A történet 1958-ban játszódik.

1. Az idegesítő unokahúg

Az asztalnál ülve olvasni próbáltam, de rájöttem hogy hiába is próbálkozom. A nyári szünetben minden nap én vigyázok a nővérem gyerekére, amíg ő és a férje dolgoznak. Én íróként otthonról dolgozom így rám tudják hagyni. Az unokahúgom idén járta ki az első osztályt az általánosban, tud írni, olvasni (kicsit szótagolva), számolni is. Nagyon idegesítő, mert folyton kérdez.
-Csilli- jött oda hozzám-Miért írunk néhány szót nagy kezdőbetűvel, másokat meg kicsivel?
-Tudod-feleltem- Ha leírom azt hogy kováts csilla kisbetűvel az nem jelent semmit, viszont ha leírom, Kováts Csilla, a saját nevem, akkor az én vagyok, aki a Budapesti 8. Számú Gimnázium tanulója voltam, és jelenleg íróként dolgozom.
Kicsit később megkérdezte:
-Te mit éreztél akkor, amikor a nagyit elvitte a fekete autó?
Most erre mit tudtam volna válaszolni? Nagy trauma volt nekem is. Három éve történt. A nagyit beültették, mert az udvarlójával együtt disszidálni akartak Nyugatra. A határnál kapták el őket.
Ilyen az unokahúgom, Klári. Kérdéseivel tabukat dönget. Mégsem panaszkodom soha mert amíg vigyázhatok rá, addig jó. Addig van a nővéreméknek munkája, addig van remény. A múltkor összefutottam egy ismerősömmel a bérház előtt, ahol lakom. Beszélgettünk.
-Na és meg tudsz élni?-kérdezte nagyon halkan.
-Meg. Igaz, az írók csak akkor boldogulnak, ha kinyalják a szovjetek valagát-válaszoltam nagyon halkan.
Ezután bementem. A lakásban ott várt Klári.
-Ki vele, miért akarod te a "szovjetek valagát kinyalni"?- szegezte nekem a kérdést.
-Én ilyet nem mondtam.
Vigyáznom kell az unokahúgommal. Hiába gyerek mindent lát és hall...
Töprengésemből Klári hangja riasztott fel.
-Kopognak.
Felkeltem, hogy ajtót nyissak.