Először is köszi a kihívást EnikoZoeKovats és Panka625 !

Kaptam a napokban egy nagyon érdekes kihívást! Íme a szabályok:

Remélem semmit sem magyaráztam félre... akkor most lássuk!

Üresség.
Elképzelhetetlen, felfoghatatlan üresség.
Nem volt még semmi, csak sötétség. Csillagok sem ragyogtak a távoli horizonton túl, ebből következik, hogy csillagképek sem voltak. A Nap nem ragyogott be semmit, fénye nem hatolt át fényévek távolságán, hogy más bolygókról is látszódjon, mint apró, fénylő pont. Hold sem volt még, ami visszaverje az égitest fényét és beragyogja a sötét ürességet. Nehéz elképzelni az ürességet. Most mégis meg kell próbálnod!

Egyszer csak megjelent az első bolygó, ami sokkal, de sokkal később fogja csak a 'Föld' nevet kapni. Az egész egyik pillanatról a másikra történt.. a nagy és sötét ürességben keletkezett valami és az a valami majd a Föld lesz, csak még nem hívják így. Most nem. Még nem. Előbb meg kell történnie a csodának. Mégpedig annak a csodának, aminek eredménye az emlősök, a madarak, mindenféle csúszómászó, a halak és más vízi teremtmények, a fák, a virágok, a termés, a gyümölcsök, a zöldségek, egyszóval az állatok és a növények, magáról az emberről nem is beszélve. De erre még várnod kell, kedves olvasó. A csoda még odébb van. A csoda, ami maga az élet.

A keletkezett bolygón, ami az üresség és sötétség közepén állt, nem volt más, mint üresség és sötétség. A talaj kietlen, élettelen puszta volt, ahol a szél kedvére száguldozhatott. Nem kellett attól tartania, hogy valakinek, vagy valaminek nekiütközik, hiszen (ahogy már olvashattad) a bolygó felszíne üres volt. A szél szabadon fütyülhetett, nem kellett attól tartania, hogy valaki, vagy valami meghallja, hiszen semmi és senki sem volt a bolygón, mert a csodára még várni kellett. A csodára, ami maga az élet.

Hirtelen, egyik pillanatról a másikra a kopár, kietlen, élettelen felszínen víz kezdett el fölbugyogni a talaj alól. Sajnos senki sem láthatta, mert a bolygó az üresség és sötétség közepén még mindig kietlen, élettelen volt. A csoda még nem történt meg. Ahogy a víz elkezdte elönteni a felszínt, egyre kevesebb lett a szárazföld. Csak akkor állt meg, mikor már az egész bolygót vízburok borította. A szél még mindig szabadon fújhatott, de már közel sem olyan gyorsan és könnyedén, mint a tenger előtt. Ugyanis ha elhúzott a vízfelszín felett magával ragadta a felső rétegét és fehérlő fodrokat hagyott maga mögött, néha pedig hatalmas hullámokat korbácsolt. Rettenetes ereje volt a szélnek és a tengernek is. Bárki rámerészkedett volna, nem élte volna túl, de ezt sosem tudták bizonyítani, hiszen nem történt meg még a csoda. Az a csoda, ami maga az élet volt. Nem volt még élet a bolygón, ami az üresség és sötétség közepén volt.

Hirtelen, egyik pillanatról a másikra felcsendült egy mély, parancsoló hang, ami megrengette az egész bolygót az üresség és sötétség közepén. A víz óriási hullámokat hányt, magasabbakat, mint amit el tudnál képzelni, kedves olvasó. A parancsoló hang nyomán pedig megtörtént az első lépés a csoda felé. Fény és világosság hatolt át a sötéten és az ürességen. Most látszott igazán a tenger sötétkék színe, ami sötétebb volt, mint manapság, tekintve, hogy az egész bolygót beborította. A szél süvítése, fütyülése alább hagyott, hiszen ha akarták volna, már látták volna, a hallásról nem is beszélve. Most már be tudták volna azonosítani, hogy ki fütyül, ki korbácsolja fel a tengert. Ennek ellenére senki és semmi sem figyelte, mert a csoda még nem történt meg. Még nem volt élet a Földön.

A szél alább hagyott. Ahogy telt az idő, ha akkor valamivel lehetett egyáltalán mérni azt, mivel nem volt még Nap sem, újra sötétség borult a tengerre. Hogy lesz-e újra világos? Kiváló, sőt kitűnő kérdés, de senki sem tudta a választ rá, mert még senki és semmi nem volt a Földön, a tengert leszámítva. Még vártak a csodára. Még vártak az életre.
A tenger vizén csillámlott valami az éjszakában. Olyannyira erős és fényes volt az a valami (leginkább egy lélekhez lehetne hasonlítani), hogy a tenger fenekéig is le lehetett látni mellette. Ez a lélek ott lebegett a vizek felett és beragyogta a sötétet és kitöltötte az ürességet.

A sötét, mikor semmit sem lehet látni és minden apró nesz ijesztőnek hat, mikor minden üresnek tűnik körülötted, éjszakának neveztetett.
A világosság, mikor minden barátságos, semmi sem hideg, mikor látsz, mikor majd a csoda meg fog történni, mikor majd élet lesz, nappalnak neveztetett.
Ezek voltak az első lépések a csoda felé. A teremtmények: az állatok, a növények és az ember felé.
Az élet felé.

Így lett este, és lett reggel: első nap.

Remélem sikerült, már amennyire. Igyekeztem vegig megtartani azt, hogy egy szereplő sincs benne.. majd kiderül, hogy milyen lett. Igen, igen, tele van mondat- és szóismétléssel, de mivel a  Biblia teremtéssztorija ihlette, remélem szemet hunytok efölött és elnézitek.
Előre is bocsánat, hogy így nyolc nappal a vége előtt teszem ki mindezzel meggátolva azt, hogy akiket kihívok, annyit gondolkodhassanak, mint én.

Sok sikert kívánok nektek és higgyétek el, nem olyan nehéz, mint látszik:

AndKinga
KingaOfHungary
godofmischef
Serenity_Stark
LivDraay444