III.
Viszonoztam csókját. Amikor elváltunk megfogtam apró kezét és kéz a kézben sétálni kezdtünk az iskolába. Egy kis séta után megáll és felém fordul.
-Mi a baj?-kérdezem a szőke lánytól.
-Boldog szülinapot!-kiáltja el magát és egy borítékot nyújt nekem.-Nyisd ki!-Mosolyog rám. Óvatosan felhajtom a boríték tetejét és kivettem belőle a két papírt.
-Wow. Nem kellett volna-nevettem el magam.
-De. Anyukád mondta, hogy el szerettél volna menni arra a koncertre én meg kaptam az alkalmon.
Szorosan megöleltem és adtam a fejére egy puszit. Kuncogva sétáltunk tovább. Belépve a suli kapuján mindenki Jött hozzám felköszönteni. Jól estek. De anyué és apu nagyon hiányzott. Egész nap azzal nyugtattam magam, hogy majd este közösen megköszöntenek.
Az utolsó órámnak is vége lett így haza indultam Anneval. Kapunk előtt elbúcsúztam tőle és bementem a hatalmas házba. Bent senki nem volt. Vállrándítással lerendeztem a dolgot. Letéve hátizsákom felkaptam nagy Converse sporttáskám és már mentem is focira. Oda érve ledobtam táskám és neki kezdtem vetkőzni. Gyorsan magamra kaptam edző cuccom és már futottam is ki bemelegíteni. Miután végeztünk és megbeszéltük, hogy holnap meccs és mindenki elindult haza. Későre járt és már sötét is volt, mindig ilyenkor jártam haza. Nem féltem. Az utcai világítás tökéletes fényt adott. Dúdolva sétáltam, amikor egy apró neszre lettem figyelmes. Valami mozgolódik ott. Nyugi Luke nincs pánik biztos csak egy mókus. Majd egy fekete ruhás alak ugrott ki. Számra és orromra nyomott egy kendőt minek következtében elájultam.
✨Talán ez a kedvenc részem eddig✨
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro