Ez a világ az én világom. Tőlem függ, és rajtam múlik mi történik benne. Csinálhatok vele akármit, legyen az jó, rossz, vagy éppen egyenesen kegyetlen. Én döntöm el, hogy emberek élnek-e benne, állatok, vagy általam kitalált lények. Ebben a világban éppenséggel élőhalottak tűntek fel, s az emberek és állatok nap mint nap harcolnak a túlélésért. Hogy mi az oka? Azt még nem találtam ki. Elvégre is az én figyelmem nagy része nem nekik van szentelve, hanem az ebben a pillanatban kitalált főszereplőkre fókuszál.
Pár tizenéves, s két mondhatni gyermeteg felnőtt, akik önmaguk képesek ebben a nem túl pazar világban túlélni. Éppen ebben a pillanatban csillagok pislákolnak halványan a borúfelhők fedte sötét égbolton, míg ők egy jókora lánggal lobogó tábortűz körül, öreg rönkökön ülve próbálják élvezni az egyenlőre még száraz időt így este. Körülöttük terepszínű sátraik veszik őket körbe. Dalokat énekelnek, s jól érzik magukat. Senki meg nem mondaná, mennyi mindenen estek át életükben ezek a fiatalok, ha most meglátná őket hangszerek hiányában, tenyereiket egymásnak ütögetve boldogan dalolászni. Megannyi probléma és zűr fennálló körülöttük, de ők mégis a hamarosan elmúló jóidőt ünneplik, tudván akármelyik pillanatban meglepheti őket egy élőhalott csorda. Akármelyik pillanatban megjelenhetnek a sátraik megett. Tisztában vannak vele, hiszen már jó ideje ebben élnek. A semmi közepén vertek tábort. Ezáltal a legegyszerűbb célponttá váltak valaha. De az esetleges támadásokra a vöröske Aren próbál nem gondolni, remélvén akkor nem következik be. Vékony, sipítozó hangján örömtelien énekel ő is, míg ikertestvére, Viktor csendben a tenyereit paskolja ütemre össze. Aki a leghangosabban énekel, az a közöttük majdnem legöregebb magas Denim. Őt szorosan követi a csapat szíve és lelke, a hosszú, sötét és hatalmas, göndör hajú Anneska, aki még mindig vidám és pozitív. Ugyanis nem is oly régen egy nagy összetűzésbe keveredtek egy másik bandával... Részleteket még nem tudok mondani, de a lényeg, hogy egy jó öreg csapattársuk, az ő valaha volt legjobb barátja, Ben életét vesztette. Anneskában e történés kétségkívül mély sebet hagyott, mégis itt van, és a többiekkel együtt örül a tábortűz körül ülve. A legfürgébb közülük, Ori éppen ebben a pillanatban áll neki fütyörészni, ezzel mégjobb hangulatot festve a jelenlévők köreiben. A csapatban pedig legidősebb, Julius ritmusra dobbantva csizmáját, csendben hallgatja őket, ahogy a többi még nem említett csapattársaik is, kiknek még sem nevük sem jellemük.
Ez az én világom, ami tőlem függ, s miattam létezik. Ez az én világom, ahol ezek az emberek élnek, illetve történetüket írom, s hol jó, hol rossz, hol pedig egyenesen kegyetlen dolgokat művelek velük. Ez az én világom, amivel kezdek éppen barátkozni. Talán már kedvelem is. Talán egyszer még bele is írom magam az én világom történéseibe.

Sziasztok, ezt a remekművet jessnjayce alkotta, köszönöm neki!

És ha már lett új rész itt, reklámoznám hogy az email címemre lehet küldeni az alkotásokat, a lényeg hogy megírod és elküldöd (akár Wordben vagy az email szövegeként) Ha esetleg lenne még kérdésed ezzel kapcsolatban, akkor olvasd el a leírást és a könyv első fejezetét Infók a könyvről címen. Ha ezek után is lenne még kérdésed nyugodtan írhatsz privátban :))

Szép napot nektek! :))