ASHTON

A dolgozó szobámban ücsörögve töprengtem az elmúlt napok eseményein. Az utóbbi öt-hat napban is folyamat a szőkeség nyomában voltam. Sikerült kiderítenem a nevét is, hála a munkatársainak és persze a pink hajú sellőjének, aki mellesleg valóban a lakótársa. Szóval, a szépfiú neve Luke. Szerintem nagyon passzol hozzá, olyan kis aranyos.

Ami azt illeti, eléggé rátapadtam, így tényleg mindenhová követtem őt. Persze, a tudta nélkül. Ám néhány figyelmetlen pillanatomban, észrevette, hogy bámulom őt. Így időm se volt eltűnni előle. Amint összeakadt a tekintetünk, arca egyből rózsaszínűbb lett, ami kegyetlen cukivá varázsolja őt. Én pedig egy féloldalas mosolyt villantottam rá. Amitől még inkább elvörösödött. Szerintem, rájött, hogy pár napja én voltam az, akibe beleütközött az utcán sétálva. Reméltem is, hogy megjegyez, mert így könnyebb lesz elcsábítanom.

A megfigyelésem kapcsán sok dolgot sikerült kiderítenem a szöszkével kapcsolatban. Ahogy elnéztem a főnökével való viszonyát, nagyon úgy néz ki a dolog, mintha molesztálná őt a főnök. Rengetegszer csap rá vagy markolja meg Luke fenekét, mikor nem figyelnek a többiek. Illetve nemcsak ezek miatt, tűnik gyanúsnak, hanem ahogy beszél hozzá. Sokszor suttog a fülébe valamit, vagy a félreérthetetlen célozgatásai. És ahogy bámulja őt? Szinte már csöpög a nyála... vagy valami más. Jó tény és való, Luke kegyetlen szexi srác, úgyhogy meg tudom érteni a főnök szándékait. De ez undorító, amit művel. Vagy amit szeretne művelni vele. Szerencsére Luke is undorodik tőle, úgyhogy kétlem, hogy elmenne vele egy numerára. Na, majd én megmutatom a drága főnök úrnak, hogyan kell ezt a szépséget elcsábítani.

Ami a legmegdöbbentőbb felfedezés volt számomra a szöszi illetően, az az, hogy vonzódik a fiúkhoz. Igen-igen, bejönnek neki a pasik... is. Bár mint kiderült, a lányokra is ugyanúgy rámászik. Mindegy, a lényeg, hogy mostanság a pasik jobban érdeklik. Ami csakis jót jelent, hisz így sokkal könnyebben fogom tudni becserkészni őt. Hm, már alig várom.

És hogy hogyan jöttem rá erre? Részben az is elgondolkodtató volt, ahogy az egyik séf srácot bámulta. Olyan kis vágyakozóan nézett rá, meg talán szomorkásabb lett. Nyilván volt valami köztük. Aztán munka közben sokszor flörtölt a vendégekkel, legyen az egy szép csaj, vagy egy helyes pasi. Sőt, mi több, néhány kedves vendégtől másfajta fizetségben kapta meg a borravalóját, főként rögtön azután, ahogy Luke műszaka lejárt. Khm...

Illetve, nagyon úgy néz ki, hogy nem veti meg az édes hármast sem. Mint mondtam, szinte mindenhova követtem, így még klubokba is. Ahol egyik alkalommal összeszedett magának egy csajt és egy pasit is, majd egy jó fél óra szórakozás után együtt léptek le. Az biztos, hogy forgalmas élete van az utóbbi időben. Ezen a héten, szinte mindennap más-más vitte szobára, vagy ő őket. Összesen három sráccal és két csajjal volt dolga. De még nem tudja, hogy mi vár rá igazán...

Viszont van egy kis gond. Crystal feltűnően hozzácsapódott. Mindig vele van, a munkahelyére is sokszor elkíséri, vagy naphosszat ott punnyad az étterem sarkában. Mintha ezzel akarná óvni és szemmel tartani a szöszit. Nyilván érzi a jelenlétem. És tudja, hogy a fogamat fenem rá. Szó szerint. Mintha egy sellő nagy gondot jelentene számomra. Cöh.

„Hey... Ash!" Michael kopogás nélkül dugta be kék fejét az ajtómon. Mikor megismerkedtem Mikeyval, azonnal legjobb barátok lettünk. Amíg nem ismertem őt, nem is igazán volt olyan illető, akire rámondhattam, hogy a legjobb barátom. Sok ismerősöm és haverom van, tény és való, de egyikre sem tudnám ezt mondani. Sokakkal csak érdekből haverkodok. Vagy azért, hogy a vérfarkasok, vagy egyéb lények, esetleg néhány vámpírtársam ne akarjanak kinyírni. Illetve többnyire a szex miatt. Ha épp nem egy emberrel akarok kufircolni, akkor olyannal bújok ágyba, akinek nincs ellenére, ha szex közben szívom a vérét. Nincs is ennél jobb érzés... De Cliffo nem tartozik ezen egyedek közé.

„Hey." Meglepődve néztem fel rá.

„Mi a helyzet? Három napja nem is láttam a képed, tesó. Egész nap csak itt kuksolsz és vegetálsz? Netán az unalmas vámpíréleteden rágódsz? Vagy tán hardcore bulikba jársz, nélkülem?" Leült az asztalommal szembe levő székre. Megforgattam a szemem.

„Nem egészen."
„Hát akkor? Olyan vagy, mint egy mániákus őrült."
„Michael, ez majdnem ugyanazt jelenti." Megvonta a vállát és alaposan felmérte az arcom.
„Min emészted magad?"
„Semmiség. Tényleg." Az asztalomon levő papír kupacra néztem, mint akinek fontos dolga van velük.
„Ashton... látom, hogy nyomaszt valami. A szemeid a szokásosnál is karikásabbak, ahogy az arcod is beesettebb." Tekintetéből még anélkül is éreztem az aggodalmat, hogy ránéztem volna. „Mikor ettél utoljára?" Csak megvontam a vállam. „Irwin?"
„Két napja? Három?" Válaszom kérdésként hangzott.

„Mi a...? Meg vagy te őrülve, baszod?" Ráemeltem a tekintetem, és Mike kikerekedett zöld szemeivel találtam szembe magam. „Mi a túróért nem eszel, hm? Megint valami beteges hülyeséggel bünteted magad, vagy mi az isten?" Íriszei felragyogtak, vagyis élénk zöldeskéken. Mint általában akkor, ha „aktiválódik" a természetfeletti énje.

„Nem büntetem magam, te tulok. Honnan szedted egyáltalán?" Hitetlenkedve megingattam a fejem. Néha elég nagy baromságok pattannak ki a fejéből.
„Ne nézz rám úgy, mint aki alaptalanul mondja." Csücsörített.
„Az cirka hetven éve volt, Mike." Az előttem levő papírokat kezdtem rendezni, amit pár napja hozott nekem Nate.
„Sosem lehet tudni, hogy..." Morogva és szemeimet rávillantva néztem íriszeibe, amik már nem voltak olyan élénkek. „Jól van, értek én a szóból, öregem." Mentegetőzve maga elé emelte kezeit.

Felálltam a székemről és az egész falat beborító, hatalmas ablakhoz sétáltam. Ami remek rálátást ad a tengerre és a part egy részére. Hosszasan meredtem a messzeségbe. A kis szigetet körülvevő tengert pásztáztam, ahogy hullámain szépen megcsillannak a nap utolsó sugarai. Mike hirtelen a vállamra tette kezét. Észre sem vettem, hogy mikor állt mellém.

„Ki vele, mi bánt?" Arcomon éreztem pillantását. Mély levegőt vettem, szólásra nyitottam a szám. Végül meggondoltam magam, és inkább csendben maradtam. „Ash... nyugodtan elmondhatod. Tudod, hogy bízhatsz bennem és bármi is legyen az, számíthatsz rám." Magyarázta egy szuszra.

Néhány percig szótlanul néztem a távolba. Michael ez idő alatt le sem vette rólam a tekintetét. Majd sóhajtottam egyet és összeszedtem a gondolataimat.

„Pár napja... jobbára pár hete a városban rábukkantam egy újabb áldozatomra." Kezdtem bele. De igazából nem tudom mennyire is akarom beavatni ebbe. Leginkább semennyire.

„És? Elkaptad már?" Hangjából kihallatszott az értetlenség.
„Még nem sikerült becserkésznem."

„Berozsdásodtál?" Lágyan felnevetett. Megráztam a fejem és szemem sarkából rápillantottam. Majd vissza a vízre, melyet gondolataimban elmerengve kémleltem. Magam elé képzeltem Luke gyönyörű arcát, az elbűvölő mosolyát, aranyos nóziját, a ragyogó kék szemeit és szőke hullámos fürtjeit, ahogy finoman a homlokába hullnak. Már-már elvarázsol ez a fiú.

„Hahó, Ashton? Itt vagy?" Meglóbálta szemeim előtt a kezét. „Nagyon elkalandoztál valamerre. Mi van veled?" Pislogtam párat, aztán hosszasan sóhajtottam. Kék hajú barátomra emeltem a tekintetem. „Úgy viselkedsz, mint akit megbabonáztak." Nevetett. Jól érzed. Asszem. Lehajtottam a fejem, amit Mike egyből egy 'jelnek' vett. Vigyorogni kezdett, mint egy retardált.

„Te jó ég, Ashtont tényleg megbabonázta valaki!" Egyfolytában bökögette a karom. „Na, mesélj már bakker! Ki az illető?" Válaszként csak megvontam a vállam. „Ugyan már bratyó, mit titkolózol itt nekem? Ne kéresd magad, hanem bökd ki, mik a terveid vele?" Bíztatóan nézett rám. Megforgattam a szemeim és a sötétedő tájat kezdtem nézni.

„Pár hete, éjszaka láttam meg az utcán. Vagyis jobbára előbb az illatát éreztem." Hümmögni kezdett Clifford. „Szőke, rettenetesen dögös, kék szemű, hihetetlenül szép vonásai vannak, mellesleg néhány centivel magasabb nálam." Rásandítottam, ő pedig értetlenül vonta össze szemöldökét. Nyilván rájött, hogy nem egy lányról beszélek. Bár tisztában van vele, hogy a pasikhoz is vonzódom. Nem Luke lenne az első srác az életemben.

„Úgy beszélsz róla, mint..." Halkan felnevetett. „Mint akinek teljesen elcsavarták a fejét." Inkább beszívtam a szám, minthogy válaszolnom kelljen. „Mit tudsz még erről a srácról? Vagy csak egyszer láttad őt?"

„Először azt hittem, többször nem fogunk összefutni. De egy véletlen folytán mindketten ugyanabba a kávézóba tértünk be a minap. Azóta pedig megállás nélkül a nyomában vagyok."
„Te leselkedsz utána?"
„Mondhatni, igen." Kikerekedett a szeme.

„Koslatsz utána, mint valami beteges kukkoló?" Féloldalas mosolyra húztam ajakaimat. „Te beteg vagy, Ash." Hát cimbora, ha tudnád, mit tervezek vele, akkor minek neveznél? „Oh, tán miatta vagy ilyen lezüllött?" Bólintottam. „És mikor cserkészed be? Vagy mit akarsz tőle?"

„Megvárom, hogy eljöjjön a kellő pillanat, mikor tényleg lecsaphatok rá. Már van is egy tervem, hogy mivel csábítsam el." Ördögi vigyor jelent meg az arcomon.
„Várj, akkor nemcsak egy egyszerű lakomának szánod, igaz?" Gondolkodva meredt rám.
„De nem ám." Megmozgattam a szemöldökeimet. „Előtte még meg akarom fektetni."
„Oh, te jó ég." Két kézzel megdörgölte az arcát.

„Legalább az utolsó órái legyenek eszméletlenül fergetegesek." Gonosz kacaj hagyta el a szám. Michael pedig lesokkolódva nézett rám.

„Jeez, kímélj meg a szaftos részletektől." Megrázta a fejét. „Te tényleg őrült vagy, baszod." Hangosan kitört belőlem a nevetés.

„De már arra is gondoltam, hogy nem ölöm meg, miután megkaptam tőle, amire vágytam." Még értetlenebbül nézett. „El fogom rabolni."

„Mi a fasz, Ashton? Észnél vagy?" Egyszerre volt mérges és összezavarodott. „Nem rabolhatsz el csak úgy egy embert!"

„Már miért ne?" Most én néztem rá meglepődve.
„Hát mert... keresni fogják?"
„És? Azzal sokra is fognak menni egy vámpír ellen. Pláne, hogy senki sem fogja tudni, hogy hol van." Hitetlenkedve felnevettem.
„Te tényleg őrültebb vagy, mint hittem." Beletúrt amúgy is kócos hajába. „És mégis mi a fenéért akarod elrabolni?"
„Azt hittem nyilvánvaló, hogy mik a terveim vele." Sokat sejtetően rámosolyogtam.
„A vérszajháddá és szex rabszolgáddá akarod tenni? Vagy mégis miért, hm?"
„Most mondtad ki." Megint felnevettem, Mike pedig mintha elsápadt volna.
„Kezeltetned kéne magad..."
„Majd a szöszi kezelni is fog." Megmozgattam a szemöldököm.
„Baszd meg, Ash, te tényleg elmeroggyant vagy." Megrázta a fejét.
„Miért elmeroggyant?" A semmiből termett mellettünk Calum.
„El akar rabolni egy embert."
„Mi? Mégis minek?" Összevont szemöldökkel méregetett Cal.
„A véréért és a testéért." Árulkodott Michael. Hood pedig még értetlenebbül nézett minket.
„Meg vagy veszve?"
„Inkább kiéhezve." Vigyorogtam.
„Totál rákattant valami szőke srácra. És most a fejébe vette, hogy elrabolja. De csak azért, hogy kihasználhassa."
„Mi a fene? Két lábon járó vérzacskót akarsz, vagy mi?"
„Akár így is mondhatjuk. Na, nem mintha sűrűn járnia kéne majd." Gúnyosan nevettem. Calum kérdőn nézett a kék hajúra.
„Mondtam, a vére és a szex miatt kell neki." A kiwi is ugyanolyan lesokkolódva nézett rám, mint az előbb Michael is.
„Meg vagy te buggyanva, Fletcher? Lejárt a vámpírszavatosságod, vagy mi az isten?" Kuncogva léptem el tőlük és az asztalom szegélyére ültem.
„Meg lehet." Megvontam a vállam.
„És különben is, nem rabolhatsz el csak úgy egy embert!"
„Én is ezt mondtam neki. De látod milyen hajthatatlan."
„Komolyan el fogom rabolni. Csak még nem tudom mikor." Mellkasom előtt keresztbe fontam a karjaim.
„Nem lehetsz ennyire ostoba." Sárgásan felragyogtak az íriszei, pupillái összeszűkültek, miközben rám vicsorgott Hood. Megmutatva éles metsző és szemfogait. Én pedig rávillantottam vörösen izzó szemeimet. Közelebb léptem hozzá, mikor megnyúltak a szemfogaim.

„Fiúk... most hagyjátok abba, bakker! Ilyen marhaság miatt egymásnak esni. Nevetséges." Közénk lépett Mike. Mellkasomra tette a kezét, melytől azonnal átjárt a nyugalom. Közben mélyen a szemeimbe nézett. Élénk zöldeskéken csillogó tekintete szinte a lelkemig hatoltak, amitől még inkább lehiggadtam. Ez az egyik különleges képessége. Bár még több is van, elvégre kitsune. Majd Calumot is ugyanígy nyugtatta le, ahogy engem is.

Calum még vetett rám egy gyilkos pillantást. Aztán morogva sétált el mellettem, de vállával direkt meglökött.

„Mi a fene van veletek?" Meglepődve nézett rám a kék hajú, miután a vérfarkas elhagyta a szobát.

„Úgy tűnik, néha kiérződik a fajunk közti 'háború'." Megvontam a vállam és a székemhez lépve magamhoz vettem a bőrkabátom. Aztán elindultam az ajtó felé.

„Most meg hova mész?" Elém sietve becsukta az ajtót, mikor kinyitottam azt. „Ugye nem ezen az éjszakán fogod dacból elrabolni azt a srácot?" Picit ijedten méregette az arcom, hátha ki tudja olvasni a gondolataimat.

„Dehogy. Csak keresek némi harapnivalót magamnak." Kuncogva nyitottam ki az ajtót és kiléptem rajta. „Ja, és figyelnél addig a hotelre, míg távol vagyok?" Elsuttogott egy „hogyne"-t.

.....

Az egyik belvárosi night klubban felszedtem egy csajszit. Nem volt valami nehéz elcsábítani, hisz már eléggé becsiccsentett a drágám. Miután kicsaltam a klub mögötti sötét sikátorba végre neki láthattam annak, amire már vagy fél órája vágyom. Vagy leginkább most pótlom be a két napi elmaradásom.

A falhoz szorítva, először finom csókokkal halmoztam el a nyakát. Had higgye azt, hogy csak szórakozom vele. Ám ahogy ütőeréhez értem a vámpír egyre inkább kezdett kitörni belőlem. Így szemfogaim máris megnyúltak. A biztonság kedvéért a lány szájára tettem a kezem, ha netán sikítani támadna kedve. Bár erősen kétlem, hisz nagyon nincs magánál. Majd szép lassan nyakába vájtam a fogaimat. A vér enyhén sós és fémes íze egyből berobbant a számba. Egész testemet átjárta egy jóleső érzés, a meleg folyadék erővel töltötte fel minden egyes kis porcikámat. Eddig fel sem tűnt, hogy mennyire ki voltam éhezve a vérre. Hát igen, túlságosan lefoglalt Luke után való kutatásom.

A vörös „nedű" végigfolyt a lány nyakán, egészen a kulcscsontjáig. Ám ezzel mit sem törődve tovább szívtam a vérét. Néha-néha halk nyöszörgés hagyta el a száját.

A hirtelen jött vérveszteség miatt belém kapaszkodva simult hozzám. Én pedig derekánál fogva húztam le a betonra. Egymással szemben térdelve folytattam a vére szívását.

Mielőtt megölhettem volna elhúzódtam a nyakától. Arcát kezeim közé fogtam, hogy szemeibe tudjak nézni. Bágyadtan pislogott, hisz az ájulás határán van.

„Jól figyelj rám, szivi!" Kezdtem bele, mire jobban kinyitotta a szemét. „Nem foglak megölni, mielőtt azt hinnéd." Mélyen a szemeibe fúrtam az enyémeket, a közelség miatt láttam benne a vörösen felragyogó íriszeimet tükröződni. „Miután felébredsz, azt fogod mondani, hogy egy állat támadt meg. Egy kóbor farkas marta meg a nyakad, és ennek a nyoma éktelenkedik most a nyakadon. Érted, amit mondok?" Már amennyire tudott, hevesen bólogatni kezdett.

„Egy kóbor farkas megtámadt és az harapott meg." Erőtlenül ismételgette, míg el nem ájult. Ezt követően már le is léceltem. Nyilván hamar meg fogják találni, hisz négy barátnőjével jött bulizni. Valamelyik csak-csak a keresésére fog indulni.

Arcomat törölgetve kisétáltam a sikátorból. Majd elindultam egy tetszőleges irányba.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, séta közben azzal sem foglalkoztam, hogy merre megyek. Csak egy dolog járt a fejemben. És ez Luke. E pár hét alatt nagyon beleivódott az agyamba. Folyamat arra gondolok, hogyan is szerezhetném meg magamnak. De most már biztos vagyok abban, hogy el fogom rabolni. Bármibe is kerüljön, én tényleg megteszem. Ha kell, bezárom őt a hotelszobámba, vagy akár a hotel pincéjébe is, hogy senki se találjon rá, vagy ő ne találjon ki az épületből.

Befordultam egy utcasarkon, ami elég ismerősnek tűnt. Majd ahogy haladtam a panelek és társasházak előtt meghallottam, hogy valamelyik lakásból halk zene szűrődik ki. A hang irányába fordítottam a fejem, és ekkor eszméltem rá, hogy Luke-ék panelje előtt állok. Direkt azért vadásztam le azt a csajt a klubban, hogy eltereljem a gondolataimat a szöszkéről. Erre tessék, mégis a lakása előtt kötök ki.

Felnéztem a negyedik emeleti lakásukra, melynek egyik szobáját, vagyis Luke-ét, lilás fény világította meg. A nyitott ablakon át hallatszik ki a zene. Pár másodperccel később egy alak jelent meg, háttal az ablaknak. A fehér függöny ellenére is jól láthattam a fiút. Egyik kezével beletúrt szőke hullámos hajába. Ebből a mozdulatból rögtön tudtam, hogy Luke az. Alaposan felmértem pucér hátát és széles vállait. Gyönyörű.

Majd egy félmeztelen srác jelent meg előtte. Luke tarkóján finoman beletúrt a hajába. Utána átkarolta a nyakát és úgy húzta le magához egy csókra. Néhány pillanat alatt a lassú csókból egyre forróbb, követelőzőbb és vadabb lett. A barna hajú srác csókjaival áttért a szőke szépség nyakára, amit rövid ideig kényeztetett. Majd egyre lejjebb és lejjebb haladt Luke felsőtestén, míg végül el nem tűnt a szemem elől. Luke lehajtotta a fejét, hogy lássa min is ügyködhet a srác. Fél perccel később a szöszi feje hátrahanyatlott az élvezettől. Éles füleimnek köszönhetően még azt is hallhattam, ahogy torkán akad a levegő a hirtelen jött jóleső érzéstől. Szívesen hallgatnám ezt naphosszat.

Mit ne mondjak, tényleg nagyon forgalmas élete van a szépségemnek. Mi tagadás, egy ilyen gyönyörű srácnak képtelenség ellenállni, így persze, hogy annyian állnak sorba egy numera erejéig is. Ám én nem ezen egyedek közé fogok tartozni. Ugyanis én nem tudnám beérni csak egy éjszakás kalanddal. Nekem több kell. Többre vágyom ettől a sráctól. Sokkal többre...

Még egy darabig figyeltem őt, aztán elindultam valamerre.

Egész éjszaka a várost róttam, illetve a tengerparton ücsörögtem, bámulva a sötét tengert. Ez idő alatt kiterveltem, hogyan is fogom elrabolni a szőkeséget. A fejemben már összeállt az egész terv, miként is fogom becserkészni és hogyan is fogom elcsalni a hotelszobámba. Onnantól kezdve már sima ügy, hogy ott is tartsam.

Kora reggel, miután megvártam a napfelkeltét elindultam haza. Amint a szigetemre értem elkapott egy rossz érzés. Mintha valami történt volna a hotelemmel, vagy néhány lakójával. A hotel elé érve végignéztem az épületen. De kívül semmi fura sem látszott rajta. Sietősen beléptem a hatalmas ajtón. Szokatlanul hűvösebb volt a levegő, pedig vámpírlétem miatt sosem fázom, és alig érzékelem az időjárást. Körbenéztem a portán, ahol a gyönyörű tündérkének kéne üdvözölnie a hotelbe érkezőket. Ehelyett csak a hűlt helyét láttam. Ezek szerint tényleg valami gáz van, ha Jade sincs a helyén.

Elindultam a hall felé, hátha ott összefutok valakivel. De ismételten nem találtam senkit. Hol a fenében van mindenki?

„Ashton, gyere gyorsan!" Kiáltott hátam mögül Mikey. „Csakhogy hazajöttél végre. Baszki, már vagy száz üzenetet hagytam. Mi a fenéért nem reagáltál rá?" Hadarta el, majd térdeire támaszkodva fújta ki magát. Valószínű idáig futhatott.

„Az irodámban hagytam a telefonom." Motyogtam.

„Oh, baszd meg." Megforgatta a szemeit, majd megfordult és mutatta, hogy kövessem. Ahogy haladtunk az épület mögött levő udvar felé, feltűnt, hogy a falakat, a padlót, vagy leginkább mindent, jég borít. Összevont szemöldökkel pásztáztam a környéket.

„Mi a...?" Épphogy kimondtam, máris eszembe jutott, ki okozhatta mindezt. „Danny." Suttogtam, majd szaporáztam a lépteimet. Ezzel lehagytam Michaelt.

Az udvarra érve elképesztő látvány fogadott. A fák, a szökőkút, a medence, a padok, egyszóval mindent jég és hó fedett. Nem lenne vele különösebb probléma, ha nem május közepe lenne. Az udvar közepén feltűnően körbeálltak valamit néhány hotel lakó. Nyilván ott lehet Dan.

„Menjünk oda." Mutatta Mike, miután sikerült beérnie. A tömeg között átlesve megláttam Dant, amint egy fura nagyméretű jégkockának beszél.
„Mi folyik itt?" Meglepődve néztem körbe.
„Dan bekattant." Ismételgették néhányan. Közelebb léptem a körhöz.
„Danny, mégis mi a fenét csinálsz?" Kérdeztem tőle, és egyből rám szegezte jég kéken ragyogó szemeit. Amik alapjáraton barnák.
„Viselkedni tanítom, Coreyt." Sziszegte a fogai között. Értetlenül néztem rá. Odébb lépett, és ekkor megláttam a jégkockát teljes egészében. Hangosan felnevettem. Ugyanis jégkockává fagyasztotta Coreyt, de úgy, hogy a fejét szabadon hagyta.

Egyébként, Corey és Dan nagyjából fél éve járnak. Danny fülig szerelmes ebbe a Brooks kölyökbe, de ez nem mondható el róla is. Leginkább csak hülyíti szegényt. Mivel van köztük négy év korkülönbség, így Corey rendesen ki is használja Danny tinis naivságát. Hisz azért egy 17 éves fiú, akit ráadásul elvakít a szerelem is, nem képes józan ésszel gondolkodni. Ezért egyáltalán nem hiszi el, hogy a pasija csak kihasználja őt. Brooks meg amolyan srác, aki mindenkivel flörtöl, pasikkal, csajokkal egyaránt. Emellett Dannyvel nyilvánvalóan a szex miatt jött össze, mivel így mindig lesz egy állandó ágymelegítője. Coreyt teljesen hidegen hagyja a románc. Akárcsak engem.

„Jézusom, Dan." Alig tudtam fékezni a nevetésemen. „Corey, már megint mit műveltél?" Ránéztem a vacogó srácra, arca és orra piroslott a hidegtől.
„Sem-semmit." Dadogta a hideg miatt.
„Valamit mégis, ha itt kötöttél ki." Mutattam a befagyott testére. „Dan? Ezúttal mi a bűne?" Kérdőn néztem a göndör hajú fiúra.
„A szemem láttára flörtölt valakivel." Szemei szikrákat szórtak. Felvontam a szemöldököm. „Egy étteremben vacsoráztunk tegnap, és az egyik pincérrel neki állt flörtölni. És ami a legrosszabb, hogy a pincér is vevő volt Corey hülyeségére." Pincér? Ugye nem?

„Mentségemre szóljon... kicseszett dögös az a pincér." Szólt közbe a „bűnös". „Ashton, ha látnád azt a pasit, szerintem te is ugyanígy reagáltál volna." Magyarázta nekem. Párszor összekoccantak a fogai a vacogástól. „Majd egyszer térj be abba a flancos étterembe, és neked is le fog esni az állad, mert irtó szexi." Vigyorgott rám. „Szőke, kék szemű. Az inge lengén van begombolva. A teste pedig..." Füttyentett egyet. Ez tényleg Luke-ról beszél! Már most felejtsd el őt, kisapám, mert Luke az enyém!

„És még csodálkozol, hogy befagyasztottam?" Nézett rám könnyekkel teli szemekkel a tini srác.

„Értem én Danny, hogy ez bunkóság, amit veled művel. De azért te sem csinálhatsz ilyet vele. Nem fagyaszthatsz senkit sem jégtömbbé, csak azért, mert megsértett. Ezzel a képességgel meg amúgy is veszélyes játszadozni." Nyugodt hangon magyaráztam neki. És egyből látszott rajta, hogy megbánta, amit tett a fiújával. Corey végig nagyon egyetértően bólogatott. „Nehogy azt hidd, hogy a te segged védem." Felé fordultam. „Mert marhára nem tudlak sajnálni. Csupán nem akarom, hogy egy érzéketlen tuskóvá váljon Danny is." Egyből lerohant a vigyor a képéről.

„Nem lehetsz ekkora fasz, hogy így kihasználd szegényt. Senki nem érdemli meg, hogy hülyére vegyék. Pláne nem, ha kapcsolatban vagy vele. Jeez..." Megráztam a fejem. „Ha csak szexre utazol, miért nem csak alkalmi partnereket keresel magadnak? Miért ugrasz bele egy kapcsolatba? Ráadásul, miért pont egy ilyen srácot fogtál magadnak, aki a szerelemre hajt és nem a szexre?" Mérgesebben húztam össze a szemöldököm. „Nem lehetsz tényleg ekkora farok, Brooks." Mindenki ledöbbenve nézett rám, vagy éppen egyetértve bólogattak. „És különben is... ne legyél már ekkora balfasz, hogy nem olvasztod ki magad." Lenézően néztem vissza rá. Coreynak tűzgyújtó képessége van, szóval meglep, hogy még mindig jégtömbként fagyoskodik. Minthogy felolvasztaná azt. Majd elindultam, mivel alig tudtam visszafogni a nevetést.

----------------------------------------------

Guess who's back with writing? It's probably me *pointing at herself* Did ya miss me??

So a majd' két hónapos kihagyás után ismételten visszatértem az írás világába. Yass bitch. 👏 👊

Um, a minap tervezgettem új karaktereket ebbe a fic-be. És néhányan be is fognak kerülni a karakter ismertetős bigyuszba (most  kapásból kettő is). Viszont lesz egy nagyon cool karakterem is, de róla sajnos nem tudok giffel/képpel szolgálni, sooo őt csak elképzelni tudjátok majd. Sorry.

Viszont, bízom benne, h még mindig érdekel titeket ez a fic és nem hagytatok fel az olvasásával. Illetve, sajnálom, h ennyi ideig megvárakoztattam itt a népet. But as y'know me i'm the fuckin' master of procrastination. *shrugs*

Ser deg senere. Elsker deg. 😘😘

-Nik