- Hogy mit csinál?! - akadtam ki teljesen az imént hallottak miatt.

- Jól hallottad. - pirult el ahogy próbált lecsitítani.

Éreztem ahogy az én arcom is a vörös ötven árnyalatában kezde el pompázni. Kezeimbe temettem az arcomat, hogy ne látszódjon.

Ezt nem hiszem el... Miért? De akkor legalább ne mondta volna el. Akkor boldog lennék.

- Menjünk enni. - fogta meg az egyik kezemet és elkezdett húzni vissza a nappaliba.

Elvettem a másik kezemet is az arcomtól, amikor megérkeztünk a nappaliba. Azonnal megláttam Hobit, aki látszólag jönni akart értünk.

- Éppen mentem volna értetek. - nevette el magát. - Gyertek enni. - intett nekünk. - Még jó hogy maradt még kimchi. - fordult meg, és bement az étkezőbe.

Mi is bementünk. Mindenki ott volt, kivéve Jint, aki dolgozik, és Sugát. Aki meg hát... A dolgát csinálja.

- Valaki elmenne Sugáért? - tette fel a kérdését az ezüst hajú.

- Menjen Angela~. - kuncogott a legfiatalabb. - Úgy is ő hyung kis kedvence. - én csak könyörögve néztem rájuk hogy had ne kelljen nekem menni.

- Majd megyek é- - kezdtett bele Hobi, de az ezüst hajú a szavába vágott.

- Menj és hozd le. - utasított, mire én csak félve bólintottam egy aprót. Kicsúsztattam kezemet V nagy kezéből, és elindultam ki az étkezőből, majd fel a lépcsőn az emeletre.

Felérve ott toporogtam egy kicsit a résnyire nyitott ajtó előtt, és mikor végre rávettem magamat hogy bemenjek, megfogtam a kilincset, és benyitottam.

Szemeimet azonnal eltakartam a látvány miatt. V-nek igaza volt.

- Oop, cica. Itt vagy? - lihegte nehezen. - Segíts. - sóhajtotta, mire csak még jobban zavarba jöttem. Már ha ez lehetséges.

- N-nem. S-sajnálom. - dadogtam. Nem hallottam semmi választ, semmi reakciót.

Megéreztem hogy neki nyom a falnak. Csak egy felső volt rajta, de allul semmi sem takarta. Nem láttam. De éreztem ahogy nekem nyomódik merev férfiassága.

- Ne... - suttogtam, mire ő csak a nyakamba bújt. - Kérlekh... - próbáltam eltolni magamtól, de nem engedett.

A falnak nyomva kezdte el a nyakamat csókolgatni. Mivel már tudta a nyakamon lévő gyenge pontjaim helyeit, csak azokat kényeztette.

- Csak... Gyere le enni... - nyögtem ki nagy nehezen, mire megéreztem hogy elvigyorodik.

- Tudod hogy mit kell tenned ahoz hogy lemenjek. - fogta meg az egyik kezemet, és elkezdte levezetni a testén, de még mielőtt férfiasságára ért volna a sor, belemarkoltam pólójába, így nem tudta tovább vezetni kezemet.

- Nem vagyok a játékszered. - mondatom hallatán, nevetve kihajolt a nyakamból.

- Nem~. Persze hogy nem. - helyeselt ahogy a szemeimbe nézett. - De ha nem teszed meg akkor drágább lesz a kérésed, és azt te se akarod. - olyan volt mintha a lelkembe látott volna.

Minden erőmet összeszedve fogtam és eltoltam magamtól. Ő csak meglepetten nèzett rám, de ahogy észrevettem tetszett neki ez a kis szembeszállásom.

- Kérlek öltözz fel és gyere enni. - pironkodva fordítottam el a fejemet.

- Rendben cica~. - adott egy puszit az arcomra. Elhagytam a szobát, és remegő kezeimet kezdtem el nézni.

Annyira rettegtem hogy meglöktem. Hogy ott helybe megver, megerőszakol vagy visszazár a pincébe. De szerencsére nem így lett.

Sóhajtottam egyet hogy leállítsam a remegést egy kicsit, majd visszamentem az étkezőbe. A többiek màr elkezdtek enni.

- Jön? - nézett fel az ételéről az ezüst hajú. Én csak bólintottam egyet, és helyet foglaltam Jimin mellett. Mivel csak mellette hagytak nekem ülő helyet.

Elkezdtem lassan enni, miközben szemeimmel kémleltem, a körülöttem lévőket.

Mindenki olyan békésen evett. Kívülről szerintem úgy nézhetünk ki, mint egy nagy család.

Észre vettem hogy Jimin csak turkálja az előtte lévő ételt, de nem eszik egy falatot sem. Csak néztem, mire a mellettem ülő legfiatalabb megszólalt.

- Hagyd. Ne is figyelj rá. Nem szokott enni. - fordította vissza a figyelmét az ételre.

Én csak meredten néztem magam elé. Mi az hogy nem eszik? Nem éhes? Oda pillantottam Jiminre.

- Egyél, kérlek. - ő csak egy kicsit meglepetten rám pillantott, de el is kuncogta magát.

- Kényszeríts. - nézett rám kihívó tekintettel.

Felálltam, és felé fordultam. Továbbra is tartotta velem a szemkontaktust. Kicsit félve de lejjebb hajoltam és megfogtam a derekát. Felemeltem egy kicsit, majd vele együtt leültem a székemre. Kicsit elhelyezetem az ölemben. Magamhoz húztam a lányárját, és megfogtam a pálcikáit.

Nem volt olyan nehéz Jimin mint amilyennek gondoltam.

Felvettem az ételéből és szájához emeltem. Ő csak pirulva nézett rám, miközben kezeit az ölében pihentette. Szabad kezemet combjára tettem, mire csak még vörösebb lett.

Kuncogásokat hallottam körülöttünk, de nem érdekelt. Enni fog és kész...

- Jaaaj. A kicsi Jimin nem tud egyedül enni? - hallottam meg Suga hangját magam mögött.

Azonnal megdermedtem. Miért csinálja ezt?

Megéreztem ahogy megfogja a vállaimat, majd oda hajolt az arcomhoz és nyomott rá egy puszit. Leült Jimin helyére. Látszott rajta hogy mindjárt felrobban a méregtől, csak próbálja elrejteni.

Csak éljük túl ezt a napot valahogy.