*JungKook PoV*

Idegesen trappoltam ki a házból egészen a még világos utcára. Annyira ellepte a köd az elmémet, hogy még azzal sem foglalkoztam, hogy nem vittem magammal száj maszkot így bárki felismerhet.

A nap már lemenőben volt és kevés ember lézengett az utakon. Én naiv meg azt hittem biztos nem fog velem foglalkozni senki.

Leültem egy padra mikor már kifáradtam. Már egészen messze voltam a háztól és annak idegesítő lakóitól. Nem csak Suga miatt kell törnöm a fejem, hanem V és Jimin miatt is. Mert valószínűleg, hogy az ajtóra tapadt törpe hallott mindent ami a szobában köztem és YoonGi között történ. Így persze ő elmondja majd TaeTae-nek. De jó lesz majd feszültségre haza menni. Eresztettem egy halovány sóhajt és a lábaimmal kezdtem a homokba jól kivehetően rajzolni. Vagyis inkább írni.

*TaeHyung PoV*

Nagy szemekkel néztem Kook után. Mit csinált vele YoonGi? Az éppen kilépő Sugára néztem aki csak szokásosan mogorván megállt előttünk.

- Mi a fasz van?- morogta felén majd becsapta maga után az ajtaját.

Mi csak egymásra néztünk Jimin-nel.

- Mit hallottál?- kérdeztem a szobánkba behúzva.

- Csak annyit, hogy Kook vissza utasította, de nem tudom mit. Bár sejtem- húzta el ajkait.

Hasonló képen vélekedtem mint ő, de aggódtam Kookie miatt. Remélem nem lesz baja a kis Sütimnek.

*JungKook PoV*

Halovány, szomorú mosollyal néztem a földbe írt művemet. Épp el akartam volna engedni egy könnycseppet amikor valaki a hátam mögül felvisított.

- JungKook OPPA!- az éles lány sikolytól össze rezzentem. Ijedten kaptam hátra a fejem. Bassza meg. Felpattantam és nem érdekelt az sem, hogy megláthatják amit ott hagytam eszeveszett futásba kezdtem.

Egészen estig kergetőztem és egyre csak többen lettek. Mivel sötét volt már elfutottam a játszira. Felmásztam a csúszdára és úgy ültem, hogy a sötét miatt nem lehetett látni. Hallottam az értetlen kérdéseket, hogy hová tűnhettem. Most az egyszer imádkoztam azért, hogy végleg legyek láthatatlan. Úgy legalább majd a problémákkal sem kellesz szembe néznem, ha haza megyek.

Kitudja meddig várhattam ott mikor már egy kislány sem volt ott. Megnyugodott sóhaj hagyta el a szám és óvatosan lemásztam. Vettem egy mély levegőt és meg sem állva hazáig futottam. Szerencsére most nem vett észre senki így csapzottan és lihegve léptem be az ajtón a házba és egy mozdulattal becsuktam majd minden egyes zárt becsuktam, hogy még véletlenül se jöjjön be senki.

- Kookie mi történt?- jött elém meglepődve Jin.

- Nem vittem...maszkoth- próbáltam rendezni a légvételem.

- Meg látott valaki?- kérdezte ijedten Nam. 

Nem válaszoltam csak bűnbánatos tekintettel fürkésztem a földet.

- JungKook ki látott?- rázta meg a vállam Jin, hogy rá figyeljek.

- Egy rakat kislány...üldöztek...de nyugalom nem látták, hogy itt lakunk. Leráztam őket- próbáltam, magyarázkodni bár felesleges volt. Tudtam nem csak ők mérgesek de a menedzser Hyung is az lesz.

- Nem lesz baj- nyugtatott gyorsan Nam mikor látta az elkeseredett arcom.

- Persze- erőltettem magamra egy vérszegény mosolyt és felmentem a szobánkba,.

*TaeHyung PoV*

Jiminie lement miután beszélgettünk, de én a hajamat tépve vártam haza Kook-ot. Még idegesebb lettem mikor az éjjeli szekrényén megláttam a maszkját. Ebből baj lesz. Pabo!
Épp magamban gondolkoztam valami magyarázaton majd a menedzser Hyungnak mikor lent meghallottam a beszélgetésüket. Végre haza jött! De vár...meglátták? Ahogy hallom elég sokat futhatott. Szegénykém. Rá fér a pihenés. Izgatottan vártam, hogy bejöjjön a szobába amikor lassan kinyit az ajtó és egy megviselt JungKookie lépett be.


- JungKookie- szólítottam meg halkan. Rám emelte tekintetét az viszont picit könnyes volt. Jajj ne sírj.

Közelebb léptem hozzá és átöleltem. Erőtlenül hajtotta a fejét a vállamra. Nyugtatóul simogattam a hátát. Nem sírt, de nehezen vette a levegőt.

- Kook mi történt?- kérdeztem, kedvesen

- Mennyit tudsz?- kérdezett vissza rekedten.

- Tőled akarok hallani mindent- ültünk le az ágyra.

Vett egy mély levegőt és elmesélt mindent. Hogy tetszik neki Suga, hogy miatta volt ilyen rossz passzban, hogy örült mikor foglalkozott vele, de haragszik magára, hogy vissza utasította. Oh JungKook olyan hülye vagy. Nem szakítottam félbe, de olyan volt mintha valamit kihagyott volna.

- Kook...pontosan mit írtál a földbe?- kérdezem hirtelen mire válaszolni akart, de tele fonja pittyegett.

Megnézte majd teljesen lesokkolva mutatta felém. Oh szóval ezt? Nos JungKookie...Nagy pácban vagy...

Halii!!! Remélem tetszett a rész! Ha igen nyomokat hagyjatok!

Xxx.NINI.xxX