Izzadságtól elázva ültem a kis "szoba" sarkában. A föld nyirkos és hideg. Ahogyan a levegő. A falakon kívül szinte semmi sincs. Egyedül egy apróbb villanykörte lóg a plafonról. Esélytelen, hogy innen bármikor is kijussak. Innen nincs menekvés. Gondolatmenetemből hangos kiabálás zökkentett ki. A hang egyre közelebbről jött, majd kinyílt az ajtó. A fekete ruhás alak egy sápadt bőrű fiút lökött be az ajtón, aki szerencsétlenül a földre esett. Nyögve felállt és az ajtónak döntötte fejét. Párszor neki is csapta, majd esetlenül lecsúszott a betonra. Csöndben néztem a fiút és vártam következő cselekedeteit.
- Mióta vagy itt?- hangja mély és rekedt volt. Kék haja arcába hullott néhány tincs, pedig homlokára tapadt. Zöld szemei még ebben a gyér fényben is ragyogtak.
- Körülbelül két- három órája- feleltem elcsukló hangon.
- Kicsit sem akarsz kijutni? Megszökni?
-....