Visszamentem a lakásomba. Ránéztem Klárira, majd ezt mondtam:
-Ne ijedj meg, most egy kicsit sok rendőr lesz itt nemsokára. Nincsen semmi baj, nem bántanak senkit, ez csak egy butus tréfa. De ezt ne mondd hangosan, mert lelövöd a poént. Rendben?
Az unokahúgom vállat vont. Nem különösebben érdekelte a dolog, ám én ismerem jól. Valójában félt.
A rendőrségi autók hamarosan leparkoltak a bérház előtt. Az egyik kék-fehér volt, a másik fekete. A szembelévő házak ablakán ki-kileskelődtek a kíváncsi emberek, hogy megnézzék mi ez a felhajtás. A bérházban is mozgolódni kezdtek. Az egyik rendőr egy hangosbemondó segítségével elmondta:
-Kérem a lakosokat, jöjjenek le a ház elé mindannyian, kivétel nélkül. Köszönjük.
Öt perc múlva mindenki lent tolongott. Ott volt mindenki akit a listán láttam. Klári szorosan mögöttem haladt a kezemet fogva.
A rendőr ismét megszólalt:
-Lépjen elő Molnár Edit Mária.
Edit kilépett.
-Mondja ön hívta ki a rendőrséget?-tudakolta a rendőr.
-Igen biztos úr.
-És ez mikor történt?
-Tizenhárom óra negyven perckor.
-Ön azt állította, valakik forradalomra buzdítják az itt lakókat. Tudja ki a vezetőjük?
-Weisz Károly.
Most már semmit nem értettem. Edit és Lóri a házmestert akarták befújni, őt viszont Nagy Istvánnak hívják. Körülnéztem. Hol a házmester?
-Köszönöm-folytatta a férfi-Lépjen elő Weisz Károly!
Kari bácsi következett.
-Tagadja a vádat, miszerint államellenes beszédeket tartott?
-Esküszöm semmi ilyet nem tettem! Hithű párttag vagyok!
-Nevezze meg bűntársait!
-Nincsenek bűntársaim.
-Maga Weisz Károly, aki 1902-ben született, és Serfőző Károly néven lett anyakönyvezve. 1945-ig ezen a néven a Szálasi Ferenc vezette Nyilas Párt verőembereként dolgozott.  1946-ban nevet változtatott Weiszre, hogy azt higgyük zsidó, ezért ne gyanakodjunk rá.Elvezetni!
Azzal két markos férfi megragadta Kari bácsit és betuszkolták a fekete autóba. Hiába próbált szabadulni.
-Az itt jelenlévők közül, kik azok, akik részt vettek, a lázadásban? Jobban járnak, ja maguktól mondják el, mint ha mi szedjük ki önökből.
Senki nem szólt. Talán egy percnyi idő telt el így, míg valaki meg nem törte a csendet:
-Én tudom kik voltak.
Hitetlenkedve ismertem fel az öblös férfihangban Lóriét. Ő most kilépett és rávigyorgott a biztos urakra.
-Farkas Loránd, kérjük ismertesse az államárulók neveit!
Lóri, egy gyűrött papírt húzott elő a zsebéből, majd átnyújtotta a rendőrnek.
A papírról három nevet olvastak fel, egy nőét és két férfiét.  Szerencsére csak börtönbe kerültek.Kezdett összeállni a kép.
A házmester nem besúgó volt, csak Lóri terjesztette róla. Edit valójában tudta, hogy Lóri a besúgó, ezért akart gyorsan elköltözni, mielőtt a férfi megtudja hogy tudja, és árthat neki. Ők ketten valóban összeesküdtek a házmester ellen, de  őt már Lóri előbb elfogatta. Lóri következő célpontja Kari bácsi volt. Rávette Editet, hogy telefonáljon a rendőrségnek.
A besúgó most odament az egyenruhásokhoz, akik leszámoltak neki egy nagy adag pénzt, majd beszálltak a kocsiba. Elhajtottak, Lóri pedig felment a lakására.A tömeg lassan szétoszlott. Én sokáig álltam ott, meredten, kézen fogva Klárit. Bárcsak ne hallotta volna soha. Most már tudja, hogyan működik a mi mocskos kis világunk, amelyben élünk.  Elindultunk a bejárati ajtó felé. Ahogy elhaladtunk a harmadik emelet második ablaka alatt, felcsengett a fejünk fölött, az öreg, némának hitt Grófné dühös kiáltása:
-Az a rohadt teafőző!

                            Vége