Egy hideg helyen ébredek. Kezeim össze vannak kötözve, ahogy a lábaim is. Aztán hirtelen vakító fény irányul felém, nekem pedig össze kell szorítanom a szemeim, ha nem akarok megvakulni. Chakrám egy csepp sincsen, maximum annyi, hogy eszméletemnél vagyok.
Nagyokat pislogva bámulok a fényben árnyként álló alakra, vagyis alakokra. Jobb oldalomon ott áll a hatodik, mellette a hetes csapat, körülöttem pedig egy rakás ninja. Remek. Mibe keveredtem már megint?

-Végre felébredtél. - szólal meg valaki a baloldalamról, hogy egyből oda kapom a fejem. - Nagyon sok chakrát Vesztettél, így ez nem megle..

-Nem érdekel. - vágok közbe mosolyogva. El fog engedni. - Vágja el a köteleket. - utalok a kezemet szorító anyagra. - Most. - teszem hozzá.

-Nem. - válaszol, majd felnevet. - Nem tudom kinek képzeled magad, de jelenleg nem túl fényes a helyzeted. Válaszolnod kell kérdéseinkre. Ha nem engedelmeskedsz, bele túrkálunk az elmédbe.

-Próbálja csak meg. - mondom. Nem lepődik meg, felvonja a szemöldökét, és fenyegetően körbe-körbe jár körülöttem.

-Ki küldött ide? - kérdezi.

-Magamtól jöttem. - hazudom, mire megnyom egy gombot a mellette lévő gépezeten, engem pedig megráz az áram.

-Tudjuk, hogy nem. - válaszol higgadtan.

-Honnan tudhatna bármit? - kérdezem, miközben felnevetek. - Hagyjon már, úgysem mondok semmit.

Újból átjárja az elektromosság a testem.
Ajkaimról a mosoly lekonyul, fejemet pedig lógatni kezdem, mintha sokk ért volna az elektromosságtól. Játszadozzanak csak a türelmemmel, csak aztán nehogy megjárják.

~°~

Kasumi szinte teljesen mozdulatlanul mered a talajra.

A vallató folyamatosan beszélt hozzá, próbálta őt stresszelni, fenyegetni azzal, hogy az elméjében fog kutatni, bár ő maga is tudta, hogy képtelen rá.
Míg Kasumi eszméletlen volt, próbálkoztak vele, de egyszerűen nem láttak semmit, csak égető érzést éreztek a bőrükön.

-Mondj már valamit, az ég szerelmére! - csattan a vallató hangja, mire Kasumi megelégeli a szórakozást, és felemeli a fejét.

-Guren. - ejti ki nővérének a nevét, aki nem mondva semmit figyel rá. - Guren, drága nővérem. - kezd bele mondandójába, ügyet sem vetve a vallatóra.

-Ide figyelj, rám! - kiált Kasumira a férfi, de mivel hatástalan, újra megrázza a lányt az áram.

-Mondd, miért állsz az ő oldalukon? - kérdezi Kasumi halkan, nyögi a szavakat, mire Gurenben benne akad a levegő. Erre mit mondjon? - Guren, csak nem gondoltad, hogy hagyom, hogy elárulj engem büntetlenül? - folytatja a lány.

-Miről beszélsz? - Guren értelmetlenül össze vonja a szemöldökét.

-Engedj el. - válaszol Kasumi.

-Nem tehetem.

-Ó, dehogynem. Már, hogy ne tehetnéd. - villantja Kasumi fekete szemeit Gurenre, aki mintha megdermedne egy pillanatra. Kasumit újból átjárja az elektromosság, de tűri. Még tűri.

A hatodik gyanakodva méregeti Kasumit, majd Gurent.

-Gyere, drága nővérem, szabadíts ki. - ismétli el Kasumi, majd mindenki meglepődik, mikor Guren, akár egy báb, indul meg a lány felé.

-Gyere. - suttogja Kasumi, de mondandója erőtlen nyögésbe torkollik, mikor egy, az eddigidknél erősebb sokk éri a testét. Mielőtt a hatodik lefogná Gurent, a vallató pedig maga felé fordítja Kasumi fejét, az idősebbik kristályhasználó magához tér.