ASHTON

- Egy héttel később -

„Szóval, van valami fejlemény ezzel a Luke sráccal?", kíváncsiskodva nézett rám Michael. „Még mindig nem cserkészted be?"

„Ne aggódj, rajta vagyok az ügyön.", a kezemben levő telefonomra néztem.

„Én inkább amiatt aggódom, hogy totálisan elgyengültél, Irwin. Nagyon nem jó hatással van rád ez a pasi."

„Miről beszélsz?", értetlenül néztem vissza rá.

„Hogy miről? Baszki Ashton, sosem szaroztál még ennyit senkivel! Ha valakit a zsákmányodnak tekintettél, azonnal lecsaptál rá. Most meg? Hetek óta utána koslatsz. És még csak meg sem kóstoltad.", idegesen hadonászott.

„Türelmesnek kell lennem. Ő nem akármilyen finom falat.", sunyi mosolyra húztam a szám. Michael arcán pedig sugárzott az értetlenség.

„Nem akármilyen finom falat.", gúnyolódva ismételte a szavaim. „Mi a fene ütött beléd? Rád se ismerek, bakker.", csak megvontam a vállam.

„Mindent alaposan kiterveltem. És már nem sok tartja, hogy ténylegesen elraboljam."

„Oh, a kitsunék szerelmére...", megforgatta a szemeit. „El is felejtettem, hogy elakarod rabolni.", rávillantottam egy 100 wattos vigyort. „Várj, te még mindig ezt tervezed?"

„Naná, öcsém! Hülye lennék, ha nem tenném meg. Viccelsz?"

„Gondolom, meg sem ölöd."

„Jól érzed. Azzal nem mennék sokra, ha megölném ezt a csodát.", Mike hitetlenkedve és kissé undorodva nézett rám.

„Te tényleg nem az az Ashton vagy, akit megismertem.", széttártam a karjaim. Telefonomban kerestem egy újabb képet a szöszkéről – amit a napokban készítettem róla –, hogy megmutathassam barátomnak.

„Kicseszett nagy hiba lenne, ha megölném őt.", felé mutattam a telefont. Láthatóan eléggé letaglózta a látvány. Még annak ellenére is, hogy ő heteró és, hogy nem először mutattam már neki Lukeyról képeket.

„Oké, így már picit megértelek.", elnevetettem magam. „De legalább haladtál valamit az ügyben?"

„Mondhatni. De ki kell várnom a megfelelő pillanatot. Nem szabad siettetnem, hisz még... még mindig törékeny." Nem sokat meséltem neki arról, hogy két hete megerőszakolta a főnöke. Ugyan a lényeget elmeséltem neki. Illetve azt is, hogy ezzel közelebb kerültem hozzá.

„Még mindig ki akarod ezt használni, mi?", ördögi mosolyra húztam a szám. „Te tényleg beteg vagy, baszki."

„Tudod, hasznomra válhat ez a megerőszakolós dolog. Ha azt éreztetem Luke-kal, hogy törődök vele, és hogy minden kívánságát lesem, vagy hogy mellette vagyok, amikor csak szüksége van rám... ezzel elnyerhetem a bizalmát. És miért is jó ez? Azért, hogy könnyebben idecsábíthassam."

„Várj, mi van?"

„Ha a bizalmába férkőzök, netán még jobban magamba bolondítom, azzal könnyítek a dolgomon. Sokkal egyszerűbben fogom csapdába csalni a kis naiv és álmodozó szöszkét, mint ahogy képzelnéd."

„Ez durva.", szinte még az álla is leesett.

„Már-már túl tökéletes a tervem.", felnevettem.

„És, hogy haladsz ezzel?"

„Nagyszerűen. Ezen a héten jó párszor voltak kissé depressziós visszazuhanásai. Persze, megértem, hisz tényleg nem könnyű, amin most átmegy. De nekem kedvez, mert így tényleg jobban hozzáférek.", vigyorom egyre csak szélesedett. „Szóval, mikor felhív, mert totálisan kikészült, tettetem, hogy törődök vele. Közben végig csak arra tudok gondolni, hogy mikor kaphatom meg a testét és a vérét.", meglepődve nézett rám.

„Jeez... oké visszaszívom, nem veszett el az az Ashton, akit megismertem.", megint felnevettem.

„Az mondjuk igaz, hogy eddig nem sikerült feljutnom a lakására. Ha nem az a sellő lenne a lakótársa már rég behívott volna.", ugyanis egy vámpír addig nem tud belépni egy adott lakásba, míg a tulajdonos be nem hívja.

„Ezt elég rendesen beszoptad, öregem.", egyetértően bólogattam.

„Sajnos, már az első pillanatban megérezte, hogy vámpír vagyok. És tudta, hogy ráakaszkodtam Luke-ra. Amióta megerőszakolták a szöszkét, azóta meg szinte levakarhatatlan róla. Folyton vele van, mintha ezzel meg tudná őt tőlem védeni."

„Nagyon kicsi lenne rá az esélye. Jobbára semmi.", elgondolkodva nézett maga elé. „Luke tudja, hogy egy sellővel él együtt?"

„Honnan tudná? Pláne úgy, hogy teljesen szkeptikus. Amióta közelebb kerültünk egymáshoz párszor említette, hogy nem hisz a természetfelettiben."

„Na, majd akkor elhiszi, mikor egy bizonyos vámpír az ágyba döngöli."

„Hamarosan meg is fogja tudni.", akaratlanul is féloldalas vigyor jelent meg az arcomon. „Ami még röhejes a sellőt illetően, hogy hazudik Luke-nak."

„Hazudik neki?"

„Ühüm. Luke sejti, hogy nem bír engem Crystal. És ha rákérdez az okára, azzal hárítja, hogy nem szereti, ha idegen pasikat hív fel a lakásukra.", hangosan felröhögött.

„Szép kis barát.", kuncogott. „Na de, mesélj már nekem. Azóta mennyit kaptál már belőle?"

„Nem sokat. Eddig csak a csókig jutottunk el. Nyilván még nem áll készen a komolyabb..."

„Ja, mert te pont az az ember vagy, aki türelmesen kivárja, hogy mikor fektetheti meg a kiszemeltjét."

„Hát... vannak kivételek, Mikey.", megnyomorgattam a vállát.

„Nagyon kiváltságos ez a srác."

„De még mennyire.", vigyorogtam. „Annyi biztos, hogy rettenetesen tapadós. Kifejezetten akkor, mikor maga alatt van. Olyankor folyamatosan ölelgetni kell."

„Biztos, hogy neked egy ilyen kis érzékeny fiúkára van szükséged?"

„'Érzékeny fiúka?' Cöh...", kissé sértődve néztem a megrezzenő telefonomra. Mikor megláttam a kijelzőn felvillanó nevet és a hozzá tartozó képet egyből átjárt valami jóleső érzés. Ha még dobogna a szívem, biztos vagyok benne, hogy most majd' kiugrana a helyéről.

„Kitalálom... a szöszkéd az, mi?", anélkül is tudom, hogy most szemeit forgatva rázza a fejét, hogy ránéztem volna. Hezitálás nélkül vettem fel a telefont.

„Szia, Lukey, mi a helyzet?", vigyorogva szóltam bele.

„A-ashton...", szipogott. Ne már...

„Mi a baj, Luke?", mélyeket lélegzett. Gondolom, próbálja visszafojtani a sírást.

„Szü-szükségem van rá-rád."

„Máris indulok, oké, Baby?", a becenév hallatán halkan kuncogott. Egy szó nélkül felpattantam és faképnél hagytam a kérdezősködő Michaelt. „Merre vagy most?"

„Otthon. Ide tudnál jö-jönni?"

„Persze, Luke.", akaratlanul is egyre szélesebb lett a mosolyom. Ezek szerint Crystal nincs a közelében. „Addig is, takarózz be jól és nyugodj meg. Oké, Szépségem?" Pár másodperc némaság után kinyögött egy félénk köszönömöt. Nyilván váratlanul érte az újabb becenév. Imádom, hogy ilyen könnyedén zavarba tudom hozni.

Luke az utóbbi hétben talán még rosszabbul viseli a történteket, mint eddig. Egy hete volt Hughes tárgyalása. Luke szabályosan félt attól, nehogy igaza legyen Patricknek. Miszerint nagy hatalma van, és nem fognak komolyabb büntetést kiróni rá. És láss „csodát", valóban így történt. Ugyanis csak egy busás összeget kellett fizetnie Luke-nak, illetve távolságtartási végzést szabtak ki rá. Vagyis 100 méternél közelebb nem jöhet Luke közelébe. Ettől függetlenül övé maradt az étterem, viszont a vezetés fő részét Flynn vette át.

És nem csak az viseli meg őt, hogy Patrick szabadlábon van, hanem az egyre jobban terjedő pletykák. Legyen szó a szomszédjairól, a munkatársairól, vagy éppen az utcán járókelőkről. Emiatt már másfél hete nem is dolgozik, nehogy az étterembe betévedőktől is azt kelljen hallania, hogy milyen újabb pletykákat találtak ki róla. Ezért ritkán jár az utcára is, jóformán ki sem mozdul otthonról. Csak a lakásukban, jobbára az ágyában gubbaszt egész nap. És órákon át bőg.

Akárhányszor lecsaltam őt a szabadba, mindig voltak emberek, akik összesúgtak mögöttünk. És némelyikek teljesen eltorzították a megerőszakolásának sztoriját. Volt amelyikben Luke maga kínálkozott fel Patricknek. Volt olyan is, ahol Patrick még különböző szex játékokat is használt, vagy éppen szőrös bilinccsel kötözte ki Luke-ot. Sokan Luke-ot okolják a történtek miatt. Végtére is, bármi is történt valójában, még Luke-ot ítélik el emiatt. Hát szép, mit ne mondjak.

Miután megérkeztem Luke-ék lakásához, finoman kopogtattam az ajtajukon. Fél perc sem kellett hozzá, máris a kisírt szemű szöszkével találtam szembe magam.

„Szia, Lu.", rámosolyogtam.

„Szia...", halvány mosoly jelent meg szája szegletében. Alaposan szemügyre vettem megviselt arcát. Vörös és enyhén puffadt szemei ellenére is nagyon jóképű. Hullámos haja kissé még nedves. Nyilván nem rég zuhanyozhatott. „Öh, gyere be, Ashton." Szólalt meg pár percnyi hallgatás után. Finoman megfogta a kezem és úgy húzott be.

Amint átléptem a küszöböt, akaratlanul is egy ördögi mosoly ült ki fejemre. Már egy ideje erre a pillanatra vágyok, és most végre itt vagyok. Egy újabb lépéssel közelebb a célomhoz. Ám, hogy ne bukjak le a nagy örömködéssel, inkább visszafordultam Luke-hoz.

„Mi történt, Baby?", derekánál fogva gyengéden húztam magamhoz. Ám ahelyett, hogy válaszolt volna, inkább szorosan bújt hozzám. Fejét a nyakamba fúrva, kezeit körém fonva. Hátát kezdtem cirógatni, hátha megnyugszik tőle. „Nyugodj meg, Baby... már itt vagyok." Édes kis semmiségeket suttogtam a fülébe. Párszor apró csókokat nyomtam a hajára és az arcára. Közben magamba szívtam az illatát, ami persze teljesen megbolondít. Valami mámorító, ahogy a tusfürdője és a vére illata keveredik egymással.

Miután picit megnyugodott, csak annyira toltam el magamtól, hogy hosszasan megcsókolhassam. Még a levegőt is visszatartotta, ahogy szemei is pár másodpercig még csukva maradtak, miután elváltak ajkaink. Mosolyogva tűrtem el szemébe hulló tincsét.

„Ma is nagyon elbűvölő vagy.", fel-le simogattam az oldalát. Arcába szökött a vér, így intenzívebbé vált az illata.

„Kö-köszönöm.", zavartan mosolygott rám.

„Szóval, történt megint valami, ami ennyire kiborított?", kíváncsiskodva néztem kék szemeibe. Aprót bólintott.

„Miután Crystal elment dolgozni, lementem a postáért és... az egyik idősebb szomszéd pasas pont akkor lépett be a lépcsőházba. És...", elcsuklott a hangja.

„Mit mondott, Luke?"

„Először csak megvetően bámult. Majd elkezdett motyogni, hogy rontom itt a levegőt. Meg hogy, ő nem akar ilyes valakivel egy lépcsőházban élni. Aztán szóba hozta még azt is, hogy mennyire nem tetszik neki, hogy az utóbbi időben egyre több srác lopakodott ki a lakásunkból. Illetve még arról is panaszkodott, hogy többször is szemtanúja kellett lennie, ahogy szemtelenül smárolok ezekkel a fiatalemberekkel.", hadarta el egy szuszra. Szemei pedig egyre inkább könnyektől csillogtak.

„Jaj, Lukey.", arcára csúsztattam a kezem és hüvelykujjammal simogatni kezdtem.

„Majd egy az egyben rákérdezett, hogy...", mély levegőt vett. „Hogy véletlenül nem vagyok-e valamiféle hímkurva, amiért mindig más pasik járkálnak fel hozzám. Biztosra veszi, hogy szép kis összeget fizetnek nekem, amiért lefekszem velük. És nyilván ebből telik a flancosabbnál flancosabb ruhákra, cipőkre."

„Várj, mi van?", gyűlni kezdett bennem a harag. „Komolyan azt hiszi, hogy árulod a tested?"

„Igen.", majd az első könnycsepp legördült az arcán. Amit azonnal le is töröltem.

„Ez... nem hiszem el, hogy mindenki csak bunkózik veled. Pont veled.", hitetlenkedve megráztam a fejem. „Nem is értem... különben is, a vénembernek meg mi köze hozzá miből veszed a ruháidat? Vagy éppen a szexuális életedhez? Nem tök mindegy neki, hogy kikkel fekszel le és mikor? Tán irigykedik, hogy ő fiatalon nem próbálta ki milyen is lehet pasikkal kefélni?", egyre mérgesebb lettem.

„Nem tudom, Ashton, hogy mit ártok én neki ezzel." Lehajtotta a fejét, én pedig automatikusan egy szorosabb ölelésbe vontam magamhoz.

„Mondanám, hogy ne törődj vele, de tudom, úgysem tudod egykönnyen kiverni a fejedből.", tarkóján beletúrtam puha hajába. „Mit szólnál, ha bekopogtatnék a tatához, és picit elbeszélgetnék vele rólad? Hm?"

„Nem érdemes, Ash."

„Érted minden érdemes, Lu.", megint sikerült zavarba hoznom. Mosolyogva csókoltam meg, amitől érezhetően elolvadt.

Miután elhúzódott tőlem, egy halvány mosoly jelent meg arcán. Ujjait összefonta az enyémekkel, és így húzott maga után a nappaliba.

„Wow... nagyon klassz.", füttyentve néztem körbe. Minden szép rendezett, és világos. Többnyire a pasztell színek uralják a szobát. Igazán hangulatos.

Megint elmotyogott egy köszönömöt és letelepedett a kanapéra. Mellkasához húzta fel hosszú lábait. Én pedig alaposan betakargattam a mellette heverő takaróval. Majd szorosan mellé telepedtem. Óvatosan átkaroltam a vállát, és gyengéden cirógatni kezdtem.

„Köszönöm, hogy itt vagy.", miután engem is betakart, térdére illesztette az állát és úgy nézett rám.

„Ez csak természetes, Luke.", szélesen rámosolyogtam. „Istenem, olyan kis aranyos vagy így.", hajába túrva pusziltam meg az arcát, és a kissé hegyes nóziját. „Tudtad, hogy amolyan tündér nózid van?", vigyorogva böködtem meg azt.

„Most már igen.", mosolygott rám. Láthatóan javult a kedélye. Lehunyta szemeit, hogy jobban átérezze érintésem, ahogy a hajával babrálok.

Picit elkalandoztak a gondolataim, ahogy felmértem tökéletes vonásait. Határozott vonalú állát, szépen ívelt szemöldökét, az orra körüli sok kis szeplőit, vagy éppen puha ajkait.

„Kicseszett gyönyörű vagy.", bukott ki belőlem. Egyből rám szegezte tekintetét, és egy édes mosoly jelent meg telt ajkain.

„Köszi, megint.", felegyenesedett, hogy felém forduljon, maga alá húzva jobb lábát. Mellkasomra hajtotta a fejét, én pedig vállát átkarolva húztam magamhoz. Fejére nyomtam egy hosszabb puszit. Mellkasomon éreztem, hogy mosolyogni kezdett. „Tudod...", mély levegőt vett. „Tegnap este Crystallal már arról beszéltünk, hogy hamarosan visszamennék dolgozni."

„Komolyan?", kissé meglepve néztem le rá. De továbbra is a hajával babráltam.

„Ühüm. Azt még nem tudom pontosan, hogy mikor is térnék vissza. De mégsem dekkolhatok itthon örökké. Nem igaz?", csak annyira húzódott el tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni.

„Ha tényleg készen állsz, akkor... miért ne?"

„Igazából nem tudom, Ash.", jobb kezemen levő gyűrűkkel kezdett játszadozni. „A mai incidens után megint úgy érzem, hogy nem tudnék szembe nézni sem a munkatársaimmal, sem pedig az étterem vendégeivel.", sóhajtott egyet. „Vele meg pláne nem."

„Ha az könnyítene, akkor én szívesen ott leszek veled az első napodon, hm?"

„Nagyszerű lenne, Ashton.", mosolyogva közelebb vontam magamhoz. Ő pedig egy apró csókot lehelt a számra. Mielőtt elhúzódhatott volna elmélyítettem a csókot. Sokkal szenvedélyesebben csókoltam meg, mint ahogy szoktam. Tarkójára csúsztattam a kezem, ő pedig átkarolta a derekam. Így mellkasunk picit egymáséhoz préselődött.

Kezdetben nem akartam követelőzően vagy túl hevesen smárolni vele. Hanem csak visszafogottan, de mégis belemerülni a csókolózásba. Ám ezt a bennem levő vámpír nem így gondolta. Különösen nem akkor, mikor Luke szíve egyre szaporábban kezdett verni. Még a pulóverén át is tökéletesen érzem, ahogy mellkasában zakatol a szíve. Ezzel együtt orromat megcsapta ereiben áramló vérének erőteljes illata. Testemet kezdi elönteni a vére utáni vágy. Vagyis lassan aktiválódik a vámpír énem.

Épp hevesebben csókoltam meg, mikor megnyúló szemfogaimmal véletlenül megsebeztem az ajkát. Halkan felszisszent, majd enyhe vér ízt éreztem. Mit sem törődve vele tovább smároltunk. Finoman végignyaltam az alsóajkán, így megízlelve mámorító vérét. Te jó ég! Hihetetlenül finom a vére. Ezzel beindítva bennem az eddig elnyomott vámpírt, aki többet és többet akar a szöszkéből.

Nyelvemet szinte ledugtam a torkán, annyira elvakított már a vágy, hogy alig tudtam kontrollálni magam. Combjainál fogva húztam az ölembe, majd automatikusan nyakam köré fonta kezeit. Érezhetően nem zavarja, hogy ennyire elmerültünk egymás kényeztetésében. Pedig két napja egyszer még el is tolt magától, mikor hevesebben csókoltam meg. Most pedig? Nagyon közreműködik a kicsike.

Csókjaimmal áttértem a nyakára. Ami valljuk be, nem volt a legjobb döntés. Mivel itt lehet a legintenzívebben érezni az ereiben zubogó vérét. Mély levegőt vettem, ezzel beszívva isteni illatát. Már-már az őrületbe kerget vele. Néha meg-megszívtam a bőrét. Figyeltem, ne maradjon nyoma, illetve, hogy ne sebezzem meg. Még nem szabad, egyelőre.

De Luke mintha csak tudná, hogy éppen önmagam kontrollálási problémákkal küszködök. Így lassan ringatni kezdte a csípőjét, ezzel összedörzsölve ágyékunkat. Nem is lenne ezzel probléma, ha ettől nem erősödne fel bennem a vámpír. Egyre inkább felszínre akar törni, hogy végre bőrébe vájhassam a fogaimat. Hogy végre megkaparinthassam azt, amit már a kezdetektől fogva akarok. Vagyis az ereiben csörgedező vörös nedűt.

Erőteljesebben nyomta hozzám keményedő ágyékát. Emiatt ismét megnyúltak a szemfogaim, amikkel enyhén megkarcoltam a nyakát. Luke száját jóleső és remegő nyögések hagyták el. Várjunk csak egy kicsit! Ez csak egy dolgot jelenthet... Valószínűleg imádja, ha harapdálják a nyakát. El tudom képzelni róla, hogy főleg szex közben imádja ezt.

Finoman harapdálni kezdtem a nyakát, néha hagytam, hogy éles szemfogaim picit megkaristolják a bőrét. Persze ügyelnem kell rá, nehogy ténylegesen megharapjam. Bármilyen nehéz is legyen, de muszáj visszafognom magam.

Mint ahogy azt vártam, Luke ismételten nyöszörögni kezdett az élvezettől. Úgy látszik, tényleg a harapdálás a kinkje. Ez már csak jót jelent a későbbiekre nézve.

„Te... jó... ég...", sóhajai között szaporábban vette a levegőt. Legszívesebben nyakába mélyesztettem volna a fogaimat, hogy hallhassam édes nyögését. De inkább nem éltem a lehetőséggel, és csak erősebben megmarkoltam formás fenekét. Amivel egy újabb nyögést váltottam ki belőle. Jeez... már most imádom hallani, ahogy nyöszörög.

Picit elhajolt tőlem, így a szemeimbe tudott nézni. Íriszei ha lehet, most még kékebben ragyogtak, mint az utóbbi napokban. Telt ajkai enyhén elváltak egymástól. Ami folyton arra késztetett, hogy újból megcsókoljam. Hihetetlenül gyönyörű ez a fiú. Kezeit nyakamról a mellkasomra vezette. Majd mosolyogva hajolt közelebb, hogy megcsókoljon. Isteni érzés, mikor puha ajkai az enyémekhez érnek. Tarkóján beletúrtam hosszú hajába, és meghúzkodtam a tincseit, ami érezhetően tetszik neki.

Derekánál pulóvere alá csúsztattam a kezeimet. Beleremegett hűvös érintésemtől. Mire egyre hevesebben kezdtem falni ajkait. Finoman beharaptam fekete ajakkarikáját, amitől belenyögött a csókba. Ezzel totális extázisba hozva engem. Csókjaimmal ismét áttértem a nyakára. Halk sóhajokkal tudatta velem, mennyire élvezi. Majd pulóverét egyre feljebb kezdtem gyűrni. Ezzel szabaddá téve hasát. Szinte nyálamat csorgatva mértem fel a testét.

„Elképesztően dögös vagy.", suttogtam, ő pedig kuncogva hajolt közelebb egy újabb csókra. Közrefogtam fedetlen derekát. Nagyszerű érzés hűvös ujjaim alatt érezni puha és meleg bőrét.

Miután elhúzódott tőlem, kétoldalt megragadta a pulóverét és lassan felfelé húzta. Ajkamba harapva néztem, ahogy egyre több részletet fedett fel magából. Miután átbújtatta fején a fekete anyagot, mellém dobta azt. Majd alaposan felmértem immár teljesen pucér felsőtestét. Mondanom se kell, megint csak nyál csorgatva bámultam meg. Oldalán végigsimítottam sápadt bőrén.

„Gyönyörű vagy, Luke.", hangom kissé rekedt lett. A bók hallatán ismét elpirult. Átkaroltam a hátát és úgy vontam magamhoz. Egyből nyakam köré fonta hosszú karjait. Nyakához hajolva apró csókokkal halmoztam el a bőrét. A bennem tomboló éhes vámpír ismét felszínre tört, és alig tudtam visszafogni magam, nehogy megharapjam a nyakát. De fogaimmal még így is picit megkarcoltam a bőrét. Mire egy hosszabb nyögés hagyta el ajkait. Féloldalas vigyorra húztam a szám.

Csókjaimmal egyre lejjebb haladtam. Kulcscsontját és mellkasát leptem el csókjaimmal. Néhol megharapdáltam és megszívtam a bőrét. Amit érezhetően és hallhatóan egyre jobban élvez.

Mikor épp a mellbimbóját kezdtem volna csókolgatni, egy hangos és hosszú torokköszörülés zavart meg minket. Baszki, még csak nem is éreztem Crystal jelenlétét. Luke egyből lemászott az ölemből és sietősen magára kapkodta a felsőjét.

„Oh... szia, Crsytal! Ne-nem vettük észre, hogy hazaértél.", zavartan mosolygott lakótársára.

„Hát, most már tudjátok.", szúrósan nézett rám. De a keménynek ható álca mögött éreztem a belőle áradó félelmet. Hiába mutatja, hogy nem fél tőlem, attól még én érzem, hogy valójában retteg. Nemcsak attól, hogy egy vámpír van a lakásában. Hanem attól, hogy így már könnyebben tudok kárt tenni a halandó lakótársában. Már csak ennek gondolatától is ördögi mosolyra húztam a szám.

Szinte már farkasszemet néztem a sellővel, majd én szakítottam meg ezt, mikor Luke szorosan ült mellém és picit hozzám is bújt. Átkaroltam a vállát és fejére nyomtam egy puszit. De csak azért, had hergeljem tovább a pink hajút. Csak megforgatta a szemeit és a konyha felé sétált.

„Nem akarok kötekedő lenni, Luke... de megkínáltad valami itallal vagy nasival a vendégünket, a testeden kívül is?", kissé szarkasztikusan hangzottak a lány szavai. Luke hatalmas kérdőjellel a fején nézett rám.

„Öh... nem igazán?", zavartan mosolyodott el.

„Nem mintha ellenem lett volna a dolog...", megpusziltam az arcát. Szélesen vigyorogva nézett a szemeimbe. „Már hiányoltam ezt a vigyort.", megcirógattam a pofiját. Mosolyogva csókolt meg.

Crystal egy hangos puffanással tett le az előttünk levő asztalkára egy tálcát, amin kávéscsészék sorakoztak. Ennél jobban nem is mutathatná ki, hogy mennyire nem kedvel. Kíváncsi vagyok, ha most rákérdezne Luke, mit mondana arról, hogy miként vélekedik rólam. Szerintem, most is bepróbálna hazudni valamit.

„Milyen volt a napod?", Luke szólalt meg néhány kínos percnyi hallgatás után.

„Unalmas... A tiéd?", a szöszke megint rám pillantott, mintha segítséget várna tőlem.

„Öh... pár órája megint volt egy kisebb kiakadásom. De már jól vagyok."

„Hála Ashtonnak.", a sellő rám villantott egy bájvigyort, amin akaratlanul is nevetnem kellett.

„Igen, Ashton nagyon segítőkész és...", ragyogó kék szemekkel nézett rám. Teljesen megbabonáz ezzel a nézéssel. „Mindig számíthatok rá, ha szükségem van valakire... ha te éppen nem vagy itt."

„Bízhatsz bennem, Gyönyörűm.", finoman babrálni kezdtem szőke tincseivel. Crystal hangot adott nemtetszésének, egy 'ccöh' kíséretében.

„De ugye nem vett rá olyanra, amit nem akartál, ugye?"

„Persze, hogy nem.", elszakította tekintetét rólam és értetlenül nézett a lányra.

„Ne aggódj, Crystal, sosem bántanám Luke-ot.", hitetlenkedve pillantott rám, majd a konyha felé vette az irányt.

„Ajánlom is, Ashton.", megint bevetette a szúrós nézését, aztán eltűnt a konyhában. Luke maga felé fordította a fejem, hogy a szemébe nézzek.

„Tényleg nem te erőszakoltad rám ezt. Ugyanúgy akartam, ahogy te.", rám mosolygott, ami engem is mosolygásra késztetett. „Úgy érzem, veled képes lennék több mindent is tenni... smároláson kívül is.", nagyot nyelt, és kissé elpirult.

„Ennek örülök, Lukey fiú.", fülébe suttogtam.

„Hogy őszinte legyek...", most ő hajolt a fülemhez. „Rettenetesen beindítottál, mikor harapdálni kezdted a nyakam.", enyhén beharapta a fülcimpán. Ezzel ismét feléledezni kezdett a szunnyadó vámpír énem.

„Máshol is szívesen harapdálnálak.", nyakára nyomtam egy csókot. Élesen szívta be a levegőt. Picit elhajoltam tőle, mikor meghallottam Crystal közelgő lépteit. „Szóval, hamarosan flörtölhetek veled az étteremben, miközben felveszed a rendelésem?, direkt kérdeztem rá erre, mikor belépett a sellő a nappaliba. Egyik kezemet Luke combjára csúsztattam és picit még bele is csíptem.

„Várj... mi van?", értetlenül meredt ránk.

„Öh, neked még nem mondtam, de azt tervezgetem, hogy visszamegyek dolgozni."

„Komolyan mondod?"

„Ühüm. Figyu, nem ülhetek itthon tétlenül, arra gondolva, hogy meg sem történt, ami... Attól, hogy itthon vagyok, ugyanúgy hallom, miket beszélnek a szomszédok. Meg egyszer úgyis szembe kéne néznem már a világgal. Nem?", Crystal tekintete oda-vissza cikázott köztem és Luke között.

„Luke, ha te úgy érzed menni fog, akkor csináld. De gondold át jól, hogy tényleg képes vagy-e rá. És ne azért csináld, mert...", mondata végén rám pillantott.

„Nem Ashton miatt teszem, hanem mert tényleg úgy is gondolom. Ash csak segített túllépni a történteken."

„Nagyon remélem, hogy tényleg nem veszed rá semmi olyanra, amit nem akar.", komolyan nézett rám Crystal.

„Helló, nem akarok én ártani neki.", védekezőn magam elé tartottam a kezem. Hohó, még hogy nem akarok ártani neki. Hah... Csak a vérét akarom szívni, miközben megfarkalom. Egymás után akár többször is.

Megint farkasszemet néztünk egymással. Majd ismét én törtem meg azt, ahogy a mellettem ülő értetlen szőke fiúra néztem.

„Szerintem beszéld meg vele a dolgokat. Oké?", bólogatott. Elmosolyodva fogtam meg a kezét. „Kikísérnél?", lassan felálltam.

„Persze, Ash.", rám mosolygott. Hagyta, hogy én húzzam fel a kanapéról.

„Szia Crystal, öröm volt ismét beszélgetni veled.", gúnyosan vigyorogtam rá. A szűk folyosóra lépve Luke elé álltam. Így kissé a falhoz szorítottam őt. Feje mellett támasztottam meg magam, igazán még reagálni sem tudott, de én máris hevesen faltam ajkait. Nyelvemet szinte a torkáig dugtam le. Egyik kezével átkarolta a hátam, a másikkal tarkómon túrt bele a hajamba.

Vigyorogva nézett rám, miután megszakította a forróvá vált csókot.

„Szerintem, jobb ha mész. Mielőtt..."

„Mielőtt?", nyakára nyomtam pár csókot. „Mielőtt, nem tudnál nemet mondani nekem?"

„Valami olyasmi.", sóhajtott párat a csókjaimtól. „Mmm...", eltolt magától. „Nem szívesen mondom, de tényleg jobb, ha mész."

„Ahogy akarod, Baby.", ajkára nyomtam egy hosszabb csókot. „Majd hívj."

„Rendben. Szia, Ashton.", búcsúként szájára leheltem még egy csókot. Majd hosszasan gyönyörű szemeibe néztem. Utána kisétáltam az ajtón. Miután becsukta mögöttem az ajtót, hallottam, hogy hosszan sóhajtott.

Hamarosan hallottam, ahogy visszasétál a nappaliba. Crystal pedig rögtön magyarázni kezdett neki. Ami egy kisebb vitát indított el köztük.

„Nem, Luke, még mindig nem bízom benne. Neked sem kellene."

„Hogy mi van? Crys eddig soha nem szóltál bele abba, hogy kikkel kufircolok. Most meg hirtelen megtiltod nekem, hogy még csak ne is ismerkedjek Ashtonnal? Mi a fasz, Crystal?", Luke kezdi elveszíteni a józan eszét. Még sosem hallottam így kiakadni.

„Veszélyesnek tűnik.", szegénykém próbálja védeni tőlem. Csak hát az itt a probléma, hogy már túlságosan az ujjaim köré csavartam a szöszit.

„Tudok magamra vigyázni."

„Oh, tényleg? Hughes-os eset baromira nem erről árulkodik, Luke.", ezzel szerintem túl messzire mentél, sellőkém.

„Igen? Már szerinted is az én hibám, hogy megerőszakolt? Köszönöm, Crystal, kurvára jól esik, hogy még te is, 'az állítólagos legjobb barátom', engem hibáztatsz!", hangosan csattant egy ajtó. Gondolom, Luke szobájáé.

Wow, ez tényleg szép. Crystal, te sem nyered meg az 'év legjobb barátja' címet. De ez már csak nekem jó. Így még könnyebben fogom tudni elcsalogatni hozzám a szőkeséget. És kevésbé fog elrablásnak tűnni a dolog.

Vigyorogva sétáltam le a lépcsőkön.

-----------------------------------

Hiyaaa!

Jeez, végre túl vagyok ezen is. Damn...😓

A következő fejezet előreláthatóan nagyon hosszú lesz. Legalábbis így látatlanba, megtervezés nélkül is úgy érzem, h hosszú lesz. I guess. De ez még változhat.

Na, de remélhetőleg nem lett annyira lapos ez a rész, mint amilyennek érzem, így a végére. A hibákért meg sorry, de nem olvastam át a végét.

Um, azon tűnődöm, h angolra fordítanám az egyik Lashton sztorim. 🤔😊

Love y'all and I fuckin' miss Lashton tho. 😘

-Nik