Az utolsó erőmmel elvánszorogtam a fáig. Már egy lépést sem tudtam továbbmenni, muszáj volt pihenni. Leroskadtam a fa tövébe az árnyékba, de ekkor hirtelen valami megmoccant felettem. Egy leopárddal néztem farkasszemet. Erőm sem volt harcolni, így sebesen kutattam az agyamban mit tehetek.
Mormogtam egyet, ahogy a varázslótól tanultam. Csak remélni tudtam, hogy ezzel megnyugtatom.
A nagymacska leugrott a fáról,  hangtalanul ért földet a nagy puha tappancsain. Meg sem mertem moccani, miközben farkasszemet néztünk. Az orcimpája reszketett ahogy probálta a szaglással begyűjteni rólam az információkat. Vajon mit érezhetett ?
Hirtelen kecsesen odaugrott a lábamhoz, dorombolva nekemdölt.
Halkan felnevettem, még egy könnycsepp is legurult az arcomon a megkönnyebbüléstől. Ma nem leszek vacsora.
Akaratlanul is megsimogattam a puha, foltos szőrét a fején, amire ő első pillanatban megmerevedett, azután a fejét a kezemnek nyomta, testével körülöttem tekergőzött.
Lehanyatlott a kezem a fáradtságtól. A leopárd mellém feküdt, én is mellé dőltem. A testem elernyedt, tudtam hogy innentől nem kell félnem, felkelt ha veszély leselkedik ránk.
Mély álomba zuhantam.