"Gondolkodttam," el kezdted.
"Ez rosszul kezdődik," sóhajtottam, te pedig gyengén el nevetted magad :
"Minek vannak lépcsők?" csendben maradtam.
"A le sétálásra, vagy?"
"Talán," sóhajtottál.
"Hogy ha a lépcsőn sétálok, nagyon, nagyon lassan, akkor az olyan mint belélegezni az álmokat." folytattad a beszélgetést.
"Hű, veled beszélgetni igazi kaland" halkan suttogtam.
"A te szavaid is repülnek, Donatella," mondtad.
És utána csak mosolyogtunk.
//
Anyukám is mindig azt mondogatta, hogy a szavaiddal meg tudnád változtatni a világot. Talán nem volt időd meg változtatni a világot, de engem biztosan.
//
Um, kíváncsi lennék a véleményetekre???