A tudósok már régóta kutatják, a nyitját, annak a különös állapotnak, mikor a gyermeked a világon létező összes mesét unja már s ennek okán nem is kívánkozik az álmok birodalmába. Na jó, csak tréfáltam ám a tudósokkal, viszont a probléma ettől függetlenül még fennáll. Kislányommal a karomban a hintaszékben ültem ahogy rendesen, ám ezúttal nem elégedett meg holmi tündérmesével.

- De anyuska, hisz ezt már egyszer elmesélted! - persze tudom, a hamupipőke már elég elcsépelt történet, de ha teszem azt hófehérke történetét meséltem volna neki, a reakció hasonló volna.

- Akkor mégis mit szeretnél hallani?

- Taláj ki te valamit! - még, hogy én? De mégis mit találhatnék ki én az egyszerű ember egyszerű lánya? Hisz nem születtem én mesemondónak.

- Miről mesélhetnék én neked?

- Legyen benne egy vándorlegény, meg egy kiránykisasszony is! És egy gonosz boszorkány, aki nem akarja hogy boldogok legyenek! - halvány mosoly ült az arcomra. Már tudtam is mi lesz a ma esti mese.

- Mit szólsz az emlékeit vesztett vándorhoz és a cigány hercegnő történetéhez?

- Nekik is van hercegnőjük?

- Természetesen. A legszebb hercegnő mind közül!

- Akkor siess anyuska és mesélj nekem róluk! - gyermekem csillogó szemének ellenállni nem tudtam, így végül belekezdtem a ma esti mesébe.