Vasárnap 10:00
Kezdet

Hálát adtam az égnek, mikor végre leszállt a gépünk. Nagyon fáradt voltam, alig vártam, hogy odaérjünk az apartmanba és ledőlhessek aludni. Persze nem is mi lennénk, ha nem lett volna probléma a csomagjainkkal. A miénk valahova elkeveredett és fél órát kellett várnunk, mire megtalálták.
A reptérről kiérve le kellett vennem a kardigánom, olyan meleg volt. Az emberek mind rövid ruhákba öltöztek, volt olyan férfi akin póló se volt.
Hívtunk egy taxit és elindultunk az apartmanhoz.
Santa Monica már az első pillanattól kezdve tetszett. A csodás épületek, a pálmafák, és a pasik! Nem kevés félmeztelen srácot láttam az apartmanig. Most már értem, miért járnak ide nyaralni a pláza cica osztálytársaink. Lin is rám szólt, hogy ne csorgassam a nyálam ilyen feltűnően.
- Ennyiből te is becsajozhatnál végre! - vágtam vissza.
Felém fordította a fejét, s feltolta a napszemüvegét.
- Szerinted úgy nézek ki, mint a lányok kedvence?
Végig néztem rajta. A homlokába hulló sötét hajától és barna szemétől bizony eléggé olvadoznak a csajok. Arca egyik felén pedig egy apró anyajegy díszelgett. Fekete, ujjatlan trikót viselt, így izmos karját jól látni lehetett.
- Igen, csak te olyan bamba vagy, hogy nem figyelsz! - feleltem a szememet forgatva.
Hangosan felnevetett.
- Persze. Aztán rákeresnek a nevemre és többet nem látom őket.
- Nagyon pesszimista vagy!
- Te pedig optimista. Ezért vagyunk legjobb barátok! - vigyorgott.
Csak puffogtam. Persze, pont ezért.

×××××

Nem valami kedvesek az itteni taxisok. Mikor kiszálltunk az autóból, kipakoltunk és már ott se volt. Biztos sietett a dolgára.
Az apartman fehér boltozata visszaverte a napfényt, még napszemüvegben is hunyorognom kellett. A csomagokat cipelve mentünk be a fekete kapun, a tulaj már ott várt minket. A tulaj (aki egyébként férfi), pálmafás térdnadrágot és fehér trikót viselt, barna haját kiszívta a nap, így világosabbnak tűnt.
A terngerpart egy utcányira van az apartmantól, de a háak között valamennyire lehet látni. Csak ránéztem és éreztem a bőrömön, a hideg vizet.
Anya és apa beszéltek a tulajjal néhány szót (nem tusta elkerülni a figyelmem, hogy feltűnően megbámult), aztán felmentünk a lakásunkba. Idén pont mázlink volt, a nagy teraszos lakást sikerült kivennünk. Egyébként az egész lakás két szobás, plusz a nappali, ami egyben van a konyhával. Alig vártam, hogy lepakoljunk végre.
Szó szerint úgy estem be a bejárati ajtón. Lincoln fogta meg a karomat, nehogy arccal a márvány padlóra essek.
- Fogadni mernék, hogy arra gondoltál, milyen lenne, ha mégis elestem volna - mondtam mosolyogva.
Ő csak elhúzta a száját.
- Megfordult a fejemben.
- Azért köszi! - röhögtem el magam.
Mi Linnel elfoglaltuk az ajtóhoz legközelebbi szobát, anyuék a nappaliban maradnak, így a keresztszüleimé a szabad szoba.
Kezdődhetett a kipakolás. A mi szobánkban két külön ágy állt, a szoba két sarkában, a kettő között egy éjjeliszekrény foglalt helyet.
Az ajtó mellett volt egy nagy világosbarna szekrény, ajtaján tükrökkel. Lin bezárkózott a szobához tartozó fürdőbe, én meg addig elfoglaltam magam.
Negyed órával később, kinyílt a szoba ajtó, s anya lépett be rajta.
-Segítsek? - kérdezte mosolyogva.
-

Nem kell köszi, megoldom! - ráztam meg a fejem.
- Lincoln?
- A fürdőben. Szerintem zuhanyzik.
- Értem. Hívd fel a nagyiékat, hogy ideértünk! - mondta kifelé menet. - Fiona és John hamarosan megérkeznek. - tette hozzá, nekem meg kiestek a kezemből a ruhák.
Azt hittem rosszul hallottam. Mi az, hogy előbb jönnek?
- Micsoda?! Anya! - kiabáltam, de az ajtó már becsukódott.
Anyám egyik legjobb tulajdonsága, hogy a legjobb pillanatokban tud eltűnni.
Dühösen felvettem a padlóra esett nadrágokat, aztán bevágtam a szekrénybe. Egy pillanat alatt elment a kedvem a pakolástól. Ledőltem az ágyamra és a telefonomat kezdtem nyomkodni.
Pár perc múlva Lincoln befejezte a zuhanyzást és trikóban meg rövidnadrágban sétált ki a fürdőből. Letette a cuccát és összevont szemöldökkel nézett rám.
- Mi történt?
- Tippelj - morogtam.
- Ö... Megjött a mensid? - gondolkozott el.
- Nem! - forgattam meg a szemem. - A keresztszüleim előbb jönnek.
- Ó, baszki! - reagálta le, mire bólogatni kezdtem.
- Pontosan!
- Jó, nyugi. Megoldjuk - mondta nyugtató hangon. -Te idegesebb vagy, mint én. Pedig engem utálnak a legjobban.
- De te teszel rájuk - jegyeztem meg összehúzott szemöldökkel.
- Persze, mert nem miattuk vagyok, aki vagyok. Nem értük élek - mosolyodott el kedvesen. - Tudod, a közöny a legnagyobb fegyver az utálókkal szemben.
- Tudom, de nálad, mikor közönyös vagy, azon gondolkozol, hogyan öld meg az áldozatod! - röhögtem fel.
Szóra nyitotta a száját, aztán visszacsukta. Tudta, hogy igazam van. Csak mosolyogva megrázta a fejét és ledőlt az ágyára.

××××××

- Ha tudnátok mennyit szenvedtünk! Istenem! - magyarázta Fiona, enyhén túljátszva magát. Mindig is imádta, ha csak körülötte forog a világ és mindenki csak vele foglalkozik. Rosszul van, ha valami nem úgy történik, ahogy akarja.
A nappaliban már lepakoltak, így most az erkélyen köszöntöttük őket. Lin az ajtóban állva figyelte a történéseket.
- Na, mi történt? - kérdezte anya aggódva. Természetesen anya mindig beveszi Fiona csaliját. Úgy mozgatja, hogy neki jó legyen.
- Mindjárt elmesélem, csak had öleljem meg Rose-t! Gyere ide, szívem! - tárta ki a karját, aztán közelebb lépve szoros ölelésbe zár.
Amint megéreztem a parfümja illatát, elkerekedett a szemem. Sóra és citromra emlékeztetett, de olyan erősen befújta magát, hogy tüsszentenem kellett.
Próbáltam visszatartani, de sajnos nem sikerült, így telibe tüsszentettem a keresztanyámat.
Fiona egy pillanatra lefagyott, aztán elhúzódott.
- Bocs, valami tekerte az orromat - szabatkoztam, aztán majdnem elröhögtem magam, mikor megláttam a fintorgó arcát.
- Semmi gond - motyogta elképedve.
Hátam mögött meghallottam, hogy Lin köhögésbe fojtja a nevetését.
Anya kérdőn nézett ránk, de legyintettem.
John is megölelt. Bár ez úgy nézett ki kívülről, hogy átkarolta a vállam aztán elengedett.
Mögém nézve meglátta Lint, kicsit elsápadt.
- Ez mit keres itt? - kérdezte kimért hangon.
- Nyaralok, uram! - válaszolta Lin, s mellém lépett.
Felnéztem a fiúra, s láttam, hogy közömbösen nézte a keresztapámat.
- Persze! Biztos azért, hogy megölj minket! - sziszegte a fogai között John. - Az alma sose esik messze a fájától!
Lin egy pillanatra elmosolyodott, de utána ismét közömbös lett.
- Igen, igen! A te bunkóságod sem ismer határt, ugyebár! - szóltam közbe unottan.
- Gyerekek! - szólt ránk anya, én meg megforgattam a szemem. - Most, hogy mind együtt vagyunk, igyunk valamit! - javasolta kedvesen.
Mi Linnel bevonultunk a szobánkba. Ledőltem az ágyamra, s elővettem a könyvet, amit magammal hoztam.
- Ez egész jól ment - jegyeztem meg.
- Ja - morogta Lin, miközben hason feküdt.
Arcát párnájába nyomta, haja pedig szépen elterült rajta.
Megvontam a vállam és olasni kezdtem.
Bár Lincoln nem szorul rá, én mégis mindig megvédem. Nem hagyom, hogy hülyeséget csináljon... Legalábbis egyedül.

×××××

Helloo, itt is van a következő rész! Remélem tetszett! :)