WARNING: This could be triggering!

Avagy, sokkoló és idegtépő rész következik.

LUKE

Délelőtt – legalábbis remélem, hogy még nem múlt el dél – irtózatos fejfájásra ébredtem. Rettenetesen másnapos vagyok az éjszaka elfogyasztott rengeteg sör miatt. Talán még az a két-három füves cigi elszívása is rátesz egy lapáttal. Jeez, még mindig úgy érzem, mintha be lennék tépve.

Megnyomkodtam a homlokom és lassan kinyitottam a szemem. Jobbára csak az egyiket, hogy szoktassam magam a fényhez. A szobámat már elárasztotta a napfény, ami arról árulkodik, hogy jócskán elmúlt már dél. Nagyszerű.

Mozgolódni kezdtem, vagyis ha egyáltalán megbírtam volna mozdulni. Ugyanis két sápatag kar ölelte át hátulról a derekam. Arcát a lapockámba fúrva simult hozzám. Ekkor beugrott minden, már amennyire emlékszem az éjszakából. Stevent az étteremben szedtem össze. Ő a héten már az ötödik egy éjszakás kalandom. Szinte mindennap szobára mentem valakivel. Vagy egy gyönyörű lánnyal, vagy éppen egy dögös pasival. Illetve egy kivétel is akadt, ami egy édes hármas volt. Jézusom, őrült egy éjszaka volt, az biztos!

Egyébként, Crystal és Helena, illetve Tony is furcsállja, hogy ennyire „elkurvultam". Mondjuk, ez picit még számomra is új, mivel nem voltam ennyire „hímringyó". Mármint, mielőtt összejöttem volna Pierre-rel elég szépen járkáltam egyik srác ágyából egy másik srácéba, vagy éppen egy lányéba. De azért nem ilyen sűrűn, mint ahogy az utóbbi napokban tettem. Lehet, a tudatalattim ezzel akarná megbosszulni és féltékennyé tenni Pierre-t, amiért elutasított a múltkori randink után? Bármi lehetséges.

Picit felkönyököltem, de csak annyira, hogy ezzel ne ébresszem fel a mögöttem alvó srácot. Körbekémleltem a szobában, hátha meglelem a telefonomat. Ám csak a padlón elszórt ruhák sokaságát láttam. Még egy perc se kellett hozzá, máris megrezzent a telefonom. A hang irányába fordítottam a fejem. Az ajtó közelében, a farmerem mellett, kijelzővel lefelé hevert a mobilom. Ajh, biztosan az étteremből hívnak. Ideje kikászálódni az ágyból.

Óvatosan lefejtettem magamról Steven kezeit és kibújtam az öleléséből, egyben a takaró alól is. Az ágy mellett állva, megfordultam. Mosolyogva néztem az alvó fiút. Néhány sötétbarna tincse a homlokába hullt. Hm, még helyesebb, mint ahogy emlékszem rá. Haja oldalt fel van nyírva, míg feje tetején hosszabbra van hagyva.

Telefonom újabb rezgése rángatott ki a gondolataimból, amik az éjszakai hancúrozásunk körül forogtak. A mobilomhoz lépdeltem és felvettem a szőnyegről. Feloldottam a kijelzőt, melyen nem fogadott hívások és sms-ek hada sorakoztak. Többek között, Matt, Helena és persze Hughes hívott. Ahogy az üzenetek is tőlük vannak. A francba! Már vagy két órája melóznom kéne!

Sietősen az éjjeli szekrényre tettem a telefonom. Annak ellenére, hogy nagyon nincs időm zuhanyozni, mégis beálltam a zuhany alá. Amennyire gyorsan csak tudtam letusoltam, és máris magamra kapkodtam egy fehér boxert. Testem és hajam még enyhén vizes volt, mikor visszamentem a szobámba. Amint beléptem az ajtón Steven barna szempárjával találtam szembe magam.

„Máris menned kell?" Mosolygott rám, bár hangján kihallatszott a csalódottság.

„Így is elkéstem, szóval." Viszonoztam a mosolyát és az ágyhoz sétáltam. Tarkójára csúsztattam a kezem. „Addig maradsz, amíg akarsz. Csak azért ne hozz frászt a lakótársamra." És persze, azért ne maradj itt örökre. Halkan felnevetett és elkapta a derekam, hogy közelebb húzzon magához. Máris ajkaimra tapadva tepert le az ágyamra. Ezzel fölém kerekedve ült a combjaimra. A csókot egyre inkább elmélyítette. Nyelve egyből befurakodott a számba, amitől belenyögtem a csókba.

„Hihetetlenül dögös vagy, Luke." Suttogta, miután felegyenesedve, arcomat cirógatva stírölt. Csak szélesen vigyorogtam rá.

„Öh, tényleg mennem kéne. Már így is ki fog nyírni a főnököm." Megint elnevette magát.

„Elég nagy marha lenne, ha egy ilyen angyali teremtést nyírna ki." Alaposan végigmérte meztelen felsőtestem. „Gyönyörű vagy, ugye tudod?" Elpirulva és fülig érő szájjal bólintottam.

Még elcsattant pár csók, aztán utamra engedett. Miután kikászálódtam alóla, a szekrényem elé lépve kivettem pár tiszta ruhát. Sietősen magamra kapkodtam. Közben mindvégig magamon éreztem Steven tekintetét. Úgy látszik, ő sem tud betelni a látványommal. Ez megint csak adott egy jó erős löketet az amúgy sem kicsi egómnak.

Arcára nyomtam egy búcsú puszit, mielőtt leléceltem volna. És persze a szokásos módon köszöntem el tőle is, vagyis benyomtam a „Majd hívlak!"-ot. Mindig ezt mondom az összes partneremnek, akikkel csak egy numera erejéig melegedtem össze. Sosem szoktam őket felhívni. Ha pedig ők hívnának –már ha megadom egyáltalán a számom–, valami egyszerű és olcsó kis hazugsággal lepattintom őket. Mielőtt szobára mennék velük, mindig tisztázom, hogy ez csak egyszeri alkalom, és semmi több. Szerencsémre eddig még senki sem volt túlságosan ragaszkodó. Remélem, Steven sem akar majd többet, mint amennyit kapott belőlem.

Az étterembe érve sietősen caplattam az öltözőbe, ahol a szürke pólómat lecseréltem a fehér ingemre. Majd derekamra kötöttem a fekete kötényt és zsebre vágtam a kis noteszem. Szekrényem ajtaján levő tükörben igazgattam az ingem. Beletúrtam a kissé hosszabbra nőtt és hullámos hajamba. Ezután átsiettem a konyhába, ahol egy kisebb káosz uralkodott már. Mint általában délután fél kettőkor.

„Helena, vidd ezt a hatoshoz! Leon te pedig ezt a tizenketteshez! AnnaLynn ez a nyolcasé! Nyomás, mindenki a dolgára!" Kiabálta Flynn.

„Hol az istenben van már Luke? Látta valaki Luke-ot?" Matt is kissé idegesen kérdezgette a séfeket és a maradék pincéreket.

„I-itt vagyok, Matt!" Mellé léptem.

„Csakhogy itt vagy már! Hol az istenben voltál, basszus?" Eléggé feszült volt a nagy hajtás miatt. Épp szólásra nyitottam a szám, mikor egy kézmozdulattal belém fojtotta a szót. „Inkább ne is válaszolj!" Csalódottan rázta meg a fejét. „Menj ki és vedd fel a rendeléseket!" Bólintottam és már el is tűntem előle.

A hozzám legközelebb eső asztalhoz mentem, aminél nekem háttal ült egy pasas. Egy sötétkék alapon fehér pöttyös inget viselt. Amint az asztala elé léptem, szinte a szavam is elakadt a látványtól. Ugyanis az a srác ül előttem, akibe napokkal ez előtt botlottam bele az utcán. Nem hiszem el, hogy tényleg ő az! Azóta a nap óta álmodozom arról, hogy egyszer megjelenik az étteremben. És most tényleg itt van. Azóta sem tudtam kiverni a fejemből a gyönyörű mosolyát és elbűvölő szemeit.

Étlapjáról egyből rám emelte igéző borostyán szemeit, amitől persze totálisan leblokkoltam. Szinte már a lelkemig hatol a tekintete. Ezt látva féloldalas mosolyra húzta kissé telt ajkait.

Nem tudom meddig bámulhattam szótlanul. De mielőtt megszólalhattam volna, széles mosolyt villantott rám és alaposan végigmért.

„Mmm... Mindenkinek, vagy csak a speciális vendégeknek jár egy ilyen elbűvölő menü?" Kissé rekedtes hangjától borsódzni kezdett a bőröm. Még ettől is simán el tudnék élv... „Ha jól láttam, az étlapon nem szerepel a 'magas szőke, hihetetlen kék szemekkel és széles vállak körítéssel.' Vagy tán rosszul láttam?" Lapozgatni kezdte az étlapot, de a szemkontaktust egy pillanatra sem szakította meg. Nagyot nyeltem, majd megköszörültem a torkom. Most komolyan flörtöl velem? Máris nyert ügyem lenne nála?

„Öh..." Arcom felvett egy rózsaszínűbb árnyalatot. Teljesen elvarázsol ez a pasi. „A speciális vendégek picivel másabb szolgáltatásokban részesülnek."

„Igazán?" Csábítóan megnyalta ajkait. Ez tényleg flörtöl velem. „És milyen szolgáltatásokról van itt szó?" Desszertként megdughatsz.

„Biztosítjuk nekik a szép kilátást." Elvigyorogtam magam.

„Ebben biztos vagyok." Ajkába harapva ismét végigfuttatta rajtam a tekintetét. „Desszertnek ajánlhatnál valamit. Hm?" Az asztalra könyökölt és megtámasztotta az állát. Gondolataim az előbbi „ajánlatomhoz" ugrottak vissza. Így beharaptam az ajakkarikámat.

„Mindenképp a ház specialitását mondanám." Bájosan rámosolyogtam. Mivel én vagyok a vendégek kedvence, így valamilyen szinten tényleg én lehetnék a ház specialitása.

„Ha fele annyira édes, mint a mosolyod, akkor dupla adagot kérek belőle." Perverzbe átcsapó gondolataimnak ennyi is elég volt. Innentől kezdve csak egy dolog járt a fejemben. Mielőbb a gatyámban akarom tudni a farkát.

„Akkor dupla adag franciakrémes rendel." Rákacsintottam, ő pedig ördögien vigyorgott rám. Ezután ténylegesen elmondta, hogy mit kér. Felírtam a kis noteszembe eme szépfiú rendelését. Vigyorogva mentem a konyhába, de végig magamon, jobbára a fenekemen éreztem a tekintetét.

Hm... Nagyon úgy tűnik, hogy felkeltettem az érdeklődését. Ami csak jót jelent, hisz egy lépéssel közelebb járok a célomhoz. És hamarosan meg is fogom szerezni magamnak.

A konyhában leadtam a rendelését, és amíg elkészítik azt, addig kiszáguldoztam a kávéjával. Éppen a telefonjával babrált, mikor elé tettem a csészét.

„Khm, a kávéd." Rávillantottam a legszebb mosolyom.

„Igazán elbűvölő a mosolyod." Szemei meseszépen csillogtak, mintha csak ezernyi szentjánosbogár fénye tükröződne bennük.

„Köszönöm." Bókjától pedig még szélesebbre húztam a szám. Még mielőtt leakadhattam volna nála, egy másik asztalnál jeleztek, hogy fizetnének. Így elsétáltam tőle, de továbbra is éreztem, hogy a göndör szépfiú végig a testemet pásztázza. Nekem meg levakarhatatlan vigyor ült ki a képemre. Ennél egyértelműebb nem is lehetne, hogy elvinne egy menetre. Ha rajtam múlna, már most betuszkolnám őt az öltözőbe, hogy végre megkaphassam tőle azt, amire napok óta vágyom.

Még néhány rendelést felvettem, illetve kivittem az asztalokhoz. Közben bezsebeltem jókora összegű borravalókat. Úgy látszik, mindenki díjazza, hogy ma kissé lengébben gomboltam be az ingem. Kíváncsi vagyok, hogy a szépfiú miként vélekedik erről.

Ezen tűnődve siettem vissza a konyhába, ahol még mindig kész apokalipszis uralkodott. Na, pontosan ezért nem lennék szakács. Borzalom, hogy mi megy itt. És a kicseszett hőség miatt még inkább zavaró.

„Hemmo! Kész az ötös!" Kiáltott Tony, én pedig elvettem a kikészített tányért. Épp elindultam volna kifelé, mikor Helena elém lépett.

„Luke, azt ugye tudod, hogy a főnök még a szokottnál is jobban rád fog ma szállni?" Alig hallhatóan magyarázta.

„Tudom hát." Megforgattam a szemeim.

„Mégis hol az istenben voltál? Majd' három órát késtél!"

„Szerinted?" Sokat sejtetősen néztem rá.

„Jézusom, azt ne mondd, hogy megint becsalogattál valakit az ágyadba?"

„Hohó, dehogyisnem!" Önelégülten vigyorogtam.

„Túlzásba viszed, nagyon is."

„Mintha érdekelne." Megvontam a vállam. „Most pedig, ha megbocsájtasz, de ezt kivinném az újabb kuncsaftomnak." Rákacsintottam.

„Te meg vagy őrülve."

„Bármi lehetséges, babám." Nevetve indultam el, a tányérral a kezemben egyenesen a szépfiúhoz sétáltam. „Parancsolj!" Az asztalára tálaltam a tányérját. „Jó étvágyat!"

Ráemeltem a tekintetem, ő pedig úgy stírölte az arcom, mintha nem tudna betelni a látványommal. Tetszik, amit látsz, mi? Közelebbről is vizslathatnád ezt az arcot, miközben kéjesen nyöszörögve vonaglanék alattad.

Tekintete épp az ingem alól kikandikáló nyakamra, kulcscsontomra és mellkasomra tévedt. Beharapta alsó ajkát, én pedig egy nagyot nyeltem. Annyira szexi így. Legszívesebben azonnal az ölébe másznék és ajkaira vetném magam.

„Luke..." Váratlanul suttogta a nevem. Összevont szemöldökkel néztem rá. Honnan tudja a nevem? „Passzol hozzád." Ingem zsebére tűzött névtáblámra bökött a fejével. Automatikusan ránéztem az aranyszínű táblára. Hát persze, hisz ide van írva.

„Oh..." A meglepettségtől nem tudtam másképp reagálni rá. Hja de, a szokásos elpirulással. Ezt látva megint rám mosolygott.

„Ashton vagyok." Felém nyújtotta a kezét, amit ugyan kisebb fáziskéséssel, de megráztam.

„Örvendek." Összeakadt a tekintetünk. Teljesen elvesztem zöldes barna szemeiben. Egyszerűen elképesztően mesés a szemszíne. Olyan természetfelettien csodás. Ahogy az arca és a bőre is. Már-már túlságosan tökéletes. Sehol egy apró heg, vagy valami más bőrhiba. Gyönyörű. „Khm... jobb, ha megyek." Zavart mosollyal az arcomon, engedtem el a kezét.

A konyhába vezető úton végig átkoztam magam, amiért ennyire leblokkoltam tőle. Habár, ha jobban belegondolok, ezzel nincs is akkora probléma. Mivel ez csak azt tükrözi, hogy mennyire lenyűgöz és mennyire akarok tőle valamit.

A pincérpihenőbe érve tovább csodáltam ezt a hihetetlenül jóképű srácot. És végre fény derült a nevére. Ashton. Legalább már tudom, hogy mit kell majd nyö...

„Lukey!" Helena váratlan hangjától kissé megugrottam ijedtemben. „Oh, bocsi." Hangosan felnevetett. „Nem akartalak megijeszteni." Vállamra tette a kezét.

„Semmi baj, csak..."

„Mit bámulsz ennyire?" Követte a tekintetem és élesen szívta be a levegőt, mikor meglátta Ashtont. „Oh, ezt nevezem. Szép, kifejlett példány a következő zsákmányod." Kuncogott.

„Ugye? Már alig várom, hogy becserkésszem." Ajakkarikámmal kezdtem babrálni.

„Hát, ha még nem tetted meg, akkor gondoskodj róla, hogy a keze ügyébe keveredjen egy darab szalvéta." Kacsintott, és kitört belőle a nevetés. Kétlem, hogy máris megadná a számát.

„Hm, micsoda ötleteid vannak." Ezzel felpattantam a székemről és mélyen a barna szemeibe néztem. „Figyeld a mestert!" Vigyorogva mutattam magamra, Helena pedig tovább rötyögött.

„Sok sikert, Casanova." Kisétáltam az étkezőbe, ahol már kevesebb volt a vendég. Egyenesen Ashton asztalához mentem.

„Mit hozhatok még az úrnak?" A legelbűvölőbb mosolyomat villantottam rá. Pár másodpercig nem is kapott szikrát, és szinte leesett állal vizslatta az arcom.

„Kegyetlen gyönyörű vagy." Suttogta, de szerencsére az alapzaj ellenére is meghallottam.

„Hízelgő." Egy darabig csak bámultuk egymást.

„Ha most nem dolgoznál, szívesen meghívnálak egy italra." Nagyot nyelve néztem rá.

„Ami azt illeti, kilenckor végzek. Ha utána is lenne ked..."

„Még szép, hogy lenne kedvem. Ki lenne az a hülye, aki nemet mondana egy ilyen ultrahelyes fiúnak?"

„Ezt én is mondhatnám rólad." Beharaptam ajkam, mert alig bírtam visszatartani az egyre szélesedő vigyorom. Túlságosan is könnyedén ráharapott a horogra.

„Tudok egy jó kis helyet, ahová beülhetnénk. Mit szólsz?" Kíváncsian várt a válaszomra.

„Nagyszerű." Beharaptam az ajkam. „Csakhogy tudd..." Közelebb hajoltam a füléhez. „Ashton, veled bárhová elmennék." Lehunyta szemeit, állkapcsa is megfeszült. Látszik rajta, hogy ezzel beindítottam a fantáziáját.

„Hemmings! Beszédem van veled. De azonnal!" Pár asztalnyira tőlünk kiabált a főnököm.

„A francba." Motyogtam. „Öh, bocsi, de mennem kell." Máris kerülgetni kezdett a rossz előérzet. „Figyelj, lehet több tíz percig várnod kéne, és... Nem akarlak nagyon megváratni. Szóval, ha nem jövök vissza olyan 20 perc múlva se, akkor..." Össze-vissza hadartam.

„Nyugi, Gyönyörűm!" Szavamba vágva, finoman megfogta a könyököm." Itt foglak várni." Rám kacsintott, én pedig magamra erőltettem egy mosolyt.

„Rendben." Bólintottam egyet. Ahogy elhaladtam mögötte, ujjaimat végighúztam a vállain.

Mély levegőt szívtam be, mikor Hughes irodája felé vettem az irányt. Már kezdtem elfelejteni, hogy még nem kaptam meg a lebaszást, amiért ennyit késtem. Gyomrom már a gondolatától is görcsbe rándult, hogy vajon megint milyen perverz dolgot talált ki.

„Itt vagyok, Patrick." Szólaltam meg, miután beléptem az irodájába. Viszont őt sehol sem láttam. Pedig nem sokkal maradhattam le tőle. Majd az ajtó kattanása jelezte, hogy mindvégig az ajtó mögött állva várt rám. Nagyot nyelve fordultam meg. Zöldes szemeivel találtam szembe magam. Alig pár centire állt tőlem.

„Hallom, megint majd' három órát késtél. Ejnye, Lucas. Azt hittem már tanultál a hibáidból. Tudod, ha nem lennél ennyire feledékeny és lusta, talán nem sodornád magad ilyen 'kellemetlen' helyzetekbe. Erre még nem gondoltál?" Hangja irritálóan nyájas volt. Közelebb lépett, én meg automatikusan hátrálni kezdtem.

„De ez még mindig nem hatalmaz fel arra, hogy ilyen baromságokat művelj. Igen, elismerem, hogy hibáztam párszor. De..."

„Aztán még az is lehet, titkon direkt csinálod ezeket a hibákat, hogy magadra tereld a figyelmem. És, hogy az irodámba hívassalak. Csak azért, hogy szórakozgassunk." Derekamra csúsztatta a kezét, de még időben hátrébb léptem. Ő persze ismételten közelebb jött.

„Te meg vagy hibbanva? Eszem ágában sincs magamra terelni a figyelmed. Nemhogy azért késsek, hogy veled 'szórakozzak'. Jézusom, ezt még te sem gondolhatod komolyan." Undorodva néztem rá.

„Pedig pontosan olyannak tűnsz, aki imádja, ha a figyelem középpontjában van. Sőt, szerintem nincs ellenedre, ha 'nyúznak' téged." Egyre csak közeledett, mígnem az asztalába ütköztem. Bassza meg!

„Hozzám ne érj, te féreg!" Morogtam rá. Ő meg hangosan felnevetett.

„Mintha olyan sok mindent tudnál tenni ellenem." Tovább vigyorgott. Aztán kezeit derekamra csúsztatta és egész testével hozzám simult. Én pedig próbáltam ellökni magamtól. Persze sikertelenül.

„Eressz el, hallod?" Elfordítottam a fejem, mikor megakart csókolni. „Patrick, ne akard, hogy idecsődítsem az egész bandát."

„Úgysem hallanák meg. Szigetelve van az ajtó, kis butus." Hajamba vezette egyik kezét és meghúzta néhány tincsem. Így kényszerített, hogy ránézzek. „Felettébb beindító, hogy ennyire meg vagy rémülve." Vigyorogva simított végig az arcomon. „Árulj el nekem valamit, Lukey. Ki ez a pasi, akivel egész nap flörtölsz?" Sikerült picit ellöknöm magamtól. De ezzel csak azt értem el, hogy még inkább az asztalához szorított. A fenébe is!

„Semmi közöd hozzá." Sziszegtem.

„Tán megakarod dugatni vele magad?" Fülemhez hajolva suttogta. Majd apró csókokat nyomott a nyakamra és a mellkasomra. „Ugye ez volt vele a terved?

„Csak nem féltékeny vagy?" Látszott rajta, hogy fején találtam a szöget. „Ezért is rángattál el, nehogy szobára menjek vele, vagy mi?" Továbbra sem válaszolt, csak megfeszítette állkapcsát. „Tudod Patrick, ha nem tűnt volna fel, a héten nem ő lenne az egyetlen, akivel..." Hirtelen megragadta a torkom, hogy szó szerint belém fojtsa a szót.

„Ha már ilyen kis szajha vagy, nem kellene vinnyognod, ha én is beszállnék egy menetre." Elakartam tolni magamtól, mire egy mozdulattal megfordított. Ne, ne, ne, ne, ne!

„Baszki, mássz le rólam!"

„Addig nem, míg az enyém nem leszel." Szinte leszaggatta rólam a kötényem, és a farmerem gombjával kezdett bíbelődni. Én pedig minél inkább azon voltam, hogy kiszabadítsam magam a fogásából. „Ha nem mocorogsz ennyit, kevésbé lesz fájdalmas." A nyakamba suttogta, közben a farmerom alá nyúlva markolta meg a fenekem.

„Patrick, most azonnal engedj el!" Kiabáltam rá. De mint aki meg sem hallotta egyre lejjebb tolta a nadrágom. Majd szorosan hozzám nyomta keményedő ágyékát. Ekkor tűnt fel, hogy már ő is csak boxerben van, ahogy én is. „Meg ne próbálj bármit is..." Két kézzel megragadta a kezeimet és a nyakkendőjével összekötötte őket. „Mi a fenét művelsz?" Hangomból kihallatszott mennyire félek tőle.

„Jól teszed, hogy félsz, Baby boy. Úgyis nagy volt a szád." Fogai között úgy szűrte ki a szavakat. Két kézzel végigsimított az oldalamon, és picit benyúlt az ingem alá. „Kegyetlen jó tested van, Lukey." Homályosabbá vált a látásom, ahogy egyre csak gyűlni kezdtek benne a könnyeim. Ujjait beleakasztotta a boxerembe és egy hirtelen mozdulattal combjaim közepére rántotta azt.

„Patrick, kérlek ne csináld!" Szinte könyörgő volt a hangom.

„Ha korábban beleegyeztél volna, most nem itt tartanánk." Kuncogni kezdett, majd erősebben nyomott az asztalára, így moccanni sem bírtam. Aztán szorosan közrefogta a derekam.

„Patrick, kérl..." hirtelen tüdőmben rekedt a levegő, ahogy erősen hatolt belém. Egész testemen végigszáguldott a fájdalom. Melytől könnyeim azonnal utat törtek maguknak.

„Te jó ég, Luke... sokkal szűkebb vagy, mint gondoltam." Sóhajtozott. Gyomrom felfordult, és a hányinger kerülgetett. Minden egyes érintésétől és lökésétől egyre gusztustalanabbnak és mocskosnak éreztem magam. Nemcsak Hughestól, de még saját magamtól is undorodom, amiért ez a féreg durván és a beleegyezésem nélkül farkal meg.

„Hihetetlenül jó benned mozogni." Egyre mélyebbeket lökött rajtam. Sóhajai és légzése szabálytalanná vált. Én pedig már sírtam az éles fájdalomtól és a megalázottságtól. Egyik kezével végigsimított a hátamon egészen a tarkómig. Beletúrt a hajamba és rámarkolt a tincseimre. Halk nyekkenés hagyta el a szám, ahogy maga felé fordította a fejem.

„El sem tudod képzelni, mennyire jó érzés ez, baby boy, hogy végre megkaptam a dugnivaló tested." Könnyeimtől alig láttam az arcát. Forró leheletét ajkaimon éreztem és még időben fordítottam el a fejem, mielőtt megcsókolhatott volna. Hangosan felröhögött. Az undortól ismét elkapott egy újabb hányinger hullám. Zokogva és tehetetlenül vártam, mikor éri el a beteljesülés.

Ám mielőtt ez bekövetkezhetett volna, az iroda ajtaja hangosan kivágódott, mintha csak berúgták volna azt. Majd lerángatták rólam Patricket. Egész testemben remegtem és az asztalra könyökölve próbáltam megtartani az egyensúlyom. Miután összeszedtem magam, összekötözött kezekkel kissé bénázva ugyan, de sikeresen felrángattam a boxerem és a farmerem.

„Meg ne lássam még egyszer, hogy Luke közelébe merészkedsz, te pöcs!" A hang irányába fordultam, és enyhén ledöbbentem, mikor könnyeimen át megláttam Ashtont. Egyik keze szorosan a főnököm nyaka köré fonódva, míg a másikkal lenyomta a padlóra. Hughes orrából szivárgott a vér. „Ha mégis, csak egy ujjal is hozzáérnél, én azonnal letépem a fejed a helyéről. Ezt jól jegyezd meg!"

„Nem... még egy ujjal sem fogok hozzáérni." Kissé monotonon suttogta, mintha csak egy betanult szöveget mondana fel. Nyilván a rémület hozta ki ezt belőle. Ashton egy morgó hangot hallatott, majd elengedte őt. Tekintete azonban egészen addig nem szakadt el róla, míg fel nem egyenesedett.

„Ezt még durván megkeserülöd, te segg." Szemei szinte szikrákat szórtak. És váratlanul a padlón fekvő főnököm oldalába rúgott egyet. Amitől a férfi nyöszörögve fordult fájó oldalára.

Ashton undorodva lépett el mellőle. Miután tekintetem találkozott az övével, arcvonásai gyengédebbek lettek. Egy halvány mosolyra görbültek ajkai. Lassan megfogta a kezem, hogy eloldozza azt.

„Jól vagy?" Erőtlenül bólintottam. Egyáltalán nem tudom, hogy vagyok. Rettenetesen érzem magam és legszívesebben meghalnék a szégyentől.

Szó nélkül kivezetett az irodából. Pár lépésnyit haladtunk, mikor eljutott a tudatomig, hogy mi történt. Térdeim megremegtek, majd össze is rogytak alattam. Ashton hihetetlen gyors reflexének köszönhető, hogy nem csuklottam össze a folyosó közepén. A lépcsőhöz vezetett és leültetett a felső fokára. Egy halk szisszenés hagyta el a szám, mikor rettenetes fájdalom nyilallt a fenekembe. Védelmezőn vonta körém a karjait. Nyakába fúrtam az arcom és szorosan bújtam hozzá. Megint kerülgetni kezdett a sírás.

„Nyugodtan sírj, nem kell szégyellned magad emiatt." Finoman cirógatta a hátam, ami meg is nyugtatott. „Sajnálom, hogy nem értem ide előbb."

„L-legalább id-ideértél." Szipogtam. „Kö-köszönöm, Ashton." Mellkasába fúrtam a fejem.

Nem tudom, meddig ülhettünk így, de miután alább hagyott a sírásom, mindenáron azon voltam, hogy mielőbb kijussak az étteremből. Ashton pedig felajánlotta, hogy hazakísér, aminek nagyon is örültem. Szükségem volt valakire, aki haza támogat. Tudom, fura, hogy ilyen hamar megbízom benne, hisz gyakorlatilag csak ma ismertem meg őt, jobban, de... De valamiért kötődök hozzá. És nem, mostanra már nem az vezérel, hogy mielőbb lefeküdjek vele. Vagyis nyilván a kanos énem ezt akarja, de jelenleg valahogy még csak a szex gondolatától is kiráz a hideg és elkap az undor.

Ashton végig óvva karolta át a derekam, ahogy a hátsó kijárat felé haladtunk. Senkinek sem akartam szólni sem a történtekről, sem pedig arról, hogy idő előtt akarok lelépni. Ám, mint ahogy azt sejtettem, váratlanul előttünk termett Helena. Nyilván engem kereshetett, mivel biztosan észrevehette, hogy már jó ideje eltűntem.

„Uramisten, Luke!" Szája elé kapta kezét, miután jó alaposan szemügyre vette az arcom. Gondolom, a kisírt szemeim máris árulkodtak a helyzetemről. Aggódva lépett közelebb. Ashton pedig ösztönösen vont közelebb magához. Helena barna szemeiben mindenféle kérdés és érzelem kavargott. Értetlenül nézett végig rajtunk. „Mi a fene történt veled?" Miután látta, hogy nem akarok válaszolni, így Ashtonra nézett választ követelvén.

„Luke-ot a főn..." A mellettem álló göndör srácra néztem, és megráztam a fejem, nehogy eláruljon neki bármit is. Most ő nézett rám értetlenül. Szemeiben láttam, hogy mik a szándékai. Helena élesen vette a levegőt, így ráemeltem a tekintetem. Arca fal fehérré sápadt. Tudja.

„Hugh... Hughes..." Dadogott és látszott rajta, hogy képtelen befejezni a mondatát. „Jézusom, Luke, ugye nem? Kérlek, mondd, hogy nem tett veled semmit!" Megint közelebb lépett és Ashton ezúttal hagyta, hogy a lány kezei közé vegye az arcom. „Mondd, hogy nem, Luke." Ismételgette, hangja pedig többször is megremegett. Szemei könnyektől csillogtak. Majd a legördülő könnycseppem választ is adott a kérdésére. Ettől még inkább sápadtabb lett és sokkosan tanulmányozta az arcom.

„De igen..." Ashton suttogva válaszolt helyettem.

„Most azonnal fel kell jelentened! Nem titkolhatod el, nem szabad. Tenned kell magadért valamit, Luke!" Hadarta a kétségbeesett kolléganőm. Aztán szorosan megölelt.

„Tudom, Helena, tudom." Nyakába fúrtam a fejem.

„Van még arra erőd, hogy most elmenjünk a rendőrségre?" Gondolkodás nélkül megráztam a fejem.

„Képtelen lennék rá. Haza akarok menni." Motyogtam, mint valami nyűgös kisgyerek egy hosszú napos kirándulás után.

„Jól van. De holnap ez lesz az első dolgod, oké? Megígéred?" Finoman eltolt magától, hogy a szemeimbe tudjon nézni.

„Ígérem."

„Akarod, hogy... veled menjek?"

„Nem muszáj. Crystal úgyis velem lesz." Bólogatott, és Ashtonra sandított. Vártam, hogy mondjon róla valamit, de inkább csendben maradt. Pedig szemei nagyon is beszédesek voltak.

„Ugye tudod, hogy Mattnek és Flynnek is be kell erről számolnunk?"

„Flynnt nem hagyhatnánk ki ebből? Tudod jól, hogy rühell engem, és amúgy is P..." Nem bírtam kimondani a nevét. „Az ő seggnyalója." Folytattam.

„Tudom hát, de... ettől még el kell mondanunk neki. Hátha ráébred, hogy mekkora faszkalap a drágalátos haverja." Dühösen magyarázta. Ashton csendben bólogatott. Gyanítom, hogy nem is tudja kikről van szó, de ettől függetlenül nagyon egyetértett Helenával.

Nem sokkal ez után, elköszöntünk Helenától. Megkértem rá, hogy beszéljen helyettem Mattel, és majd holnap én magam fogom tisztázni vele a dolgokat, ahogy Flynnel is. Addig a helyettesnek és a többieknek nem kell tudniuk erről. Mattnek is azért szólok, hogy tudja miért is léptem le. És nehogy azt higgye, hogy megint csak a kanosságom miatt teszem ezt.

A hűvös utcára lépve megborzongtam, így Ashton vállaimra terítette a kabátját. Persze, hiába ellenkeztem, akkor is ragaszkodott hozzá, hogy felvegyem a kabátot.

Hazafelé tartó úton nem igazán szólaltam meg. Csak röviden válaszoltam Ashton kérdéseire, ha válaszoltam egyáltalán. Gondolataim mindvégig a történtek körül forogtak. És persze a következményein.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy a panelünk előtt állunk. Mégis honnan tudta, hogy ide kell jönnünk? Én egy szóval sem mondtam neki. Bár az is lehet, hogy igen, csak annyira elmélyedtem a gondolataimban, hogy fel sem tűnt. Nyilván ez lehet.

Szembe fordult velem, de derekamat még mindig nem engedte el. Finoman cirógatta az oldalam.

„Tudom, őrültség lenne megkérdeznem, hogyan is érzed magad, de... Én tényleg tudni akarom." Kíváncsian fürkészte az arcom. Megvontam a vállam és egy pillanatra megszakítottam a szemkontaktust.

„Rettenetesen." Sóhajtottam. „Elmondhatatlanul borzalmasan. Már-már gyűlölöm magam a történtek miatt. Hisz csakis én tehetek róla, senki más."

„Ne mondj ilyet, Luke." Szorosabb lett a fogása. „Nem a te hibád, nem te tehetsz róla, ezt vésd a csinos fejedbe." Finoman végigsimított az állkapcsomon. Nyilván azt várta, hogy elhúzódóm tőle, de nem ez történt. Csak apró mosolyra húztam a szám.

Ashton a panel felé tekintett, picit tanulmányozta azt, majd visszanézett rám. Akár ez egy kimondatlan jelzés is lehetne, hogy fel szeretne kérezkedni hozzám.

„Öh, nem hinném, hogy jó ötlet lenne, ha ezek után... Ashton, félre ne érts, nagyon is értékelem, amit tettél értem és rettenetesen hálás is vagyok neked ezért. De..." Édesen és egyetértően mosolygott.

„Megértem, hogy miként érzel. Egyáltalán nem is vártam volna el, hogy rögtön felhívj magadhoz." Megcirógatta az arcom. „Nem haragszom, még mielőtt erre gondolnál. Hogy is haragudhatnék emiatt, Lukey?" Szinte elolvadtam tőle, ahogy kimondta a nevem. Mélyen szemeimbe fúrta zöldes íriszeit, melyek teljességgel lenyűgözőek. Óvatosan húzott magához. Szívem egy gyorsabb tempóra kapcsolt, ahogy a légzésem is szaporább lett. Lassan hajolt közelebb hozzám. Tekintetünk továbbra is szorosan fonódott össze egymáséval. Majd szemöldökeit felhúzva kért engedélyt egy csókra. Miután aprót bólintottam, ajkai hamarosan finoman érintették az enyémet. Csókja nem volt követelőző vagy túlságosan forró. Hanem pont az ellenkezője. Gyengéd és puha.

A rövidke csók után bárgyún mosolyogva fürkésztük egymás arcát. Gyomromban feloldódott a görcs és helyét pillangók sokasága váltotta fel. Alig ismerem Ashtont, de máris ilyen érzéseket vált ki belőlem. Furcsa, mivel őt is csak egy éjszakás kalandnak szántam, a mostani helyzet kevésbé igazolja ezt. Ugyanis az eddigi ilyen partnereim iránt semmit sem éreztem, csakis testi vágyat. Míg Ashton esetében többről van szó. Jobban meg akarom őt ismerni. Kíváncsi vagyok a személyére, az életére, mindenre.

„Khm..." Néhány perces intenzív szemezés után Ashton törte meg a csendet. „Nem tudom, te hogy vagy ezzel, de... Ha nem lenne ellenedre, holnap szívesen elkísérnélek a rendőrségre." Meglepődve vontam fel a szemöldököm. Egyáltalán nem számítottam erre.

„Oh, ez kedves. Örülnék neki, ha mellettem lennél." Biztatóan mosolygott rám.

„Így legalább lehetnék, amolyan szemtanú is." Picit megborzongtam a történtek gondolatától. Ashton kezei szorosabban fonódtak körém, mintha csak ezzel is védelmezni akarna.

„Köszönöm, Ashton, mindent. Hogy támogatsz holnap, hogy haza kísértél... és legfőképp, hogy megmentettél?" A vége kissé kérdésként hatott. Ha belegondolok, a megmentés azért nem teljesen igaz. De inkább ne is panaszkodjak...

„Igazán nincs mit, Lukey." Megcirógatta az állam. Arcára egy kedves mosoly ült ki. Tovább is csodálnám még őt, de a történtek miatt nem tudnék ilyen „mocskosan" itt ácsorogni vele.

„Azt hiszem, ideje mennem." Az ajtó felé sandítottam, majd újból Ashton gyönyörű zöldes szemeibe néztem. Szó nélkül ölelt magához, én pedig hezitálás nélkül bújtam hozzá.

„Őszintén sajnálom, ami veled történt, Luke." Suttogta a hajamba, ahogy arcomat a mellkasába fúrtam. Mintha ezzel sikerülne elhessegetnem a borzalmakat.

Lassan elhúzódtam tőle. Hirtelen úgy érzem, ha most nem engedem el, később már képtelen lennék rá. És végül mégis felhívnám a lakásunkba. Csakis azért, hogy éjszaka legyen kihez bújnom védelmet keresvén.

„Hát akkor... holnap majd találkozunk. Addig is, jó éjt, Ash." Halvány mosolyra húztam a szám, melyet ő is viszonzott.

„Jó éjt, Lukey." Mielőtt elléptem volna tőle ajkaira nyomtam egy csókot, amit ő egyből elmélyített. Ezúttal hosszabbra és enyhén szenvedélyesebbre sikerült, mint az előző csók.

A csóktól ismét mosolyogni kezdtünk és mélyen nézett a szemeimbe. Megint megsimogatta az arcom. Mintha csak valami arra késztetné, hogy mindig megérintse az arcom. Ami egyáltalán nincs ellenemre, sőt...

Viszont, meg kell hagyni, nagyszerűen csókol ez a pasi. Már-már túl tökéletes mindenben. Olyannyira, hogy kezd hihetetlenné válni a dolog. Amolyan 'túl szép, hogy igaz legyen' érzése lesz az embernek ettől a túlzott tökéletességtől.

Épphogy párat léptem az épület irányába, mikor utánam szólt.

„Luke, ezt még az étteremben akartam neked adni." Kíváncsian néztem vissza rá. Miután elém lépett felém nyújtotta a kezét. Majd a tenyerembe helyezett egy szalvétát. Ha a félhomály ellenére jól látom, akkor a telefonszáma lehet rajta. „Erre még szükséged lehet." Csibészesen vigyorgott rám.

„Köszönöm." Alig tudtam visszafogni magam, nehogy fülig érő vigyorra húzzam a szám. Gondoljunk csak bele, ez volt a mai tervem, hogy megszerezzem a számát. És tessék, végtére is itt állok, kezemben annak a srácnak a számával, akit napok óta nem tudok elfelejteni. Emellett még csókot is lophattam tőle. Hát lehetne ennél is mesésebb a helyzet? Az étteremben történtek ellenére is...

Nyakamra csúsztatta a kezét és úgy húzott közelebb egy újabb csók erejéig. Nagyszerű érzés puha ajkait az enyémeken érezni. Testemet pedig egy jóleső bizsergés futotta át. Egy apró puszival zárta le a csókot. Mosolyogva fúrtam tekintetem zöld íriszeibe.

„Aludj jól, Luke." Gyengéden simogatta a nyakam. Majd a tarkómon ujjait beleszántotta a hajamba. Ezzel ismételten felébresztette hasamban szunnyadni kezdő pillangókat. Megint közelebb hajoltam hozzá egy újabb csókért. Még a végén függő leszek a csókjától. De ha egyszer képtelenség mást tenni, mivel tényleg iszonyúan jól csókol.

Belemosolygott a csókba, ezzel megszakítva azt. Lassan nyitottam ki a szemem. Elképesztően jól csókol, és ráadásul nagyon jó érzést kelt bennem Ashton egész lénye.

„Gyönyörű vagy." Suttogta, én pedig kissé zavartan köszöntem meg. Ettől a bóktól egyszerre pirultam és mosolyodtam el. Tarkómon finoman babrált a hajammal. Szorosan átkaroltam a derekát és mellkasába fúrtam a fejem. „Mindig ilyen tapadós vagy?" Hangján hallatszott, hogy vigyorog.

„Nem feltétlenül." Halkan elnevette magát. „Lehet csak, azért, ami... történt." Nyugtatóan simogatta a hátam. „Sajnálom, hogy így alakult." Csak annyira húzódtam el tőle, hogy a szemeibe tudjak nézni. „Pedig, hidd el, én sem így terveztem az estét veled."

„Jaj, Luke." Sóhajtva kezdte cirógatni az arcom. „Majd annak is eljön az ideje." Biztatóan rám mosolygott. „Most pedig tényleg menj. Rád fér a pihenés." Búcsúként egy apró csókot lehelt ajkaimra.

Alig tudtam elszakadni tőle. Nagy nehezen rászántam magam, hogy belépjek az épületbe. Az ajtó túloldaláról még intettem neki, amit ő mosolyogva viszonzott. Aztán elindultam a lift felé.

A tükrös liftben vizslattam a nyúzott arcom és a vörösre sírt szemeimet. Borzalmasan nézek ki. Tekintetem a fekete kabátra siklott. Hoppá, elfelejtettem visszaadni Ashtonnak a kabátját. Ami fura, hogy nem úgy tűnt, mint akinek marha nagy szüksége lenne az éjszakában való sétánál. Még a hűvös szellő ellenére sem fázott. Én annál inkább.

---------------------------------------------------------

Halla!

Na végre elkészültem az új fejezettel. Jeeeeeez marha sokáig tartott kiagyalnom, h tényleg jó ötlet volt-e beletenni ezt a megerőszakolós részt, ami totál spontán jött (ne is kérdezzétek honnan). Hát végül mégiscsak benne hagytam.

MY POOR LUKEY BOY *ugly crying* 😭😭

Remélem azért nem nagyon haragudtatok meg rám, amiért ilyen csúnyaságot tettem Lukeyval. ¯\_(ツ)_/¯

Viszont, az eddiginél is ritkábban fognak jönni az újabb fejezetek (mindegyik ficembe), mivel rettentő elfoglalt vagyok, soooo... I'm sorry, I really am.

Please keep voting or commenting.

Love y'all 😘

-Nik