A szavai mintha egy másik világba repítettek volna, az agyam kizár minden mást, csak a múlt emlékei peregnek a szemeim előtt, és nem tudok másra koncentrálni.

Néhányszor előfordult már, hogy büntetésből a félig merev farkamat olyan szögben kötözte a combjaim közé, ami teljesen természetellenes merev állapotában. Aztán elkezdett izgatni. Ahhoz pedig nagyon ért. Ha akar, harminc másodpercen belül lüktető merevedést produkál nálam, és még csak törnie sem kell magát érte. Iszonyú fájdalmas, amikor az ember farka fel akar állni, de nem tud. De vannak hasonló célra csatos bőrszíjai is, és nemrégiben egy kis fémketrecet is beszerzett nekem. A keresztes hadjáratok korából ismert erényöv semmi ahhoz az apró madárkalitkához hasonlító eszközhöz képest.

Ám az is előfordult már, hogy ezeknél az előjátékhoz szánt átmeneti izgató-kínzó eszközök használati utasításainak tanulmányozása során elsiklott az "előjáték" illetve "átmeneti" szavakon, és még a szokásos túl soknál is tovább ment. A végletekig. Soha nem üvöltöttem úgy, mint életem legfájdalmasabb orgazmusát átélve. 

Úgy szeretkezett velem akkor, mint a leggyengédebb párok teszik. Azt leszámítva, hogy a farkamon a kötelek nem engedték, hogy akár egy centit is mozduljon. Nem akartam elélvezni, rettegtem tőle, mert már egy-egy rándulástól is csillagokat láttam. Próbáltam undorító dolgokra gondolni, de Lou szándékosan túlontúl gyengéd kényeztetése, finom csókjai, és halk nyögései ellen semmit sem tudtam tenni, nagyon hamar az őrület határára sodortak. 

Lassan mozgott bennem, ismerve a testem minden négyzetcentiméterét, tudatosan a prosztatámat súrolta minden finom lökéssel, az oldalamat cirógatta, a farkam pedig már szabályosan lila volt, és sziklakeményen dudorodott ki azokon a pontokon, ahol egy kis bőrszeletke szabadon volt, máshol meg a kötelek vágtak bele ijesztően. 

Hiába küzdöttem ellene fejben minden lehetséges eszközzel, egy idő után elveszítettem a csatát az orvul rám törő orgazmus ellen, de azt is éreztem rögtön, hogy félig bennem ragadt. Egész testemben remegve pillantottam le az ágyékomra, és rájöttem, hogy az ondó nem találja az utat magának. Potyogtak a könnyeim, és úgy lüktettek az izmaim Lou körül, mint amikor telespriccelem magunk alatt a lepedőt, de a kéj csak feszített belülről. 

Mire megéreztem, hogy Lou néhány másodperc múltán a fülemre hajolva, a legerotikusabb nyögéseket hallatva belém élvez, már szinte zokogtam. Akkor nagyon közel voltam ahhoz, hogy használjam a vörös kódot, többek között azért is, mert sosem élvez el előttem. Arra mindig számíthatok, hogy bármennyire is kínzó egy együttlét, a végén mindig az enyém a jutalom. És akkor végre megérintett. Amikor a forró nedve szétáradt bennem, épp akkor, az egyik ujja hegyét bedugta egy ponton a kötelek alá, amitől néhány miliméternyi szabadságot kapott az ondóvezeték, és miközben taszított rajtam még néhányat, és a fülembe suttogta az orgazmustól rekedten, hogy "most élvezhetsz, gyönyörűm", hirtelen olyan messzire lövellt ki az addig fogságban tartott ondóm, mint még soha. Üvöltésbe vegyült sikoltás verte volna fel a szomszédokat akkor, ha Lou nem gondoskodott volna jó előre, még a lakás megvételekor a megfelelő szigetelésről. 

Olyan lassan vánszorgónak éreztem akkor az időt, hogy a tizedmásodpercek is kínoztak. Amíg lüktető izomösszehúzódásokkal löktem át őt a határon, aztán végiggondoltam mindent, a vörös kódot ízlelgettem, majd rám borult, és megadta nekem a kegyelmet, amire mintha órák óta vártam volna, valójában nem tehetett el pár másodpercnél több, mert az utolsó spricceléseit már felszabadultan éreztem magamban. 

Örök emlék az az éjszaka. És bár, ha listát kellene írnom életem tíz legelsöprőbb orgazmusáról, ez a bizonyos kétségtelenül szerepelne rajta, akkor sem vagyok biztos benne, hogy újra át szeretném élni. 

--------------------

Kicsit elkalandoztunk, de nem hiszem, hogy bárki is bánná. Holnaptól vissza a jelenbe 😉