*Luke*
Elengedte kezem én, pedig futni kezdtem amerre láttam. Pánikba estem. Hol lehet innen kijutni? Sehol egy ajtó, se ablak. Hatalmas lépéseket hallottam magam mögül. Megfordultam ,mire a férfi ököllel az arcomba vágott. A sajgó ponthoz kaptam. A kezem nedves lett. Felszakadt a bőr. Lehajolt, majd kezemnél fogva felrángatott a földről. Visszahúzott a cellába. Vagyis csak azt hittem. Mikor magamhoz tértem körül néztem. Ez nem az a hely, ahol délután óta ügyörögtem. Egy székhez kötözve ültem. A sorokból elő  sétált a pasas. Egy kést pörgetett a kezében. Ijedtemben elkezdtem mocorogni, amivel csak annyit értem el, hogy közelebb jött és levágta rólam a fölsőm. Az anyag esetlenül hullott a földre. Meztelen felső testem kezdte el tanulmányozni, majd a kést szépen lassan végig húzta rajta. A fájdalom szinte elviselhetetlen volt. Szemembe könnyek szöktek, legurultak arcomon, majd nadrágomon landoltak.
- Megpróbálsz többször elszökni?- ordította az arcomba.
Nem válaszoltam. Keze az arcomon csattant (arca a kezemen csattant 😂 látszik, hogy fél 10-kor írom ezt a részt szerk.).
- Válaszolj, ha kérdezlek!
- Nem- nyögtem ki nehezen. Miért is próbálkoznék. Lehetetlen. Mostmár biztosra tudom.
*Michael*
A cellában ültem és vártam a csodára. A hasam még mindig nagyon fájt, de már kezd elviselhetőbbé válni. Legalább a szőke fiúnak sikerült kijutnia. Mostmár csak nekem kell. Az ajtó egy váratlan pillanatban kicsapódott. A emlegetett fiú esett be az ajtón póló nélkül. Amint földet ért a vas tákolmány be is csukódott. Oda kecmeregtem hozzá. Nyöszörögve megfordult és rám emelte tekintetét. A szemem megakadt a mellkasán lévő vágásokon.
- Jézusom!- suttogtam magam elé.