-Hogy is volt az. Ha valaki késik az kikap-mosolygott rám Harry mikor késve érkeztem meg a megbeszélésre.

Szemet forgattam majd levágódtam az egyik székre.Ebben a pillanatban pedig elkezdtük kidolgozni a tökéletes tervet.Legfőkébb Harry és én jártattuk a szánkat de természetesen a többiek véleményét is meghalgattuk a dologról.

Mindent apró részletet átbeszéltünk szóval iszonyatosan remélem,hogy nem szúrja el senki és minden rendben fog menni majd azon a napon.

Megvártam még mindenki elhagyja a termet így én mentem ki legutoljára.
Vissza ballagtam a házunkhoz.Csak arról álmodoztam,hogy végre vegyek egy gyors zuhanyt és bedőlhessek az ágyba.Felvánszorogtam az emeletre majd el a szobámig.Ledobtam a cuccaimat a kezemből. Fehérneműs fiókomat kinyitva kezdtem tiszta darab után kutatni mikor egy apró fehér cetlit véltem felfedezni...Mi a? Ezt nem én raktam ide az is biztos.
Megfogtam majd megnéztem,hogy mi áll rajta.

,,Gyere ki kilenckor a padokhoz mutatni akarok valamit xx H,,

Először ajkaim fel felé görbültek.Mivel a tudat,hogy megint kettesben leszünk elinditott valami féle bizsergést a testemben.De szépen lassan eljutott a tudatomig,hogy ezt a cetlit melyik fiókomba rejtette el.Mosolyom azonnal lefagyott az arcomról.

Dühösen rohantam le a nappaliba. Nem volt mindenki itt de sebaj. Kinyomozom én.
-Melyikőtök volt?-kérdeztem higgadtan. Lucy rám nézett
-Mivan? Angel beszélj érthetőbben-ráncolta össze homlokát.
-Melyikőtök engedte be nem csak a szobámba hanem a házba is Harryt-Emeltem fel a hangom. Szemem sarkából láttam amint Sophia az üdítőjét félre nyelve kezd el köhögni. Nyakát behúzta majd a tekintetem kerülve szűrcsölgette tovább a dobozos italát. Nem is lehetne ennél feltünőbb

Egyszerűen majd' szét csattantam.Több ponton is megsértették az elveimet.Elöször is utálom mikor valaki helyettem szervezkedik.Másodszor utálom ha a cuccaim közt turkálnak és végül farkasok nem léphetik át a házam küszöbét.Mindennel tisztában voltak a többiek és mégis valaki beengedte őt. Sejtésem szerint ez a valaki nem más mint Sophia.

-Te beengedtet Harryt a szobámba?!-Kibáltam rá.
-Ugyan Angel nem csinált semmit. Nem kell ennyire felkapni a vizet-forgatta meg szemeit.
-A fehérneműs fiókomban túrkált. Még az is lehet,hogy elvitte az egyik bugyimat magával szuvenír ként-nevettem fel erőltetetten.
Sophi nem válaszolt erre semmit.

Megfogtam magam és vissza siettem a szobámba.Hajamba bele turva dobtam le magamat az ágyra. Idegesen megdörzsöltem az arcom. Nem tudtam mit tehetnék. Styles egyátalán nem érdemli meg hogy ezek után elmenjek vele bárhova is. Még is kiváncsi voltam hogy mit akar mutatni. Kicsit még fontolgattam magamban a dolgot majd. Idegesen sóhajtva a fürdőszoba felé vettem az irányt. Nem időztem sokat a zuhany alatt hiszen nem akartam késni. Már csak azért is,hogy előbb megmondhassam neki a magamét. Egy büdös,nagy pofonnal fogom üdvözölni.

Egy egyszerü farmer nadrágot vettem fel egy sima bő pulcsival. Nem akartam ki öltözni,kérlek még mindig egy erdőben vagyunk. Hullámos szöke hajamat felkötöttem hiszen utáltam mikor ki volt engedve. Nagyon melegít és mikor arcomba hullik rettenetesen idegesít. Ennek ellenére semmi kép sem vállnék meg tőle

A lépcsőn sietve szaladtam le. Cipőmet magamra rángattam.Lányok közül páran minden tudóan rám mosolyogtak ami miatt picit összezavarodtam. Ezek tudnak valamit amit én nem. Jelenleg nem volt időm erre nagyobb időt szentelni. az ajtót feltépve léptem ki a házból.

Harry csak ugyan ott állt a ház előtt így az az apró gondolat-hogy átver-kiillant a fejemből.
Magabiztos léptekkel indultam meg felé és csak úgy ahogy elterveztem. Kezem csattant az arcán
-Egy büdös rohadék vagy Styles-mondtam
Pervez mosollyal a fájó területre rakta a kezét.
-Nagyon tetszet a vörös csipkés alsó neműd.Talán most is azt viseled?-mondatára elképedtem. Hogy lehet valaki ennyire pofátlan?
-Kérsz az arcod másik felére is egyett?-Emeltem fel a tenyerem.Maga elé rakta kezeit védekezés képpen
-Harapós kedvedben vagy baba-cukkolt

A becenév miatt a testemen enyhe bizsergés futott végig és hirtelen majdnem minden haragom elszállt.
Harry amint látta hogy nem vagyok hajlandó válaszolni elindult előre így muszáj voltam követni. Sértődötten összefontam mellkasom előtt a kezeimet és szótlanul sétaltam

-Most nehogy besértődj itt nekem-Nevetett
-Megsértetted a magánszféram egy részét ezért haragszom rád.-mondtam
-Áá szóval megsértettem a magánszférad?-Próbálta teljesen komolyan mondani de ez nem sikerült,hiszen szája sarkában ott bújkált az a bizonyos mosoly amiért minden lány oda van.

Az erdőben korom sötét volt de ehhez teljesen hozzá szoktam már.
Harry gyengéden csuklóm köré fonta hosszú ujjait majd maga után kezdett húzni. Azt sem erzékeltem hol vagyok hirtelen. Az illata teljesen belekúszott az orromba és teljesen elvette az eszemet. Megint.
Olyan szinten kezdtem vonzódni a fiúhoz hogy az hihetetlen. Bármennyire próbáltam utálni nem ment. Egyszerűen amint a közelébe kerültem elfogodt egy különös érzés ami nem engedte hogy utáljam.

Harry végül elengedte a csuklóm és lelassitott. Elment előlem és elém tárult hogy hova is hozott. A tó parton voltunk.

-Miért hoztál ide?-Pillantottam rá.Vállat vonva válaszolt
-Veled akartam lenni-Hangja halk volt. Kicsit úgy éreztem hogy nem akarta ezt tudtomra adni. Nem nézett rám. Leült a fűbe felhúzta a térdeit és a vizet nézte. Óvatosan én is helyet foglaltam mellette.
-Értékelném ha következő alkalomkor nem így adnád tudtomra hogy velem akarsz lenni-céloztam a kis cetlire. Harry halkan felkuncogott.

Ezekután beállt közénk a csend.Mind ketten néztünk ki a fejünkből és én próbaltam rendezni magamban az érzéseim. Annyi minden kavargott bennem. Nem tudtam melyik cselekedetem helyes és melyik nem.
Valószínülég az hogy Harryvel vagyok a rossz döntéseim közé tartozik de nem tudok magamnak parancsolni evvel kapcsoltban.

Mindketten hidegvérű gyilkosok voltunk. Hisz én több falkat irtottam már ki,Harry pedig....hát Harry pedig megölte őt.
Ekkor hangosan felsóhajtott majd ezt mondta
-Nem én öltem meg őt-most a gondolat olvasás is valami farkasos dolog csak nem tudok róla? Hát nagyon remélem hogy nem-Látom rajtad hogy ezen töröd a fejed de nem én voltam. Hinned kell nekem-Fejét felém forditotta. Tekintete meggyötört volt.Egy pillanatig sikerült hinnem neki. De aztán ennek minden esélye elillant.

-Ott voltam. A saját szemeimmel láttam mindent.-Válaszom miatt élesen szívta be a levegőt. Pár percig hallgatott.Gondolom próbálta megfogalmazni magában a dolgokat. Érzem hogy egy hosszú este elé nezünk. Nem akarom elrontani a mostani viszonyunkat. Semmi szükségem sincs arra hogy megint utálkozzunk és veszekedjünk amikor egy légtérbe kerülünk.

-Egyszerűen nem értelek.-hangját picit felemelte de még nem kiabált.-Nem én öltem meg.

Torkomban gombóc keletkezett amit többszöri próbalkozás után sem birtam lenyelni. Az hogy róla beszéltünk-megint-egyszerűen kikeszitett.
Kikészitett a hiánya. Kikeszitett az hogy nincs most velem.Szükségem lenne a tanácsaira. Hiszen bármikor szüksegem volt rá ott állt mellettem.

-Hidd el engem is megviselt a halála de..-kezte volna de közbe vágtam
-Harry fogd már be-kiabaltam rá. Könnyeimet nyeldesve próbáltam folytatni.-Láttam mindent és ne merd a szádra venni a bátyám halálát.

Élesen beszívta a levegőt. Kezét ökölbe szorította és pár másodpercig csendbe volt.
-Jajj bocsánat-szólalt fel gúnyoson-Tényleg engem cseppet sem viselt meg
-Hát nem bírt nagyon megviselni ha már megölted őt-vágtam vissza. Szerintem ez volt az a pont hogy Harrynél átléptem az a bizonyos határt.
-Nem öltem meg. Nem lehetsz ennyire sík hülye Angel. A legjobb barátom volt fogdd fel. Nem én voltam-Ordibált.

Próbáltam feldolgozni azt amit mondott. Ott voltam. Mindent láttam.

(Ezt a részt E/3 személybe fogom bemutatni)

*Visszaemlékezés*
Angel bátyja után kutatott. A lány roppant ideges volt hiszen a fiút már megint a föld nyelte. Folyton ezt csinálta. Néha mikor rossz kedve volt eltünt a közelei erdőben és Angel ilyenkor idegesen ücsörgött otthon várva arra hogy Alex végre betoppanjon az ajtón. Angelt mardosta a büntudat hiszen ő volt az oka annak hogy testvére elment otthonról.Hatalmasat vitáztak ezért a fiú jobbnak látta ha egy kicsit kiszellőzteti a fejét. Ennek már jó pár órája ezért Angel elindult utána. Könnyei folyamatosan folytak le az arcáról és csak arra tudott gondolni hogy ha most valami baja esik a bátyának ő azt sosem fogja megbocsájtani magának.

-Alex-kiabálta miközbe a pulóvert jobban összehúzta magán. Hüvös volt ez az éjjel és Angel ezt egy rossz jelnek vette.
-Ez nem vicces gyere már elő-Lépteket halott maga mögül így 180 fokot megfordult. Először azt hitte végre megtalálta a fiút ezért megkönnyebült.De ahogy a mondás tartja: Nem szabad előre inni a medve bőrére.
-Még mindig nincs róla semmi?-lépett előre Gemma. Angel pityeregve megrázta a fejét. Barátnője szorosan ölelésbe zárta és nyugtatóan simogatta a hátát. Semmit sem ért a lány jelenléte. Nem tudta megnyugtatni barátnőjét.
-Szóltam Harryéknek ők is szét néznek. Biztos megfogják találni.
Angel csak megtörölte szemeit és halványan bólintott egyett
-Azért még én is kerülök egyett hátha-vonta meg vállát
-Jövök én is. Nem hagyom hogy ilyenkor egyedül barangolj az erdőben-Gemma rettentően féltette barátnőjét. Bele sem mert gondolni hogy hol lenne nélküle. Valoszínüleg valahol elveszve

Nem szóltak egymáshoz. Angel rettent ideges volt. Gyomra borsó méretűre szűkült a torkában pedig gombóc keletkezett.
Ahogy lépkedtek a faágak tördöstek el a talpuk alatt. Lélegezni is alig mertek hisz a legapróbb neszt is megszerették volna hallani hátha a zaj forrása Alex.

Egyre jobban kezdtek abban kételkedni hogy valaha is megfogják találni a fiút.
-Ilyenkor már vissza szokott jönni-gondolta magában a szőke hajú lány.
Felfoghatatlan volt ez az egész. Egy veszekedéssel kezdődött minden és Angel emiatt rettent haragudott magára. Még sétáltak visszapörgette a fejében a vitát. Már annyira megbánta hogy visszaszólt neki. Annyi mást mondhatott volna,vagy csak simán figyelmen kívül kellett volna hagynia Alex csipős megjegyzését. Folyamatosan azon kattogott,hogy mi lett volna ha... De azt már úgy sem fogja megtudni,hogy mi lett volna ha... Mostmár csak reménykedni tudott hogy testvérének nincs semmi baja. Magában Istent kérlelte hogy segítsen neki. Megfogadta,hogy ezentúl sosem fog vétkezni és hogy ha épségben visszakapja a testvérét soha sem fog vele többet összeveszni. Persze ezt még maga is tudta,hogy nem igy lesz de azért igérgette és remélte hogy valaki ott fent-aki irányít minket és az életünket-meghallgatja könyörgését és megszánja. ,,Istenem csak most az egyszer segíts rajtam,,-mondta magában majd az égboltra nézett. Nem volt tiszta az ég. Csúnya felhők sorakoztak evvel eltakarva a gyönyörű csillagokat amik mindig megnyugtatták a lányt. Angel ezt is felírta a képzeletbeli-rossz jel-listájára.

Tudatt alatt azért reménykedett abban,hogy csak túl reagálja az egészet. Arra vágyott hogy Alex megjelenjen előtte,hogy oda szaladhasson hozzá és szorosan megölehesse,arra hogy jól leszidja,amiatt hogy már megint elkószált. Azt akarta hogy testvére gúnyosan oda mondja neki hogy csak túl gondolta az egészet. Angel tényleg remélte hogy az egész a képzeletében van és hogy a megérzései rosszak. Mert azért még is csak lányból van és a lányok néha hajlamosak sokat látni a dolgok mögé, nem de?

Végre valami nesz csapta meg a két lány fülét. Valami féle morgást halottak. Angel már érezte hogy ez nem jó. Még egy pont azon a listán.
A hang irányába mentek. Mindketten félve lépkedtek előre. Angel sejtette,sőt mi több tudta,hogy a hang tulajdonosai farkasok. Egyre több dolog van azon a listán.
Ahol a farkasok jelen vannak ott csak baj van. Ezt mindenki tudta.

Gemma erősen reménykedett abban,hogy csak Harryékre bukkantak rá. Az a jobbik opció,hogyha vérfarkasokkal találkoznak. A sima farkas mindig is veszélyesebb volt. Hiszen az nem érez... csak öl..

Végre... vagy nem de kiléptek egy fa mögül és szemük elé tárult minden.
Gemma rögtön fel ismerte testvérét és bár a Harry falkajaval találkoztak szív szoríto volt az egész kép.
Angel csak Harry kinézetét jegyezte meg. A lány jól tudta,hogy az idősebb Styles micsoda hisz beavatták őt ebbe az egészbe,viszont ő nem akarta beleütni az orrá a farkas ügyekbe. De úgy néz ki ez elkerülhetetlen.

Styles vicsorított... nem a lányokra hanem a többi farkasra. Angel nem tudta,hogy az most a falkája vagy sem. Viszont megakadt a tekintete Harry fogain amit elő szeretettel villogtatott.
Vér virított az emígy hófehér csonton.
A lány lenézett a földre de bár ne tette volna. Ott volt ő. Ott feküdt Angel nem volt hülye rögtön meglátta a nyakán ékeskedő harapást. Úgy bizony. Alexnek átharapták a torkát.
Testvére láttán rögtön felordított. Mintha megérezte volna azt a fájdalmat amit testvére érezhetett akkor mikor valaki ezt tette vele. Angelnek elég erős gyanúja volt hogy ez a valaki nem más mint. Harry kibasszott Styles.

Zokogott. Annyira keservesen sírt mint még soha. ,,Az egyetlen testvérem Ó istenem mit tettem hogy evvel büntetsz engem. Miért neki kell bünhődnie miattam,,

Styles visszaváltozott majd szépen sorban mindegyik farkas felvette az emberi alakját. Angelben felgyűltek az indulatok és az érzelmek.Csak az forgott a fejében hogy ott áll előtte az aki meggyilkolta az ő drága testvérét.
Elkezdett felé lépkedni. Először Gemma megpróbálta visszatartani de a szőke hajú lány testében annyi adrenalin áradt szét hogy nemes egyszerűséggel kitépte kezét a baratnője szoritásából.

-Büdös korcs-Ordibált rá zokogva-Mit tettél?-Ökölbe szorított kezét magasba lenditette majd összetalálkoztatta azt Harry arcával.Styles minden elismeréset adta gondolatban a lánynak hisz ő sem csinálhatta volna szebben-már ha egy ütést lehet szépnek nevezni-még is tudta hogy ok nélkül lett megütve és az hogy ezt ne mondja ki nagy erő feszités kellett.
,,Nem szeghetem meg a farkas törvényt,,. Lebegett ez a szeme előtt.

Angel nem tulajdonitott semmi figyelmet annak hogy Harry arcát könnyek szántják végig. Styles ebben az esetben cseppet sem szégyelte hogy férfi léttére sír és jól tudta hogy farkas társai is ugyan ezt teszik hiszen mindannyiuknak jo barátjuk volt Alex.

A lány térdre rogyott. Testvére arcát kezei közé fogta. Gyönörű szép kék szemei fenn voltak akadva és érezte hogy teste nem olyan meleg mint szokott lenni. Már nem érzi azt a biztonság érzetet amit bátyja közelében szokott.
A lány egy cseppet megijedt a fenn akadt szemektől. Zokogva felsikított.De nem teljesen az ijedségtől. Inkább attól hogy így kellett látnia a bátyját. A bátyját aki mindig ott volt neki. Aki folyton mondta,hogy nem szabad feladni és kűzdeni kell amég lehet.
,,És te most feladtad? Drága bátyuskám miért nem küzdöttél még jobban,,-A lány megtartotta magában a gondolatait. Ezt nem kell mindenkinek tudnia elég ha azt lássák hogy darabokra zuhant.

A fiúk csendben figyelték ahogy a lány zokogva öleli magához testvére élettelen testét. Az egyetlen dolog amit hallani lehetett ezen a hűvös estén az Angel sírása volt.
Rettentően fájt neki. Elméjében végig pörögette a közös pillanataikat és ha lehetséges ettől mégjobban bőgni kezdett. Nem hitte el ezt az egészet. Várta hogy mikor szólal megvégre az ébresztője. Remélte hogy az egész egy álom. Remélte hogy elbirja mesélni majd ezt a hülye álmot testvérének aki majd jól kiröhögi és ezt mondja:,,ez van ha össze-vissza zabálsz este,,
De az ébresztő csak nem szólalt meg így a remény utolsó aprócska kis szikráját kiűzte a lányból.

Hirtelen érzelem hullamtól elengedte a holttestet és felállt. Styles zöld szemeibe nézett amik csillogtak a sírástól. Adott neki egy pofont.Majd még egyett és még egyett.
-El nem hiszed mennyire utállak. Ugyan azt érdemled amit te tettél Alexel. Sőt százszor rosszabbatt. Majd még egy pofont akart adni neki de az egyik falka tag elkapta a magasba lendített kezét.
-Szerintem elég lesz. Majd az élet úgy is vissza adja neki-Harryről még soha sem beszéltek ilyen gúnnyal mint ahogy ez a farkas tette.Angel a fiú mellkasába fúrta fejét és csak sírt. Nem tudta ki az aki öleli. Nem tudta ki az aki igy mert beszélni a nagy alfával szemben de nagyon becsülte,hogy valaki mellé állt.

*Visszaemlékezés vége*
(Most az egész megint Angel szemszögéből játszodik)

Az emlékek végett eleresztettem pár könnycseppet. Nem akartam Harry előtt megtörni megint.
-A fogaid véresek voltak és morogtál a falkádra.Minden arra utal,hogy te voltál-Sokkal nyugodtabban beszéltem mint az előbb.
-Ahj Angel-sóhajtott-Nem mondhatok neked sokat de akkor a fogaimon nem Alex vére folyt hidd el.Nem mondom hogy nem értem hozzá Alexhoz azon az éjjelen de nem én öltem meg.Csak megvédeni akartam-Az ő hangneme is normálisabb volt.

Nem tudtam eldönteni,hogy igazat mond vagy sem.Ott voltam és láttam de még is miért bántotta volna a legjobb barátját

Nahát sziasztók kedves olvasóim. Tudom egy szörnyű ember vagyok amiért egy hétig nem volt poszt és most is pont hogy éjfél előtt kiérkezem rakni. Nézzétek el nekem ezeket én tényleg nagyon igyekszem és úgy vagyok vele hogy inkább posztolok később mimt hogy rossz írást adjak ki a kezeim közül. Bár az sem tökéletes ahogy most írok de igyekszem.
Nem tudom,hogy meg-e köszöntem már de ha nem most megköszönöm a 100 megtekintőt. Tényleg hálás vagyok. Nade nem koptatom tovább az ujjam. Ha tetszett a rész voteolj és commentelj. Ja és még egy utolsó dolog. Ne haragudjatok a helyesírás hibákért. Legyen szép napotok ❤🌠

Ezt úgy itt hagyom nektek. Ne kérdezzetek semmit
2700 szó

L♡