A tragédia
Mikor hazértem a suliból benentem az istállóba Harmóniát felnyergelni. Mikor beléptem Andara akarta kivezetni lovát.
-Anda mi a lovad neve?-kérdeztem, mert én még nem tudom.
-Cuki, mert olyan aranyos.-mondta és elmosolyodott.
-Na meny, mert lovagolni indultál és türelnetlen a lovad.
-Jó, de ahogy látom téged várnak.-mondta és kuncogott eggyet.
Mikor megfordultam Attila állt mögöttem.
-Ugye nem ilyedtél meg?-kérdezte félénken.
-Na én hagylak titeket.-mondta Andara.
-De Leó menjen veled!-szóltam rá.
-Jó.-és Leó már mellette volt.
-E-ez e-egy fa-fa- farkas!-ijedt meg Attila.
-Nyugi nem bánt.-mosolyogtam rá.
Miután felnyergeltük lovainkat kinentünk az istállóból.
-Megmutatom a fehér ménest.
-Jó.-mondta Attila.
-Anakin hol vagy?-kiáltottam egyet, de mire körülnéztem volna már mellettem feküdt és elindultunk az erdőbe. Hirtelen egy kiáltást hallottunk és utánna patadübörgést. A hang Andaráéhoz hasonlott. Elkezdtünk vágtatni és Cukit láttam meg.
-Attila meny utánna és szolj apunak én megkeresem Andarát!-kiáltottam, mert féltem az öcsémet.
Anakin hamar rátalált a szagra. Mikor odaértem a földön feküdt és vérzett a lába.
-Andara! Atya ég gyere!-mondtam könnyes szemekkel miközben a ruhámból letépett darabbal a combját megkötöttem.
-Kira nagyon fáj!-mondta.
-Most felteszlek Harmóniára. Jó?-kérdeztem miközbe felemeltem.
-Kira vigyázz!-ordította mikor a ló hátán volt, de későn mondta. Nem hittem hogy ez lesz, de megtörtént. Leó belémmart.
-Áááá! Harmónia menj!-ordítottam.
Mikor Leó elengedt elrohat az erdőbe. Anakin ott maradt ezért felfeküdtem a hátára mielőtt teljesen elvesztettem volna az eszméletem. Miközben az erdőböl kifelé futott egyre csak azt hajtogatta:,, Nyugogy meg vigyázok rád, nem lesz semmi baj!"
Mikor kiértünk csak enyit hallotam:
-Úr Isten! Kira! Várjanak még!-ez a hang talán Kari lehetett.
És csak annyit tudtam mondani:
-Leó bent va.-és elájultam.
Ez egy kicsit rövid volt de bepótolom a kövi résznél
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro