Danielle Foster

El se hiszem! Ez a srác a világ legédesebb gyereke! Úristen, jesszusom! Ugye nem kenődött el a sminkem?
Végig őt néztem, ahogy felfelé sétáltunk a lépcsőn. Liftezhettünk is volna, de mint kiderült ő is sportos alkat, nem használja feleslegesen a felvonót. Első közös pont.

Milyen szép göndör, dús haja van! Mindig is imádtam, ha egy pasinak rövid göndör haja van, de csak annyira, hogy pont látszódjon a göndörség. Szőkésbarna haja kócosan meredezett az ég felé, sűrű szemöldöke alatt, vidám zöldes szemei mosolyogva figyelték, ahogy mellette lépkedtem.

– Szóval, te britt vagy – vettem fel a beszélgetés fonalát, amit valamelyik lépcsőfordulóban abbahagytunk. Egyik szőke tincsemet az ujjam köré csavartam, majd figyeltem, ahogy fodrozódva leugrik róla. Archie érdeklődve nézte a megszokott mozdulatsorom, majd - végre felértünk a szobánkhoz - behelyezte a kulcsot a zárba, ami halk kattanással engedett.

– Elég vegyes családom van, de igen, Londonban nőttem fel – engedett előre az ajtóban. Egy pillanat alatt felmértem a helyet, olyan mint vártam: letisztult, elegáns, hangulatos. Gyorsan levettem a cipőm, majd mint egy kisgyerek megcéloztam a kanapét, és egy hatalmas ugrással elterültem rajta.

– Akkor lehet szomszédok voltunk – fordultam hasra, fejemet az állam alatt megtámasztva emeltem fel rá gesztenyebarna szemeimet. 

– Azt kétlem – nevetett fel édesen. Az arca bal oldalán egy apró anyajegy pont a gödröcskéjébe került. Annyira édes, hogy menten elolvadok, és kiskanállal kell majd összeszednie! – Én London meglehetősen szegény részén nőttem fel. – Második közös pont.

– Ohh, akkor már biztos, hogy szomszédok voltunk. – Abbahagytam a mosolygást, ahogy Archie szomorú tekintetét elkaptam. Eszembe jutott milyen nehéz volt onnan kijutni. Alig bírtam ki azt a tíz évet árvaházban, majd miután elvégeztem egy fodrásztanfolyamot végre dolgozhattam, lett saját albérletem, és próbáltam elfeledni azt a mocskos helyet.

– Erről inkább ne beszéljünk most – rántott vissza a szőkeség az emlékeimből. Egy aprót bólintottam, aztán csak ültem ott néma csendben. Közben ő kiment a konyhába vízért, majd két pohárral visszatért és mellém ült.

Archie Conner

– Tudod mit? – jelent meg egy hatalmas mosoly tökéletes arcán. – Játsszunk kérdezz-feleleket! – Kétkedve néztem rá, de ő rendíthetetlenül folytatta. – Én kezdem. Mi volt a kedvenc tantárgyad?

– Töri – vágtam rá gondolkozás nélkül – Akkor most én kérdezek ha jól értem a lényegét – bólogatás közben szőke haja az arcába hullott. Reflexszerűen tűrte félre, majd várta a kérdésem. Hirtelen azt se tudtam mit kérdezzek. Egy hetem van rá, hogy megismerjem, utána biztos új párt sorsolnak nekem. Jobb lesz akkor, ha csak a felszínen kapargálok.

– Mit szeretsz csinálni a szabadidődben?

– Futni. Meg rajzolni – félrebillentette a fejét, amitől újra az arcába hulott a haja. Megpróbálta félrefújni. Nagyon komikusan nézett ki ahogy kezét nem emelte fel, csak a száját csücsörítve szenvedett. Szinte akaratlanul hajoltam hozzá, majd óvatosan a füle mögé tűrtem a tincset. Egy pillanatra mindketten lefagytunk, boztos voltam benne, ahogy a tv-ben minket mutatnak. Normáls esetben azon járt volna az agyam, hogy milyen szép málna színű ajka van, kezemmel éreztem bőre puhaságát. Ha egy romantikus filmben lettünk volna, most megcsókoltam volna.
Ajkáról szemére emeltem tekintetem, egybeforrt pillantásunk. Elkaptam a kezemet az álla alól, majd ölembe ejtettem. Zavartan ültönk egymás mellett, nem tudtam mit mondhatnék most. Kínos volt, vagy romantikus?

Danielle

Baszkika, ez majdnem lesmárolt! Jesszus. Mondjuk. Jól esett volna. Olyan helyes. Meg aranyosnak tűnik. Biztos kedves. Meg hűséges.
Ekkor úgy éreztem kell nekem ez a fiú. Meg kell szereznem a hét végére.

♕♕♕

Doris Mintz és Louie Atwell
szobájában

Doris

Kék szem, szőke haj, gödröcskék, ha mosolyog. Azt hiszem, valami szőke herceg hasonmás lehet. Bár annyira azért nem jön be, olyan fura az arca. Persze, nem szabad külső alapján ítélkezni, szóval vettem egy mély levegőt, majd megszólaltam.

– Mesélj Franciaországról! – Oké bevallom, ez nagyon béna kezdés volt. Mi van ha nem is francia? Tököm kivan a hülye fejemmel baszki. Egyáltalán mit keresek én itt?

– Tipp mix? – nevetett fel. Najó, talán nem is lesz olyan rossz ez a hét. Bár ne igyunk előre a medve bőrére. Még bármikor rosszra fordulhat ez az egész. Hogy én hogy utálom Blancát!

– Igen – erőltettem mosolyt az arcomra. Mielőtt válaszolhatott volna megszólalt a sarokban lévő hangszóró.

– Figyelem! Minden pár fáradjon le a társalgóba. Most azonnal! – Kicsit recsegett a vonal, majd teljesen elhalkult. Ezt a kínos beszélgetést most megúsztam. Jöhet egy újabb mindenkivel! Hallelujah!

Abban a pillanatban még mindenkire mérges voltam, hogy ide kerültem. De legfőkébb a legjobb barátnőmre, Balncára. Miért nem értette meg, hogy jó nekem a szingli lét?

₪ ₪ ₪

Hali!
Remélem tetszett ez a rész is, és sajnlálom, hogy ilyen soká hoztam csak az új részt!
Igyekszem a következőt hamarabb megírni, addig is legyetek türelemmel.

Puszi,
Aurinko

2016.12.27.