Az ajtóban egy kék és egy barna öltönyös férfi állt. Körülbelül egykorúak lehettek.
-Jó napot kívánok, mi a biztosítótól...- megmutatták az igazolványukat.
-Kötött erre a lakásra biztosítást?-kérdezte a kék öltönyös.
-Igen, a Városi Lakásbiztosítás Kft-nél.
Hirtelen Klári feje tűnt fel a szobaajtóban.
-A maga gyereke?
-Nem, a nővéremé, én felügyelem amíg dolgoznak.
A barna öltönyös elmosolyodott.
-Körülnézünk itt a lakásában-a kék ruhás levetette öltönyét, alatta fehér inget viselt.
Kikerülve Klárit, a szobába lépett. A másik férfi a konyhába ment.  A szobában lévő haláli nyugalommal nézte meg a papírjaimat. Személyi igazolvány, jogosítvány... A barna öltönyös visszatért a konyhából, egy porcelán tányérral és a kenyérpirítóval a kezében.
-Ezekre kötött biztosítást?
-Nem hiszem, hogy kéne- válaszoltam furcsállva.
A férfi visszament a konyhába.
-Jöjjön ide- hívott a fehér inges. A ruhás szekrényem előtt állt.
-Mindig ennyi ruhája volt?
-Igen.
-Mi a foglalkozása?
-Író.
Imádkoztam, hogy  az unokahúgom, aki a szomszéd szobában ült, ne bökje ki hogy mit mondtam a múltkor az írásról. Furcsa mosoly szaladt át a férfi arcán, majd megszólalt:
-Érdekes, ez a ruhás szekrény pont akkora, hogy egy ember elférjen benne.
-Biztosítom róla, hogy soha semmilyen  embert nem bújtattam ebben a szekrényben. Hisz nekem?
-Igen.
Beletúrt a ruhák közé, majd kissé csalódottan húzta ki a kezét.
Kiment az ajtó elé, megvárta amíg társa is odaér, és kinyitotta az ajtót.
-Még lehet hogy benézünk párszor- mondta
-A viszontlátásra!- köszönt a másik.
Mikor végre elmentek, bezártam az ajtót, és leültem egy székre a konyhában.
Unokahúgom odajött mellém.
-Bántottak, Csilli?-kérdezte aggódva.
-Nem- ráztam a fejem- De van egy olyan érzésem, hogy nem egyszerű biztosítási ügynökök voltak.
-Tényleg?
-A biztosítók nem viselkednek így. Ezek nyomoznak valami után. Szerintem valaki köpött.
Klári csillogó szemmel kérdezte, mit jelent.
-Azt nem kell tudnod-válaszoltam, majd hozzátettem:-Ne félj semmi baj nem lesz, nem fognak senkit elrabolni. Na menj hallgasd ki mit beszélnek a szomszédok!
Az unokahúgom lelkesen elszaladt, én pedig a gondolataimba mélyedtem.
Valaki beárult, lehet, hogy nem csak engem.
Ebben a bérházban besúgó rejtőzik, úgyhogy nem árt résen lenni.