T I Z E N K I L E N C
Fogalmam sem volt, miért rángatott el onnan Kakashi olyan hirtelen.
-Baj van? - kérdeztem tőle, de csak halványan elmosolyodott.
-Nincs. - mondta - beszélni szeretnék veled. - tágra nyíltak a szemeim. Mit akarhat?
-Miről? - kérdeztem újra.
-Nem mész már el a faluból, igaz? - kérdezett vissza. Bólintottam.
-Már nem tudnék hova menni. - vontam vállat. Megértően bólintott.
-Van valami problémád Sakuráékkal, igaz? - kérdezett rá hirtelen. Értetlenül néztem rá. Ezt honnan veszi? - A vak is látta, hogy kényelmetlenül érzed magad köztük. Valami baj van? - kérdezte.
Vajon mindenkivel ennyire közvetlen, vagy én csináltam valamit amivel kiérdemeltem?
-Nem tartozom ide, ez minden. - válaszoltam egyszerűen. Tényleg így gondoltam. Egy másik faluból jöttem, ráadásul rátámadtam a Hokagére. Sőt, Sakuráékra is. Ezek után hogy kellett volna érezzem magam?
-Hát, ha csak ennyi, akkor annyit tudok mondani, hogy idővel megszokod őket. - vont vállat, majd megtorpant mellettem. - Visszakell menjek az irodámba. - mondta, mire bólintottam. - Ha bármire szükséged van, tudod hol találsz. - mosolyodott el, amit viszonoztam.
~°~
Kakashi sajnálta egy kicsit Kasumit, de meg is értette. Teljesen érthető volt, hogy a lány a támadás után nem érzi felhőtlenül magát itt. De, egyszer csak megbékél, nem?
Kakashi hangosan felsóhajtott.
Miért bánt vele olyan kedvesen az előbb? Pár napja még..
Megrázta a fejét. Pár napja lehet, hogy megtámadta, de meg is védte őt egy irgalmatlanul erős ellenséggel szemben. Semmi oka kitagadni Kasumit, mikor neki köszönhetik, hogy az az őrjöngő vadállat nem szabadult rá a falura.
Ráadásul, egy nagyon erős shinobival gazdagodott a falu.
Halványan elmosolyodott.
Nem hitte volna, hogy ez lesz belőle.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro