-Calum Thomas Hood- hallottam meg anya cseppet sem nyugodt hangját- már vagy 15 perce a próbán kéne lenned- jött be a szobámba. Bár ne tette volna- te még fel sem öltöztél? Kész... feladtam- fordult meg és kiment az ajtón

-Anya...- szaladtam utána- eltudnál vinni?- próbáltam a legártatlanabb fejet vágni

-5 perced van, vagy gyalogolsz- rázta meg fenyegetően előttem mutató ujját

-Te vagy a legjobb- hajoltam le hozzá, majd egy gyors puszit nyomtam a homlokára- sietek- és már futottam is vissza a szobámba. Hát mit ne mondjak? Nem éppen a legegyszerűbb dolog 5 perc alatt elkészülni. A zuhany alatt egyszerre pisiltem, mosakodtam és mostam fogat. A vicces, hogy ez kevesebb, mint 2 perc alatt zajlott le. Már csak a ruhákat kellett magamra kapnom és kész is voltam. A hajamat majd az autóba beállítom.
Másodperc pontossággal értem le a nappaliba, ahol anya már haptákban várt.

-Szerencséd- kacsintott rám. Azt hinné az ember, hogy csak hülyül, mikor azt mondja, hogy itt hagy, ha nem vagy kész időre. Az én anyám-Joy Hood- nem viccel. Képes és itthon hagy, mégha életed egyik legfontosabb találkája is lenne.

-Elmentünk- kiáltott fel a testvéremnek. Egy gyors pillantást még vetettem magamra a tükörben, ahhoz képest, hogy nem is volt elég időm, nem néztem ki rosszul. -Mivan...Tetszel magadnak?- nézett rám anya mosolyogva.

-Nagyon dögös fiad van, gratulálok hozzá- fogtam meg a kezét, majd megráztam.

-Te bolond vagy- borzolta össze a hajamat, majd elindult a kocsi felé.

~©~

-Szóval, akkor mostantól egy kávézóban fogsz gyakorolni- fejezte be tárgyilagosan a beszélgetést Phil. Esélyem sem volt ellenkezni. Sosem hagyja, hogy azt csináljak, amit akarok.

-Phil... ne már- mentem utána.

-Calum, rád fér a gyakorlás. És talán a lámpalázadból is segít kigyógyulni.

-Nekem ebbe nincs is beleszólásom?- fontam keresztbe a karomat a mellkasom előtt.

-Sajnálom, de nincs- érintette meg a vállamat, majd elment.

~©~

-Kopkop

-Gyere- hallottam meg nővérem hangját. Bementem, majd lehuppantam Mali ágyára. Hátra feküdtem és elkezdtem játszani egy kutyás plüssel. Imádom a kutyákat.

-Mi a baj öcsi?- ült le mellém.

-1 szó: lámpaláz.

-Most hirtelen miért lett ekkora nagy baj?

-Mert eddig nem kellett sok ember előtt szerepelnem.

-Miért? Most kell?

-A próbák helyszíne egy nagyon jól menő kávézó lesz. Tudod sok ember, aki mind engem néz... stb, stb.

-Elkísérjelek?- fogta meg a kezemet.

-Azt hittem holnapra programod lesz.

-Le lehet mondani- kacsintott.

-Kösz Mali- öleltem meg- pasi szagod van- nevettem fel.

-Mert pasival voltam?- húzta fel egyik szemöldökét.

-Milyen pasival?- nah, ez érdekelt.

-Majd megtudod öcsi, de ne szorongasd már a kutyámat- kapta ki a kezemből a plüsst- inkább mesélj te. Mi van a fiúkkal?- láttam az arcán megjelenni valami perverz mosoly félét.

-Ne már Mal- kezdtem el vakargatni kínomban a fejem.

-Most mivan? És nézd a jó oldalát ennek az egész kávézós ügynek. Lehet, hogy találsz magadnak valami sexiboyt- rángatta fel-le a szemöldökét.
Nos igen. Meleg vagyok. Ezt honnan tudom? Egyszerű. Volt egy barátnőm. Állítólag a legjobb csaj a suliba, mikor oda kerültünk, hogy lefekszünk, nekem felfordult a gyomrom. Szakítottunk és onnantól csakis a fiúkat néztem meg. Még sosem volt barátom, sőt, mégcsak szerelmes sem voltam sosem. Pontosítok. Az egyetlen szerelmem a basszus gitárom. Imádok zenélni és énekelni, sőt, saját dalokat is írok, azonban ezeket csak pár ember hallotta még. Nagy álmom, hogy híres legyek, de a lámpalázam miatt kételkedem ebben.
Mit szóltak a szüleim a másságomhoz? Nos... Mali- koa azt állította, hogy kiskorunktól kezdve tudta, hogy meleg vagyok. Ő azonnal elfogadott. Az anyámnak ez már nem ment annyira könnyen. Pszichológushoz kellett járnia, azonban mára már teljesen belenyugodott ő is. Az apám? Őt még életemben nem láttam. Állítólag Mali még ismerte, ám, amikor anya terhes lett velem, az apám faképnél hagyott.
Nos ez lennék én, Calum Thomas Hood.
Üdv az életemben...

Sziasztok...Ez a 3. történetem itt. A következő részben meg fog jelenni egy titokzatos kékszemű srác. Remélem tetszeni fog nektek... És ha gondoljátok nézzetek bele a munkáimba és olvasgassatok...
Puszi mindenkinek: Lilla