Sirius szemszöge augusztus 29.

Amikor megérkeztem James-ékhez a kandallón keresztül nagyon furcsa volt mintha egy szép lány arcot láttam volna elsuhanni, de ezt figyelmen kívül hagytam ugyanis megláttam James vigyorgó fejét, aki pár másodperc múlva belém karolt és elvitt bemutatni a szüleinek. Mr. és Mrs. Potter nagyon mások voltak, mint az én szüleim Mrs. Potter kedves dundi nő volt, - anyám egyszer említette, hogy ő is Black volt csak hozzá ment Mr. Potterhez -Mr. Potter pedig bajuszos szemüveges férfi, akit, amikor megérkeztem az újságja mögött találtam. Utána felmentünk James szobájába és berendeztünk nekem egy részt, ahol majd tudok aludni.

Ezek után lementünk a konyhába reggelizni. mert, hogy reggel érkeztem. Lassan lekullogtunk az emeletről és amikor beléptünk Mrs. Potter háttal állt nekünk és éppen mosogatott már amennyire egy boszorkány mosogatni szokott.

mikor észrevette, hogy beléptünk -jó 2 percbe tellett -megpördült és megszólalt.

-jaj, drágám gyere reggelizni! -oké igaz, hogy csak fél órája ismerem, de azért jó érzés, hogy drágámnak hív. Ám ekkor az én tökéletes elképzelésembe belehasított az a tény, hogy egyszer csak mögülem egy szép szemüveges szőke lány vágott be elém.

-Sirius ő itt Melody a húgom. -jegyezte meg James csak úgy mellékesen. Felfoghatatlan volt számomra, hogy kerek három napot, -gyors matekkel 71 órát fogok egy házban tölteni egy ilyen gyönyörűséggel!

*****

reggeli után James-szel felmentünk beszélgetni. Megkérdeztem, hogy ő miért nem a Roxfortban tanult erre James csak azt mondta máshova járt, de kövi évben már a Roxfortba fog járni. Kíváncsi voltam, hogy vajon ez a Melódia hova járhatott, de láttam, hogy Jamest rosszul érinti a téma így nagy nehezen hallgattam. Pár nap múlva viszont vége lett a nyárnak és el kellett mennünk a Kings cross -ra. Melody hollóhátas lett és igen tényleg keveset írok ebbe a kis hülye naplóba, úgyhogy ne is várj többet!

Melody szemszöge

Haliiiii!

Már mindjárt oda érünk a Kings cross-ra és mindjárt le is késsük a vonatot. Át mentünk a falon és már bent is voltunk a kilenc és háromnegyedik vágányon.

Gyorsan felszálltunk a vonatra pont időben mert már csapódtak is be sorban az ajtók. A vonat elindult mi meg James-ékkel integettünk.

-na csá hugi keress egy fülkét -mondta James és Sirius-al el is mentek. Hát persze számíthattam volna rá. Ők már voltak egy évet a Roxfortban, megvannak a saját barátaik meg minden. és tudhattam volna, hogy senkinek nem fog hiányozni a hülye kistesó. De nem volt időm most duzzogni, ha akarok még egy üres fülkét. Ami természetesen nem volt csak egy olyat találtam, amiben egy lány ült, aki sírt. Mindig jóvoltam a békítésben és a vidításban így benyitottam és megkérdeztem a lányt, hogy baj-e, ha leülök. Azt mondta nem, nyugodtan. Leültem vele szembe és elővettem egy könyvet. Én olvastam a lány pedig sírt.

-Mi történt? -kérdeztem lágy hangon.

-Semmi, semmi... -mondta mire én kérdőn néztem rá. -legalábbis semmi, ami említésre méltó. Egyébként az én nevem Lily Evans.

-Evans? Már hallottam ezt a nevet.

-nem valószínű. Mugliszületésű vagyok.

-Na mindegy... én Melody Ana Potter vagyok. -amikor meghallotta a Potter szót az arca falfehér lett és halkan sikkantott. Ajjaj mit csinált James ameddig nem találkoztunk? -Öm talán ismered James-t a testvéremet. Ő már tavaly is ide járt. én eddig a beaxbutons-ba jártam. Te melyik házban vagy?

-Griffendél...

-Aha értem. És mond csak mindenki úgy fél a testvéremtől, mint a tűztől, vagy csak te?

-igazából csak én.

-igen és miért?

-hát az volt, hogy nem is tudom szemet vetett rám. -mondta immár mosolyogva. Ezen én is elnevettem magam.

-á akkor innen volt ismerős a neved!

-valóban? és honnan?

-Maradjunk annyiban, hogy egész nyáron rólad beszélt! -nevettünk és megint az út további részén nagyjából csak ezt csináltuk. Lily mesélt a Roxfortról. És kiderült nem is olyan rossz hely, mint amilyennek gondoltam... *****

Amikor a vonat megállt és leszálltunk meghallottam egy mély hangot.

-Elsősök! Minden elsős jöjjön ide! Te is gyere Potter! -nézett rám kicsit megijedtem, hogy a vezeték nevemen hív, a beaxbutons-ban mindig Potter kisasszonynak vagy Miss. Melody-nak hívtak. Ránéztem Lilyre.

-ne aggódj Hagrid kedves ember menj csak majd találkozunk még. -mosolygott rám bátorítóan mintha csak kitalálta volna a gondolataimat. Én oda mentem ehhez a Hagrid-hoz. Vártunk egy kicsit aztán elindultunk egy kis öböl felé előre mentem az óriás mellé, hogy megkérdezzem mi lesz most.

-Öhm. Hagrid!

-igen?

-most mi lesz?

-Az meglepetés! Sajnálom. Egyébként, hogy is hívnak?

-Melody. Melody Potter!

-Aha! -mondta az óriás -akkor te lennél James Potter húga.

-Igen az vagyok csak eddig a beaxbutons-ba jártam.

-Hallottam. És jó iskola?

-Igen. Nagyon szerettem, de a Roxfort is biztos nagyon bájos.

-Bájos? Egyszerűen lenyűgöző!