Hazaèrvén mindenki tárt karokkal várt minket. Azonnal elkezdtek kérdezgetni, hogy hogy ment meg ilyenek.

Meséltünk, majd megérkezett Jin is, aki el sem akart engedni engem.

Megvacsoráztunk, és átpakoltam végre a SAJÁT szobámba. Eddig Jinnel osztozkodtam. Màr amikor itt volt.

És most itt vagyok a nappaliban ès várok. Hogy mire? Kire? Sugára... Nem tudom hogy miért. Egyszerűen aggódok. Félek hogy valami történt vele...

Miért nem jött még meg? Oké, Rap Mon azt mondta hogy nyugodtan menjek aludni mert nincs semmi baja, meg mert későn jön. De ennyire?

Aztán lehet hogy csak túlaggódom a dolgokat és tényleg nincs miért aggódnom.

Mikor meghallottam azt hogy valaki babrál a bejárati ajtó zárjával, odamentem az ajtóhoz.

Amint szemeim elé tárult Suga véres arca, teljesen ledöbbentem.

Csak ott álltunk és néztük egymást.

- Most itt fogunk állni, vagy bemehetek? - gúnyolódott. Lehajtott fejjel elálltam az útjából. Bejött és bezárta az ajtót.

- Mi történt? - suttogtam ujjaimat tördelve. Ő csak felhorkantott.

- Közöd? - teljesen úgy viselkedett mint egy más ember.

- Csak... Aggódtam. - könnyeztem be ahogy felnéztem arcára.

Arcán vér volt, de remélem nem a sajátja... Alsó ajka berepedt, és jobb arcán egy enyhén piros folt éktelenkedett.

Éreztem ahogy a látvány miatt a gyomrom görcsbe rándult és hogy könnyeim utat engedtek maguknak.

- Ne aggódj értem. És ne sírj. - szemeibe nèztem. - Nem áll jól. - vigyorodott el.

Megragadtam a csuklójàt és elrángattam a szobámba, ahol felkapcsolván a villanyt többet láttam belőle.

Csak most vettem észre hogy nem csak egy piros folt volt az arcán, hanem jobb szeme alatt egy kicsit lilás folt volt. Nem volt bedagadva meg semmi.

- Hozok jeget. Addig nyugodtan zuhanyozz le meg minden. - töröltem meg a szemeimet. Nem mintha sokat segített volna.

Kimentem és sietve mentem a konyhába. Kinyitottam a mélyhűtőt és kivettem egy zacsk jeget. Becsuktam a hűtőt és visszamentem a szobámba.

Hallottam a zuhany hangját. Leültem az ágyamra a jegeszacskóval a kezemben. Nagyon hideg volt.

Még jó hogy nem az egyik hálóinget kellett felvennem amit Suga választott. Jin amint meglátta, hozzám vágta az egyik pólóját és azt mondta hogy el fogunk menni vásárolni.

Meghallottam hogy elzárta a vizet, és pár perc múlva ki is jött. Haja vizes volt, gondolom megmosta, és tiszta ruhát viselt.

Csak ott állt. Lemásztam az ágyról.

- Ülj le. - mutattam az ágyra. Elmenvény egymás mellett, bementem a fürdőszobába.

Megfogtam az elsősegély dobozt és visszamentem hozzá. Ott ült az ágyon és várt rám.

Odamentem és én is felültem az ágyra.

- Lekezellek. - nyitottam ki a dobozt. Kivettem belőle egy vattát és egy kis orvosi alkoholt.

Letekertem a kis üveg kupakját, és a vattát átitattam.

Visszatekertem a kupakot, majd visszatettem az üveget a dobozba.

Megfogtam az arcát, és a vattát szájához tettem. Felszisszent, de muszáj volt tűrnie.

- Bocsánat. - suttogtam ahogy a vattát nyomkodtam a sebére.

- Miért kérsz bocsánatot? - ráncolta a szemöldökét.

- Azért mert fájdalmat okozok. - vettem el a vattát a szájától, és kidobtam az àgy melletti kis kukába.. Elkezdtem tapogatni a lila és és piros foltot az arcán.
- Fáj? - tettem fel kérdésemet.

- Pokolian. - nevette el magát. Elengedtem az arcát, és megfogtam a jéggel teli zacskót és az arcára tettem.

Becsukta a szemeit. Láttam ahogy libabőrös lett a hidegtől.

Csak tartottam a jeget és vártunk. Nem tudtam neki mit mondani. Csak vártam hogy a jég elolvadjon.

Amint ez megtörtént letettem a zacskót a szekrényre. Még jó hogy ott nincs lámpa.

- Itt alszok ma este. - jelentette be nyugodtan.

- Oké. - néztem fel rá. Olyan rossz volt látni sebes arcát. Ismét bekönnyeztem.

- Nehogy megint elkezdj sírni. - dőlt hátra az ágyon. - Miért sírsz egyáltalán? - értetlenkedett.

- Mindíg szomorú leszek ha valakit bántanak vagy megsérül. - sírtam el magamat. Hallottam ahogy sóhajtott egyet, majd megéreztem ahogy megragadta a kezemet és lehúzott maga mellé.

- Ne sírj, mert még mindíg nem áll jól. - ült fel és letette a dobozta a földre, majd visszafeküdt mellém.

- Nem tehetek róla. - csuktam be a szemeimet.

Éreztem ahogy egy kicsit felém kerekedik. Megéreztem puha ajkait arcomon, ahogy lecsókolta a könnyeimet.

Amint abba hagytam a sírást, visszafeküdt mellém. Egymás felé fordultunk.

- Tényleg... Ne sírj. Mosolyogj. Az sokkal jobban áll. - kacsintott egyet.

Odabújtam hozzá, és átöleltem a derekát. Most csak arra van szükségem hogy valaki a közelemben legyen.

Fejemet mellkasába fúrtam, és csak egyenletes szívverésére koncentráltam. Nem tudom hogy tud ilyen nyugodt lenni. Kezeivel magához ölelt.

- Jó èjt baba. - hallottam hangján a fáradtságot, és éreztem rajta a perverz vigyorát.

Visszatért a perverz Suga...