negyedik
"Rúgj a propellerbe, Donatella!" kiabáltál rám a domd tetejéről. "Minek mászunk ide egyáltalán?" meg kérdeztem.
"Már mondtam, figyelni a felhőket és az eget, egy dombon, létfontosságú! Még mindig nem érted?" mondtad.
"Pontosan, Finnley, mindig nem értelek téged és a találgatásaidat!" vissza kiáltottam neked.
"Meg érted, ha ide jössz!" el nevetted magad.
//
Még mindig nem értelek. Falmászásztam miattad egy domd tetejére hogy felhőket figyeljek veled. Természetesen, fantasztikus volt, mint minden dolog veled. De akkor se értettelek meg soha, Finnley Mayhem.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro