Melody szemszöge

Nagyon lelkes lettem amikor az óriás azt mondta, hogy bármikor átmehetek hozzá teázni. A beaxbutons-ban is sokat teáztam a kedvesebb tanárokkal, akik meghívtak és nagyon szerettem is. De térjünk vissza a jelenbe! Egyszer csak elértünk egy kis öblöt, aminek a partján kisebb négy személyes csónakok horgonyoztak. Aztán a mellettem álló Hagrid megfordult.

-Jól van. Minden csónakba négyen üljenek!

inkább meg se kérdeztem, hogy ülhetek-e egy csónakba Hagrid-dal és kerestem egy üres csónakot.

-bocsi. Leülhetek? -kérdezte az egyik fiú, aki rémesen hasonlított arra a bizonyos személyre, aki a Potter házban töltötte a nyár végét.

-aha! Persze! -mondtam vidáman. és helyet szorítottam magam mellett.

-kösz. -mondta -Én Regulus Black vagyok. Reg.

-Aha! Én Melody Potter! -amikor kimondtam a fiú elsápadt és felált.

-Öhm én... Nekem... Megkell kérdeznem valamit... A... A tanárúrtól! -mondta és kiszállt a csónakból nem teljesen értettem, úgyhogy gondolkodni kezdtem és arra jöttem rá, hogy csak egyetlen család van, akik utálják a Potter családot és azok a Black-ek! Visszagondoltam az elmúlt 10 percre és arra jöttem rá, hogy a fiú bizonyára Sirius-nak a testvére vagy a rokona. Aztán eszembe jutott valami...

Emlék

-Hát igen az öcsém elég flúgos. -hallottam meg egy fiú hangját. -azt teszi, amit anyám mond Gyűlölöm az egész csürhét ráadásul most már engem is gyűlölnek. Folyton csak azt hajtogatják, hogy száz év óta mindenki a mardekárban volt. Persze itt is voltak kivételek csak azokat jobban szeretik nem említeni. -én szégyelltem magam, hogy még most is ott állok, de nem tudtam elmenni annyira sajnáltam a fiút...

.. Emlék vége ..

Igen egész biztos a testvére. A tekintetemmel követtem a fiút és láttam ahogy az utolsó pillanatban át ül egy másik csónakba. De az utolsó pillanatban az én csónakomba is be ült egy lány. Szőke hajú vékony. Kicsit hasonlítottunk.

-Szia! -köszönt és rám mosolygott - ugye nem baj, ha leülök, akikkel együtt utaztam a vonaton díjnyertes idióták voltak.

-Abból én is ismerek párat... És kik voltak? -kérdeztem érdeklődve.

-Nem teljesen tudom, de úgy hívták maguk, hogy tekergők és volt köztük valami Black meg Potter. Az egyik fiú alig beszélt talán Spencer vagy Pintér volt a neve... - mélázott a lány.

-Peter. Peter Petigrew... -mondtam.

-ó, tényleg! -kiáltotta majd amikor nem válaszoltam lecsendesedett és megkérdezte:

-Úristen, jól vagy? - mondta ijedten.

-Aha persze, de valamit mondanom kell. Az a bizonyos Potter azt hiszem a testvérem.

A lány egy kicsit ijedtnek tűnt valószínű megrémült, hogy mit fogok csinálni, de én csak megrántottam a vállam és ezt mondtam:

-Ne aggódj szerintem is hülyék.

-Ó, akkor jó, megijedtem, hogy reagálsz majd. Egyébként te mennyi idős vagy? Csak mert nem látszol 11-nek.

-Nem tényleg nem annyi vagyok, hanem 12, de eddig a beaxbutons-ba jártam -csak most jutott eszembe, hogy jobban megnézzem a lányt, aki most tátott szájal meredt rám. Ez egy kicsit bántó is volt azért nem illik így bámulni valakit.

-Bocsánat, -vette észre végül magát -de én is új vagyok itt. Az ivermorny-ba jártam Amerikába.

-na ne mond! -kiáltottam el magam. -nagyon örülök neki, hogy nem csak én vagy itt új elég nehézen ment volna a beilleszkedés.

-Ezt el is higgyem? -nézett rám kérdőn.

-na jó... Eléggé társasági ember vagyok. -Mondtam nevetve. Örültem, hogy Kate-el ilyen jól megértjük egymást. -Tényleg te melyik házba szeretnél kerülni? -jutott eszembe a sorsdöntő kérdés.

-Hát nem tudom ugye én Mugliszületésű vagyok, úgyhogy nem sokat tudok róluk.

-Nem sokat, de ez azt jelenti, hogy valamennyit tudsz!

-Na jó... Olvasgattam és hát szerintem Griffendél Vagy Hollóhát. - mondta miközben a hajával babrált. Aztán eszembe jutott valami...

.. Emlék ..

-Melody! Gyere egy percre! -kiáltott rám James a pályaudvaron. Oda szaladtam hozzá.

-Gyere egy kicsit. Mondani akarok valamit. -Elhúzott egy félreeső oszlop mögé és beszélni kezdett -Figyelj tudom, hogy eléggé mániás vagy, de ha nem a Griffendélbe kerülsz kitagadlak.

-De ha... -nem tudtam befejezni James közbe vágott.

-Nincs, de Melody! Ha meg nem, próbáld meggyőzni a süveget és ne téveszd el a célt! ne feledd: a családod a tét! -Mondta James és most először nem azt a James-t láttam, mint mindig ez a James most az egyszer ijesztő volt... Ettől a James-től most az egyszer féltem...

Ez egy elég rövid rész lett, de úgy gondoltam most inkább több rövid rész lesz.

A kövi fejezetet viszont hosszúra tervezem úgyhogy kuckózzatok be mert itt lesztek egy darabig! XD XD XD XD