H A R M I N C K E T T Ő
-Akkor meghalsz. - vigyorodott el az egyik, majd kézjeleket kezdett formálni.
-Felesleges erőlködés. - vigyorodtam el én is, majd kristályok vonták be az ökleit. Nem engedem, hogy egy jutsu-t is végrehajtson.
Amit mondott, meglepett. Nem, nem ütött annyira szíven - na jó talán mégis - , hogy Kakashi nem szólt semmit az érdekemben. A viselkedését tekintve fura, és váratlan, de a magam érdekében is üzenhettem volna a Mizukagének. Ami meglepett, hogy azok ellenére, hogy megölhetne büntetlenül, nem teszi.
-Miért nem akarsz megölni? - kérdeztem, ugyanis felismertem a kézjeleket. Egy szimpla csapda volt, semmi több.
-A Mizukage azt kívánta, élve szállítsalak el, és ha tényleg nem öllek meg az út végéig, feljebb juthatok a ranglétrán. - mondta gúnyosan.
-A kezeid nélkül semmit nem tudsz tenni. - mondtam, majd egy kristálykígyó tekeredett fel a testén, be a nyitott szájába.
Meghalt. Megfulladt.
A társa riadtan nézett engem, majd hirtelen támadott méregtűkkel. Eltérítettem mindet.
-Hagylak futni, de csak, hogy megmondhasd a Mizukagének.. - léptem közelebb hozzá. - Hogy nem térek vissza. - mondtam, majd kristályok futottak fel a lábára, így megbénítva azt, majd mikor széttörtem, nagyon éles égő fájdalmat érzett.
Tudom, azzal, hogy ellenkezek a Mizukagének, hivatalosan is célpont lettem. De legyen, vállalom. Jöjjenek, ahányan csak akarnak.
~°~
-Remélem, minden rendben van. - sóhajtott fel Kakashi, miközben az asztalára támaszkodott, és iratokat írt alá. - Rossz előérzetem van. - motyogta.
-Hogy mondja, Sensei? - kérdezte Sakura a kanapén ülve, miközben elmerengve bámulta a Hokagét.
Mindeközben Chie érkezett meg a fiúkhoz.
-Hol van a Sensei? - kérdezte Eikou, miközben a táskájába pakolt.
-Jön. - ennyit mondott Chie, mire Daisuke gyanakodva nézett rá.
-Byakugan! - mondta, arra az irányba, amerről Chie jött. Egy pillanatra megakadt benne a levegő, majd megszüntette a technikát. Zavartan megrázta a fejét, ezzel egyidőben pedig Kasumi jelent meg a barlang bejáratánál.
-Megvan minden? - kérdezte közönyösen, majd mikor a geninek bólintottak, megismételte ezt a mozdulatot. - Akkor indulás. Nem maradhatunk tovább. - mondta.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro