~2. évad 11. rész~
Eltelt egy hét az üzenetváltás óta. Azóta rengeteget beszélgettünk, és igazán megkedveltem ezt a lányt.
Olyan kis kedves és aranyos hogy egyszerűen nem tudtam nem megszeretni. Így csak még jobban segíteni akarok neki megnevelni a bántalmazóit.
Senki sem bánhat valakivel így, még ha nem is mondta el a nevèt és csak annyit àrult el hogy 18 éves, teljes mértékben megbízok benne.
Arra kért hogy a bántalmazások kezdeményezőjét tanítsam meg az iskolájában, és a szüleit.
Kicsit több emberre számítottam. Ezek szerinte nem bosszúálló típus.
Már mindent elterveztem. Már csak meg kellene valósítani, de ez ma nem fog bekövetkezni.
A mai napot Nammal és a kicsivel töltöm. A közös időknek mind a hármónk nagyon örült.
A játszótér felé indultunk meg miközben beszélgettünk ès viccelődtünk.
- Anya! Apa! Öcsi! - hallottuk meg hírtelen mögöttünk a kiabálásokat, és a futás hangokat amik felénk közeledtek.
Megálltunk és óvatosan hátra pillantottunk.
Egy 16-17 év körüli lány sprintelt felénk, majd mikor odaért hozzánk megállt.
- Anya! Apa! Annyira jó hogy itt vagytok. - lihegte nehezen. Először nem értettük hogy most mi van.
Nam már éppen szólni akart hogy összekever minket mással, de megláttunk egy középkorú férfit futni, és mikor meglátta a lányt elkezdett sétálni.
Azonnal leesett nekünk hogy mi van. Az a férfi követi őt. Még Haneulnak is leesett hogy valami nem oké.
- Jaj kicsim. - kezdtem el színészkedni. - Ne mászkálj el csak úgy. - szídtam le egy kicsit. Még úgy is hogy nem vagyok az igazi anyja, látszik rajta hogy szégyenli magát.
- Igen kölyök. Ne kóborolj el. - borzolta össze a futástól már így is kócos haját.
- Rendben. - suttogta ahogy lehajtotta a fejét.
Megéreztem hogy Haneul elengedi a kezemet és megfogta az idegen lányét.
- Gyere Noona. Menjünk a játszótérre. - húzta hozzánk közelebb.
- Okè öcsi. - halványan mosolygott, majd kicsit félve nézett rám, engedélyt kérve hogy megfoghatja-e a kezemet.
Mosolyogva megfogtam a kezét, így már ő is Nam és köztem volt.
Négyen haladtunk kézenfogva miközben beszélgettünk.
Megkérdeztük a lányt hogy miért maradt le, és azt válaszolta hogy pár ruha megragadta a tekintetét, és mire észrevette mi már nem voltunk ott.
Nagyon jól játsza magát. Bár muszáj neki hiszen még mindíg követ minket az a férfi.
A játszótérhez érve bementünk és azonnal elkezdtük követni Haneult hogy hová megy.
Kezeinket elengedve azonnal elkezdett felmászni a mászókára, és lógni kezdett rajta.
- Óvatosan. - engedtem el a lány kezét és Haneulhoz siettem.
Ahogy mászott a mászókány én ott álltam készenlétben, ha leesne el tudjam kapni.
Namék is utánunk jöttek. Kicsit ordalra néztem hogy lássam hogy hol van a férfi.
Nem jött be a játszótérbe, csak ott állt zsebretett kézzel és szemeivel szugerálta szerencsétlen kislányt.
Már éppen oda akartam kiabálni neki hogy húzzon innen, ez álltal komplett idiótát csinálva magamból, de mègmielőtt megtehettem volna a férfi elment.
- Hála égnek. - sóhajtott a lány ahogy ő is végignézte ahogy az a szatír elmegy. - Nagyon köszönöm hogy segítettek nekem. - hajolt meg mélyen.
- Nem tesz semmit. - nézett rá zsebretett kézzel Joonie.
- Igen. De mit kerestél egyedül az utcán? - aggódtam hogy talán tényleg elhagyta a szüleit.
- Csak a barátaimtól tartottam hazafelé, mikor az a férfi elkezdett követni, így nem akartam hazamenni, mert akkor tudná hogy hol lakok. - magyarázta meg a dolgokat nekünk. - Tényleg nagyon köszönöm. - hajolt meg még egyszer és elsietett.
Imtegetve végignéztük ahogy elfut. Haneul odajött hozzán szomorkásan?
- Noona elment? - szomorkodott. A gyerekekre nézett akik csak bámulták őt. - Nem akarnak velem játszani. - bigyesztette le az ajkait.
- Jaj kölyök. Csak szólj nekünk és mi játszunk veled. - simogatta meg fejét Nam.
- Tényleg? - csillantak fel szemei.
- Persze. - bólogattam. - Mit szeretnél csinálni? - hajoltam le és kezeimet a térdeimen támasztottam meg.
- Csúszdázzunk! - kuncogott és mind a kettőnket elkezdett húzni.
Aranyos kis manó.
Sziasztok rózsácskáim!😊
Megszeretném köszönni nektek a 6K-t. Elképesztőek vagytok, és nem tudom elégszer mondani hogy mennyire imádlak titeket és hogy mennyire hálás vagyok nektek. ^^ Nagyon örülök hogy vagytok nekem.😊 Mégegyszer nagyon köszönöm a 6K-t. A következő részben találkozunk. Addig is sok puszit nektek.😘
👋🏻❤️Sziasztok!❤️👋🏻
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro