Kakashi leült papírokat intézni, mondjuk elég későre jár szóval nem tudom, minek hozott ilyenkor már ide.
Egy kis fotel szerűségbe ültem, és az ablakból nyíló tájat néztem.

-Nos, szerintem a mai teendőkkel kész is vagyok. - sóhajtott fel, majd hátradőlve a széken kiropogtatta csontjait. - Gyere, haza kísérlek. - állt fel, és elém sétálva nyújtotta a kezét, amit habozva, de megfogtam.

-Miért is kellett itt legyek? - kérdeztem, ugyanis azalatt a pár óra alatt, amíg itt voltam, konkrétan semmit nem csináltam.

-Mert szeretem, ha a közelemben vagy. - mondta, mire elpirultam. - Egyébként azt sem bánnám, ha mindennap itt lennél, de erre nem kérhetlek. - érdeklődően pillantottam rá. - Főleg, hogy mivel már réges rég jonin vagy, küldetésekre kell elküldjelek. - mondta.

-Egyedül? - kérdeztem.

-Hát, ha akarod kaphatsz magad mellé 3 Genint. - nevetett fel, de én komolyan elgondolkodtam az ötleten. Mikor ezt észrevette, érdeklődően pillantott rám. - Tényleg szeretnél genineket edzeni?

-Nos, nem vagyok olyan gyerekbarát. - húztam el a szám, mire elmosolyodott. - És valójában nem vagyok az a türelmes fajta sem. - folytattam. - Sőt.. nem is tudok tanítani. - nevettem fel, majd vállat vontam. - Maradok a küldetéseknél.

Féloldalas vigyorra húzta a száját.

-Nos, akkor most majd megtanulsz tanítani. - mondta sunyin, mire kimeredtek a szemeim.

-Biztos, hogy nem! - vágtam rá, mire megcsóválta a fejét.

-Márpedig muszáj leszel. - válaszolt, mire kirántottam kezem az övéből.

Igen, határozottan hisztiztem.

Halkan felnevetett, mikor mérgesen előresiettem, azonban feltűnt, hogy megérkeztünk a lakásomhoz.

-Már nem menekülhetsz. - nevetett fel, majd magához rántott. - Ne félj, remek edző lesz belőled. - suttogta, majd maszkon át adott egy puszit az arcomra.

Hátat fordított, majd intve egyet elsétált. Én pedig vöröslő arccal néztem utána.

~°~

Kakashi vigyorogva távolodott a megszeppent Kasumitól.
Hangosan felsóhajtott.
Igen, nagyon is meg akarja ismerni a lányt.