- Nyisd nagyra a szád - morogja, és ahogy néhányszor végighúzza a kezét a káprázatos szerszámán, önkéntelenül is eltátom a szám, miközben áhítattal figyelem, ahogy a makkján a bőr a lehetetlenségig feszül meg. Lüktetnek az erek, és a kis nyílás is, ahonnan a desszertemet várom, aprókat pulzál a mozdulataira.

A hátrakötözött kezeim ökölbe szorulnak, a körmeim pedig észrevétlenül a tenyerembe vájnak. Eddig az oxigénhiány miatt jutottam többször ájulás közeli állapotba, most viszont az izgalom miatt egyre szaporább légzésem tesz hasonlót velem. A szervezetem nem képes feldolgozni a vérembe jutó egyre több és több oxigént, ahogy már szinte lihegve várom, hogy Lou megajándékozzon végre.

- Akarod? - dörmögi mély, reszelős hangon az orgazmus kapujában, percekkel később. A mozdulatai továbbra is lassúak, és bár látom, hogy a határain táncol, uralja a helyzetet. Még mindig. Minden szekundumban.

Tágra nyílt szemekkel, hevesen bólintok néhányat, és megpróbálom még nagyobbra tátani a számat. Már sajog a torkom mellett az állkapcsom is, de minden cseppjét akarom. A nyelvemet is kinyújtom, és zihálva fókuszálok egyetlen pontra. Először el sem jut a tudatomig, hogy épp megszegni készül az egyik legfontosabb alapszabályát. Az egyetlen dolog, ami lefoglalja a gondolataimat, hogy látni akarom elélvezni. Érezni akarom.

Az utolsó pillanatban a szabad kezével felém nyúl, a hüvelykujjával egy simítással végigbizsergeti az ajkaim, ha lehet, még erősebb várakozást előidézve bennem, majd egy gonosz vigyor kíséretében hátat fordít nekem.

Tehetetlenül nézem, ahogy hátraveti a fejét, megfeszül minden csodás izma, és csak a fojtott hangja bizonyítja azt, hogy elpazarolja, ami nekem járt volna. Még azt sem engedte, hogy nézzem. A nyögéseit is visszafogta. Mindent elvett tőlem egyetlen pillanat alatt, amit már majdnem a magaménak éreztem. A varázslatos látványát, az őrjítő ízét, a legerotikusabb hangot, ami valaha a fülemhez ért, de még ennél is többet. A biztonságot, amit a tudat adott, hogy bármi is történjék, az első orgazmus az én kiváltságom. Most hasít belém csak igazán a felismerés, hogy ezzel átlépte a határt.

Döbbenten nézek a hátára, aztán le az elhanyagolt, lüktető farkamra. Aztán újra hitetlenkedve rá, és vissza. A szüntelenül szivárgó nedvem már egy kisebb tócsát képzett a combomon, amit pókfonálszerűen köt össze a makkommal a nyúlós anyag.

Lou közben a hálószobához tartozó fürdőbe sétál, hallom, ahogy kezet mos, aztán azt is, ahogy lehúzza a vécét. Csalódottan rántom meg a kezeimet, de csak annyit érek el vele, hogy a csuklóimhoz rögzített bokáimat is felrántom a szőnyegről, ezért majdnem orra bukom. Ahogy sikerül stabilizálnom magam a térdeimen, a szemem sarkából látom, hogy lassan visszasétál a szobába. Nyugodtan és elégedetten, mint aki jól végezte dolgát. Nyoma sincs a szexi bőr szerelésnek, teljesen meztelen. De nem sokáig. Magára húz egy halványszürke pamut bokszert a fiókból, majd az ágyunkat célozza meg.

Nehezemre esik feldolgozni, ami most történik. Sosem tett még velem ilyet. Minden alkalommal megvárja, hogy én elélvezzek, csak azután következik ő, így uralni tud minden pillanatot. Most pedig ráérősen az ágyneművel szöszmötöl, én meg majd megőrülök, annyira fáj az, ahogy a szakadék széléről visszarántott egy jeges kéz.

Az erekcióm nem lankad, hiába tudom az eszemmel már jól, hogy itt lenne az ideje feladnia. A testem sokkal makacsabb ennél. Talán mélyen még mindig reménykedem abban, hogy ez csak egy figyelemfelkeltő akció, és ha kellőképpen bepánikoltam, majd Lou elmosolyodik, és letérdel mellém, hogy eloldozzon, miközben a fülembe súgja, hogy reméli, megtanultam a leckét. Én pedig hevesen bólogatok, és megfogadok mindent, amit csak kíván. Aztán a farkamra zárja az ujjait, és megpecsételi az alkunkat. Kellően pánikolok, Lou, itt az ideje, hogy véget vess a színdarabnak! - kiáltanám, de csak letaglózva bámulom tovább. Befekszik az ágyba, és még a rohadt takarót is nyakig húzza magán, miközben én ott térdelek gúzsba kötve, és reszketek a frusztrációtól.

--------------------

Lehet ezt még fokozni? - szólt a kérdés. Nos, azt hiszem a válasz kiderült: igen, lehet.
Előre szólok, ha ma is megkérditek, valószínűleg újra ez lesz a válasz... 😉