Lassan kibontakoztam Luke öleléséből. A fiú megszeppenten nézett rám kékségeivel.
- Valami rosszat tettem?
- Nem, dehogy. Csak fáradt vagyok- nyögtem ki nehezen. Hazudni rossz, de vannak helyzetek amikor nagyon is jó.
- Ohh... és. Akkor aludj!- mondta határozottan.
- Megleszel?
- Persze- mosolyodott el. Át sétáltam a másik oldalra és ledőltem a matracra.
*Luke*
Michael lefeküdt az ágy szerű valamire és behunyta a szemét. Haja az arcába hullott. A rakoncátlan tincsek szerteszét hulltak. Egy kis idő elteltével halk szuszogása töltötte be a parányi szobát. Békés, nyugodt arcát kémleltem. Szépnek tartottam. De nem annyira szépnek, mint Annet. Hirtelen beugrott a ma esti koncert. Várni fog rám. Rá pillantottam Michael-re. Felkeltsem? Vagy ne? Ki kell jutnom! Aztán rájöttem, hogy ő is legalább ennyire ki szeretne jutni. Hirtelen megugrott a kék hajú és lefejelte a mellette roskadó falat. Felnyüszített. Felültem és a fiú felé fordultam.
- A rohadt életbe!- ordította el magát. Az ajtó kivágódott és a férfi lépett be. Megfogta Michael kezét és kirángatta onnan. A fiú ordított, rugdosott. Utánna akartam menni, de a hasamba erős fájdalom nyilalt. Összeestem és a hideg földre zuhantam.