*Michael*
Össze görnyedve feküdtem a földön. Átkaroltam hasam és halkan nyöszörögtem.
- Itt van! Hová vigyem?- kérdezte a mellettem álló fiú.
- Vissza oda ahonnan jött!- ordított az idősebb férfi. A fiú vállat vont, majd lehajolt. Megfogta lábam és annál fogva kezdett húzni vissza oda ahonnan jöttem. Ott ráhúzott a matracra és ott hagyott. Egy jó 10 perc múlva felültem az "ágyon". Szemembe körbe futtattam a szobán. Hová lett a szőke fiú? Talán sikerült kijutnia? Gondolataimat az ajtó csapódása zavarta meg. Az emlegetett embert félmeztelenül belökték a vas tárgyon. Élettelenül a földre zuhant egy hatalmas puffanással. Oda kecmeregtem hozzá.
- Hahó?!- lebegtettem kezem a szemei előtt. Semmi reakció. Kicsit megütögettem arcát. Nem reagált. Lassan határa fordítottam. Megláttam a hasán a vágásokat. Megráztam a vállát és kiabáltam. Hirtelen köhögni kezdett. Felült, de arc kifejezésen láttam, hogy megbánta előbbi tettét.
- Mi történt....?
- Luke. Nem tudom nem emlékszem.
- Téged, hogy hívnak?- fogta továbbra is a hasát.
- Michael.
Lehúztam a pulóverem cipzárját, majd oda adta Luke-nak. Megköszönte és felhúzta karjaira. Felsegítettem a matrac szerű anyagra. A szőkeség hanyatt feküdt és arcom kezdte tanulmányozni.
- Mi az?- kérdeztem a fiút.
- Semmi- nyöszörögte ki halkan a szót.- Csak tetszik a hajad!- húzta mosolyra sebes ajkait.
- Köszönöm, asszem.
Lassan és ügyetlenül felhúzta a pulóverem cipzárját. Fejét a plafon felé fordította. Nyugodt csend ült a szobára.