a lány kezét és Haneulhoz siettem.

Ahogy mászott a mászókány én ott álltam készenlétben, ha leesne el tudjam kapni.

Namék is utánunk jöttek. Kicsit ordalra néztem hogy lássam hogy hol van a férfi.

Nem jött be a játszótérbe, csak ott állt zsebretett kézzel és szemeivel szugerálta szerencsétlen kislányt.

Már éppen oda akartam kiabálni neki hogy húzzon innen, ez álltal komplett idiótát csinálva magamból, de mègmielőtt megtehettem volna a férfi elment.

- Hála égnek. - sóhajtott a lány ahogy ő is végignézte ahogy az a szatír elmegy. - Nagyon köszönöm hogy segítettek nekem. - hajolt meg mélyen.

- Nem tesz semmit. - nézett rá zsebretett kézzel Joonie.

- Igen. De mit kerestél egyedül az utcán? - aggódtam hogy talán tényleg elhagyta a szüleit.

- Csak a barátaimtól tartottam hazafelé, mikor az a férfi elkezdett követni, így nem akartam hazamenni, mert akkor tudná hogy hol lakok. - magyarázta meg a dolgokat nekünk. - Tényleg nagyon köszönöm. - hajolt meg még egyszer és elsietett.

Imtegetve végignéztük ahogy elfut. Haneul odajött hozzán szomorkásan?

- Noona elment? - szomorkodott. A gyerekekre nézett akik csak bámulták őt. - Nem akarnak velem játszani. - bigyesztette le az ajkait.

- Jaj kölyök. Csak szólj nekünk és mi játszunk veled. - simogatta meg fejét Nam.

- Tényleg? - csillantak fel szemei.

- Persze. - bólogattam. - Mit szeretnél csinálni? - hajoltam le és kezeimet a térdeimen támasztottam meg.

- Csúszdázzunk! - kuncogott és mind a kettőnket elkezdett húzni.

Aranyos kis manó.

Sziasztok rózsácskáim!😊
Megszeretném köszönni nektek a 6K-t. Elképesztőek vagytok, és nem tudom elégszer mondani hogy mennyire imádlak titeket és hogy mennyire hálás vagyok nektek. ^^ Nagyon örülök hogy vagytok nekem.😊 Mégegyszer nagyon köszönöm a 6K-t. A következő részben találkozunk. Addig is sok puszit nektek.😘
👋🏻❤️Sziasztok!❤️👋🏻

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro