Sétáltunk a városba. És ahogy mindig, beszélgettünk.
"Látod azt az eget a fejünk felett?" meg kérdezted.
"A kéket, amin madarak repülnek, vagy azt, amin a felhők mindjárt szét szakadnak?"
"Mindkettőt," elmosolyodtál "és azt a földet a lábunk alatt?"
"Azt, amelyken boldog emberek járnak,vagy azt, amin szomorúak?"
"Mindkettőt" halkan a fülembe súgtad.
"Látom" rád néztem.
"És látod azt a tüzet bennünk?" meg kérdezted. Elgondolkodtam.
"Fényesebben látom minden másnál."
Megszorítottad a kezem.
"Vigyázz, meg ne égessen."
//
Ez vicces volt, mert a végén téged égetett meg, Finnley Mayhem.