Berángatott szobájába és bezárta az ajtót, hogy senki ne tudjon bejönni. Vagy éppen kimenni...

Leült engem pedig az ölébe ültetett. Èreztem hogy Jiminnek nagyon is igaza volt abban hogy problémái vannak.

- Szeretsz édes? - tette fel kérdését, ahogy folyamatosan arcomat fürkészte szemeivel.

- I-igen. - dadogtam hazugságomat. Bár ahogy látom észre vette hogy nem az igazat mondom, de nem úgy tűnik mintha érdekelné. Örül annak hogy azt mondom amit hallani akar.

- Tudtam hogy ezt fogod mondani~. - vigyorgott elégedetten. - Én is nagyon szeretlek cica. - csípte meg az arcomat. Tudom hogy nem szeret. Ő is hazudik.

Megfogta az államat és fejemet maga felé fordította. Elvigyorodott, aztán pedig ajkaimra tapadt.

Ugyan olyan volt mint Jiminé. Érzelemmentes és erőszakos, de nála már nem mertem ellenkezni. Csak hagytam hogy tegye amit akar.

Egy ideig csinálta, de mikor észrevette hogy nem ellenkezek és nem reagàlok semmit, elégedettlenül elvállt tőlem.

- Velem miért nem vagy olyan harcias mint Jiminnel? - nézett mélyen a szemeimbe. Mintha a lelkembe akarna látni.

Elfordítottam fejemet. Most mit mondjak?

- Félsz tőlem édes? - egész testemben megfeszültem a kérdés hallatán. - Persze hogy félsz~. - kuncogta el magát, ahogy végigsimított az arcomon.

- Engedj el... - suttogtam elhalóan mire csak egy kissebb nevetésben tört ki.

- Téged? - nézett szemeimbe hitetlenkedve. - Szó se lehet róla. Az enyém vagy. - sötétedtek el a szemei.

Szavaira nem tudok mit mondani. Vagyis tudnék, de akkor tuti hogy a pincében fogok kikötni.

- Mond hogy szeretsz. - mosolygott édesen. Ha nem tudnám hogy milyen ember is igazából akkor tuti hogy olvadoznék, de így? Csak még jobban félek.

- Szeretlek. - néztem rá a szemem sarkából. Kezével a fejemet maga felé fordította, majd egy kicsit megcsípte az arcomat.

- Mosolyogj~. - mintha annyi okom lenne mosolyogni... Csak tettem amire megkért, és egy kis mosolyra húztam ajkaimat. - Naa, így már mindjárt jobb~. - nyomott egy kis puszit az ajkaimra.

Csak hagytam magamat, nem akartam ellenkezni, és nem is tudtam volna. Túl gyenge vagyok hozzá képest.

- Egyépként. - kezdett bele mondanivalójába. Én csak ránéztem érdeklődve, hogy folytassa. - Ma este velünk jössz.

- Rendben. - mondtam hallkan, de számára hallhatóan.

- Annyira szeretlek. - mormolta ajkaimra egy vigyorral, majd bezárta a maradék távolságot is köztünk.

Hazudik. Csak azt akarja hogy bízzak benne. Hogy ne rettegjek tőle.

Hírtelen meghallottam ahogy valami piszkálja a zárat, majd kattant egyet. Elvállt ajkaimtól és szúrós szemmel várta hogy meglássa a számára zavaró tényezőt.

Hobi volt ott, mérgesen és idegesen. A kezében valami számomra ismeretlen tárgy volt. Bejött a szobàba, és megpillantottam a háta mögött Jimint.

Nem engem nézett hanem Agust D-re. Gúnyosan vigyorgott rá, karba tett kézzel. Szemeiből levettem hogy azért szólt Hobinak hogy ha ő nem szórakozhat, akkor a szőke sem.

- Gyere Angela. - fogta meg gyengéden szabad kezébe az enyémet és segített kiszállni az elrablóm öléből.

Maga mellé húzott, és átkarolta a vállamat. Amíg ki nem értünk a szobából éreztem elrablóm tekintetét magamon. Kiérve megkerültük a vigyorgó Jimint, és visszamentünk a nappaliba.

Leültünk a kanapéra, ő pedig letette a tárgyat, amivel kinyitotta a szoba zárját.

- Hope... Hogyan tudtad hogy hogyan kell zárat feltörni? Mi ez az eszköz? - néztem rá értetlenül. Láttam rajta hogy a kérdéseim hallatán megfeszült.

Szólásra nyitotta a száját, de egy hang se jött ki rajta. Tisztán láttam rajta hogy feszült és fél.

Mikor végre neki akart kezdeni a mondani valójának, akkor rohantak le Jiminék. Mind a hárman levetették magukat a kanapéra. Ketten már beszélnek hozzàm, de azt hiszem V, undorral meredt maga elé.

- Mi az? - nettem kezem a térdére, mire teste megfeszült.

- S-semmi... - pirult el teljesen. Tudtam hogy hazudik. Látszik rajta.

- Hazudsz. - álltam fel a helyemről. - Gyere. - intettem mire csak értetlenül nézett rám. - Veled meg később beszélek. Nem úszod meg. - mutattam Hobira, és elindultam.

Amint egy kis folyosóra, ami távol volt a nappalitól, megálltam majd hátra fordultam. Ott állt mögöttem V.

- Na akkor most mond. Mi a baj? - néztem fel rá, mire ő csak pironkodva lehajtotta a fejét.

- Láttam... - kezdett bele suttogva. - Láttam ahogy Suga hyung kiveri a kivernivalót. - èrtettem hogy mit mond és zavarba is jöttem, de fogalmam sem volt hogy kiről beszél. Lakik még itt valaki nyolcunkon kívül?

- Ömm... Oké. De ki az a Suga? - nevettem el magamat zavaromban. Ő csak meglepetten nézett rám.

- Tudod, a szőke, morcos, perverz srác aki le akart lőni. - amint elmondta ezeket a dolgokat, csak bólintani tudtam. Legalább megtudtam róla valamit végre.

- De ti is perverzek vagytok. - ráncoltam össze a szemöldökeimet. - Kivéve Hobit és Jint.

- De mi nem a fehérneműidre verjük ki. - vigyorgott gúnyosan. Szemeim kikerekedtek.

Hogy mi?