Furcsa de egyáltalán nem volt bűntudatom a Lucyval folytatott vitánk miatt. Igaz azt beismerem,hogy talán kissé elszaladt velem a ló-hiszen mégis csak a barátnőim közé tartozik-de jogosan vágtam a fejéhez azokat a dolgokat. Talán durván fogalmaztam. Talán csak bele kéne törődnöm ebbe az egészbe. Talán fel kéne hagynunk a farkas öléssel. Nem tudom. Nem tudom melyik döntésem lenne a helyes,hiszen most Harry mellett tényleg boldognak érzem magam. Talán képes valamennyire betölteni azt az űrt amit Alex hagyott maga után,képes lesz valamennyire elfelejtetni velem a bátyám halálát. Tudom Alexszot senki sem tudja helyettesíteni és Harryre nem is úgy tekintek mint egy pótlék aki csak azért van mert a bátyám meghalt. Egyszerűen csak ennyi idő után végre valaki úgy foglalkozik velemi mint anno Alex.

~*~

Ha az éjszaka folyamán aludtam egy órát lehet sokat mondok. Nem jött álom a szememre akármennyire is próbáltam az álmok világára térni. Gondolatok cikáztak a fejemben. Próbáltam magamban dőlőre jutni,hogy mit tegyek. Dobjam el magamtól Harryt csak azért,hogy ne álljon fent a kockázata annak,hogy Lucy elárulja a csapatot? Viszont ha hagyom,hogy Lucy boldog legyen egy farkas oldalán-ahogy én is- a csapat szét szakad. Nem ölhetek tovább úgy farkasokat,hogy Styles a párom. Le merem fogadni,hogy Lucy is ugyan ezen a véleményen van.

Halkan mentem le a lépcsőn tekintve,hogy a házban tartózkodó barátnőim nagyja része még húzta a lóbőrt.
Kinéztem az ablakon ami a padokra nézett. Ahogy sejtettem Harry már ott volt,így én sem tétlenkedtem tovább csatlakoztam hozza. Sietve kaptam magamra egy pulcsit a reggeli hideg miatt és már a nyitottam is ki a bejárati ajtót. Sietve lépkedtem Styles felé. Észre sem vettem,hogy ajkaimon akaratlanul is széles mosoly ül.

-Jó reggelt-köszöntött vidáman,majd egy apró csókot nyomott ajkaimra. Abban a pillanatban ahogy ajkai az enyémekhez simultak minden gondolatom avval kapcsolatban,hogy elhagyom elillant. Csak vele akartam lenni. Minden nap érezni puha száját az enyémen,csak így mint most
-Van valami baj?-tolt el magától és arcom fürkészte.
-mhm nincs-temettem arcom nyakhajlatába. Tenyerei derekamon pihentek és hüvelykujjával a csípőm cirógatta.

Hirtelen abba hagyta majd fejét a ház felé kapta. Jessica lépkedett felénk... Lucyval az oldalán. Erős tippem volt,hogy én vagyok a téma tárgya.
-Hallod,hogy miről beszélnek?-kérdeztem csendesen Harryt. Ő csak aprót bólintott majd tovább fülelt még ide nem értek.

-Sziasztok-köszönt nekünk Jessi. Majd helyet foglalt. Lucy ránk sem nézve ült le barátnője mellé.
Styles kérdő tekintettel kapta rám a fejét. Válasz gyanánt csak legyintettem egyet.
-Ugyan Angel nyugodtan meséld el neki is,hogy mi történt-szólt rám gúnyosan Lucy-előbb utóbb úgy is megtudja.
-Ja persze-csaptam homlokon magam,színlelt meglepődéssel-A Drága barátod úgy is elmondja majd neki hisz egy falkába vannak

-Miről van szó?-szólt bele most már Harry is.

Lucyval farkas szemet néztünk.
Tudtam,hogy ez a veszekedés is egy újabb vitába fog torkollani. Csak most a farkasokat is bele rángatjuk a dologba. Jobbik esetben ők nem kezelik így mind ahogy barátnőm tette.

-Az van,hogy a drága barátnőd-szólalt meg ő előbb-nem nézi jó szemmel,hogy egy farkas a pasim,holott ő is ugyan ezt csinálja
Harry csodálkozva eltátotta a száját és látszott az arc mimikáján h erősen gondolkodik. Majd egy féloldalas mosoly kíséretében megszólalt
-Niall az igaz?-kérdezte mire Lucy bólintott. Rákaptam a fejem
-Csak ennyi? Téged nem is izgat?!-hisztérikus hangom hasított a levegőbe. Felpattantam a padról
-Ugyan Baby-nyúlt Harry a kezem után
-Ne merj hozzám érni Styles.. és ne hívj így-léptem egyet hátra.

Harry elkomorodott,egy vonallá préselte ajkait majd hátra dőlt a padon.
Lucyék felé fordultam de még mielőtt bármit mondhattam volna Jessica megelőzött

-Elég-kiabálta el magát- Fogjátok be a szátokat. Nem veszitek észre mit csinálnak veletek ezek a korcsok?!
Tisztára egymás ellen fordultatok.
Mindketten hibásak vagytok. Az Istenért is esküt tettetek.- Jessi mindig is indulatosan beszélt. De ez... ettől a hangnemtől a hideg is kirázott- Azt beszeltük meg Alex halála után,hogy amíg szuszogunk farkasokat ölünk. Erre ti mit csináltok?! Szégyellhetnétek magatokat.-pár másodperc erejéig szünetet tartott

-és te-mutatott rám. Szerinted mit szólna az általad annyira imádott bátyád ha most megtudna hogy a gyilkosával jársz
-Hagyd abba Jessica-sziszegtem felé- Én is szerettem,sőt szeretem is Alexszot csak úgy ahogy te. De avval,hogy megöljük őket nem fog visszajönni. Én is nagyon szeretném-csuklott el a hangom-Szeretném ha most itt állhatna mellettem. Ha... ha megtudnám elölelni vagy bármi. De nem tudom-tártam szét a karom- és avval hogy megöljük őket-mutatta Harryre- csak olyanok leszünk mint Alex gyilkosa.

Szép kis párbeszédünk végére konkrétan az egész bagázs oda gyűlt. Mindenki csak nagyokat pislogott és nézett ránk,mint borjú az új kapura.
Idegesen letöröltem arcomat felszántó könnycseppjeim. Sosem szoktam mások előtt sírni. Mindig próbálom tartani a kemény lány szerepét,aki rideg és bunkó. Akit nem érint meg semmi. Mindenki ilyennek hitt.
Kezdtem frusztráltan érezni magam attól,hogy mindenki engem nézett. Így csak megráztam a fejem és elsétáltam az erdő felé. Minden szempár végig követte a mozdulataimat. Hagyom nekik had beszéljenek ki. Had legyen legalább ennyi örömük. Addig én sétálok egy kicsit. Kiszellőztetem a fejem. Hátha kicsit nyugodtabban látom aztán a dolgokat.

~*~

Térdeimet felhúztam és államat megtámasztottam rajtuk. Így néztem ki a fejemből.

Aztán egyszer csak valaki leült mellém. Ijedtemben oldalra kaptam a fejem de mindössze, egykori legjobb barátnőm foglalt mellettem helyet

-Szóval miért is jöttél utánam?-vontam kérdőre. Azért jöttem el onnan,hogy egyedül legyek. Hogy átgondoljam a dolgokat és kitisztuljon a fejem. Gemma csak vállat vont
-Úgy tűntél mint akinek szüksége van most egy emberre,hogy elmondhasd mit érzel.

Talán túl sokáig maradtam csendben. Azt hittem,hogy megfogja unni. Hogy majd felkel és elmegy. De azért ennél sokkal jobban ismerhetném őt.

-Csak egyedül szeretnék lenni. Ennyi az egész-még csak rá sem néztem mondatom közben.
-Tudod. A kis monológoddal amit a többiek előtt le adtál csak annyi volt a baj,hogy az egyik szavaddal ütötted a másikat-mondta figyelmen kívül hagyva azt amit mondtak neki.-Az egyik pillanatban szidod Lucyt azért mert egy farkassal kavar a másikban pedig már ugyan ezeket a farkasokat véded mondván: ,, ha megölnétek őket csak ugyan azok lennétek mint Alex gyilkosa

Az igazság néha fáj. Engem most arcon csapott a felismerés. Gemmanak bizony igaza van. Nem lehetek mind két oldalon. Választanom kell Jessicáék és Harry közt. A döntésem következtében-bármi legyen az-az egyik fél úgy is sérülni fog.

-és szerinted most mit kéne csinálnom?
Gemma elmosolyodott. Majd csak ennyit mondott rá
-Bocsánatot kérni.

Nagyra becsültem most az idősebbik Stylest. Annak ellenére,hogy milyen búnkon viselkedtem vele segít és tanácsot ad. A szíve mindig is vajból volt. Sajnos ez általában az emberek jól kis is használták.

~*~
Mosolyom szélesen terült szét az arcomon. Így ballagtam vissza a padokhoz ahol Lucy és Niall ült.
Eldöntöttem végre mit akarok. Az hogy Gemma beszélt velem sokat segített. Kitisztította a fejem és felnyitotta a szemem. Nem volt jó amit eddig csináltam. Nehéz volt ez az egész. Főleg dönteni. Tudom hogy nagyon nagy balhé lesz itt amint mindenkivel lebeszéltem amit akartam. Annyira reménykedem abban,hogy sikerül mindenkivel felnőttek módjára megbeszélnem a dolgokat és nem ordibálva-ahogy reggel ,,próbáltuk,,-.

-Niall megtennéd,hogy elmész-kértem meg normális hangnemben. A szőke fiú szúrósan méregetett mire Lucy szemet forgatott
-Nem fog megenni. Nyugodj meg-Bújt ki karjai közül.
Niall végre elment tőlünk. Habár még jóval hallótávolságon belül volt. Lucyval mindketten csak földet néztük. Ide fele jövet annyi párbeszéd lezajlott a fejembe,hogy mit is mondhatnék a lánynak,most még is szó nélkül maradtam.
-Bocsánatot szeretnék kérni-kezdtem biztosan-Teljesen igazad volt mindenben én csak... nem is tudom. Talán csak azért voltam ilyen mert nem szóltál róla és így kellett megtudnom.De akkor sem volt helyén való ahogy viselkedtem hiszen igazad van én is pont ugyan ezt művelem Harryvel-

Lucy elmosolyodott. Karjait kitárta felém majd egy ölelésbe zárt
-Tényleg szólnom kellett volna előbb,mert azért elég nagy meglepetés lehetett. De legalább most mind ketten egyetértünk abban,hogy búnkón viselkedtél.

Hatalmas kő esett le a szívemről. Lucy normálisan fogadta és ez némileg megnyugtatott. Harry lett volna a következő áldozatom. Szemeimmel kerestem alakját de mind hiába. Nem volt kint. Házukra-vagy a házamra kinek,hogy tetszik-pillantottam ahonnan épp kilépett. Szokásos szűk fekete farmer. Szokásos göndör tincsek. Szokásos gödröcskés mosoly.
Boldogan vettem felé az irányt. Muszáj beszelnem vele. Most. Mindenről. Leszeretném végre tisztázni a dolgokat az életemben. Elég volt abból,hogy csak lebeg a sok kérdés a válaszra várva. Mindig csak húzom amíg lehet. Persze,hogy húzom is félek. Ezek olyan dolgok amik fontosak, és ha olyan választ kapok ami nincs ínyemre csalódott lennék. Félek nem birok el több csalódást
Alex halála nálam betette a kaput rendesen. Még most is így 4 év multán is nehezen gondolok rá. Túltenni magam talán sosem fogom. Maximum megtanulok vele együtt élni.

Harry a távolból rám mosolygott ahogy észre vette,hogy felé tartok.

Viszont utamat ekkor elállták. Fekete haj. Zayn
-Ne haragudj Zayn de nekem most el kell intéznem valamit-próbáltam volna kikerülni de sajnos nem ment. Ez egy jel lenne?! Hogy ne beszéljek Harrynek az érzéseimről. Talán hiba lenne és így akarnak nekem üzenni odafentről
-Angel ez fontos és nem ér rá később-mordult rám
Szememet megforgattam és láttam amint Harry felénk tart.
-Dakota tervez valamit-suttogta. Bàr szerintem Harry így is meghalotta- A segítségemet kérte
-és ezt miért nekem mondod?-húztam össze szemeimet. Styles mellettem termett

Tarkóm csak úgy mint eddig bizsergésbe kezdett. Harry átkarolta derekamat majd közelebb húzott magához

-Malik nyugodtan mondhatod előttem is-köpte oda neki Harry. Zayn csak sietősen megfordult és elrohant őt leválltva érkezett meg hozzánk Jessica

-Hallom beszéltél Lucyval-fonta össze maga előtt kezeit.

Mintha egy török sorozat kellős közepébe cseppentem volna. Dráma, drámát. Veszekedés pedig veszekedést követ. Mint mondtam mindent leszerettem volna tisztázni az életemben de nem így. Jessica valószínűleg eltervezte,hogy ő most majd jól kioszt. De nekem erre már nincs energiám. Elegem van ebből az egész bagázsból. Mindenki csak engem okol és mindenért én vagyok a felelős. Kétszer át kellett volna gondolnom azt,hogy én legyek-e a feje az egésznek.

Sziasztok. Ide inkább nem írok semmi mentegetőzést úgy is tudjátok,hogy mindig ugyan az. Leköt a suli stb.. Azért remélem tetszik ez a kis elcsépelt rész is.

L♡