Megint egy unalmas Hétfő reggel, még csak kedvem sincs arra venni a fáradságot, hogy felkeljek. Igaz anyám mindjárt beront s elkezd ordítani, hogy milyen egy kis köcsög vagyok na meg a legjobb mikor azt is a fejemhez vágja, hogy én egy vadállat vagyok. Mondjuk az utolsó igaz is de ez az ő hibája, hogy ilyen lettem. S ekkor kivágódik az ajtóm.

- Te kis köcsög még mindig nem vagy képes felkelni? Megint el fogsz késni abból a rohadt iskolából s hiába vagy kitűnő tanuló kifognak baszni a gecibe. Te beteg idióta ahelyett, hogy engem nézel kezd el öltözni. - mondta elégé határozottan.

Na jó igen attól függetlenül, hogy kemény s rendit hetetlen vagyok nem akarok utca seprő lenni. Szóval... na jó nem fogok magyarázkodni.

- Háromig számolok addigra ne legyél bent a szobámba különben nem mész dolgozni hisz ki nézne a rúdon egy olyan nőt aki tele van kék zöld foltokkal? - mondtam.

- Te szadista állat. Sosem fogsz megváltozni már belátom. - mondta.

Erre nem mondtam semmit csak félmosolyra húztam ajkam amit íntő jelnek vett s kirohant a szobámból. Elégedettséggel tölt el, hogy felfogta végre nekem ő sosem fog tudni parancsolni. Inkább elkezdek öltözni jobban járok, mert nem tudom mit csinálok ha vissza jönne a szobámba. Már kimászta az ágyból s egy szál boxerben álok mikor az ajtó újból kivágódik s anyám tátott szája fogad. Most mit várt? 17 éves leszek még szép, hogy csupa ízóm vagyok s a testem olyan mint egy görög istené. Na az egom az mindig megvan.

- Mit felejtettél el a fejemhez vágni te kis szajha? - kérdeztem.

- Te kis köcsög még mindig az anyád vagyok nem pedig az egyik szajhád ezt jegyezd meg. - mondta. - De amúgy csak szólok, hogy nem bírlak bevinni szóval vagy bemész kocsival vagy amivel akarsz nem nagyon érdekel. - mondta.

Erre elmosolyodtam s csak egy mindent eláruló mosollyal jeleztem, hogy vettem s most vigye ki a picsiáját a szobámból. Anyámról sok minden elmondható csak az nem, hogy szereti a gyerekeket max akkor ha kb. annyi idős vagy nálam picivel idősebb a gyerek mivel a szexre kellet neki mindig minden férfi. Általában naponta váltogatta háló társait mivel szereti kipróbálni az új dolgokat. Ez vicces főleg mikor bemegyek s a gyereke frászt kap mikor meglát s utána nem is jön többször ide mert fél tőlem. Mondjuk a haveri körből kb. három vagy négy haverom nem húzta meg még az anyámat ám sajnos sose kegyelmeztek neki s volt, hogy két napig nem tudott lábra állni. Lehet szólni kéne Márkónak hátha megint megteszi s két napig nem látom a képét s nem hallom a hangját. Na végre felöltöztem s már indulnék is mikor eszembe jut, hogy nincs kajám. Bementem anyám szobályába s a széfből kivettem kb. olyan 45000 forintot. Most ez nem meglepő ha már ilyen könnyen ágyba bújik mindenkivel legalább annyi esze van, hogy kér érte pénzt. Na most már kész vagyok. Kimentem a garázsba s amit apámtól kaptam motort arra ültem rá, imádom. A motor leírása. - Drága volt, és sokaknak túl erős, még is mindenki akarta. Az egyik legsikeresebb motor. Az 1156 köbcentis púpos tankos megfertőzött, nem tudtak ellenállni az 1298-as óriási madárnak. A Hayabusa vadászsólymot jelent, nem véletlen a messziről felismerhető stílusjegy, a csőrszerűen lehajló orr-rész. Szinte minden stílusban megjelent a 'Busa: dragtól a streetfighteren át a power cruiserig mindent csináltak belőle. Nitró, turbó és kompresszor – akár 500 lóerő is összejött. a neve pedig Porsche-faló Suzuki nem össze keverendő az autóval. - mondom magamban.

Na jól van most már tényleg indulok így is sokat kések nem kell, hogy az igazgató megint behívasson mivel tőle még én is félek mivel egy igaz perverz alak. Igaz nem néz ki rosszul de mégis még nálam is rosszabb pedig azt nehéz elhinni. Igaz én nem de Norbi sajnos bebizonyította nekünk, hogy egy igazi vadállat Laci avagy az igazgató. Most jut eszembe nekem ma jelenésem van nála fú, na végre sikerült elindulnom s még óra előtt tíz perccel éltem be így szép lassan felsétáltam az igazgatóiba de ami ott fogadott az kivitte a lámpát nálam. Hogy miért? Elmondom. Leparkoltam majd az udvarról elkezdtem felfele sétálni az ötödig emeletre mivel az az igazgató emelete. Mikor oda értem nem kopogtam csak simán nagy lendülettel benyitottam s szegény Norbi ott feküd megkötözve, félig meztelen az igazgatói asztalon s kisírt szemeivel felém néz s segítséget kért. Igaz nem szólalt meg de kiolvastam a szemeiből szegény már megint ellenkezni akart s ezt meg is bánta ahogy látom. Szépen lassan elkezdek kifele sétálni az ajtón ám mikor már a küszöbön álltam volna valaki mögöttem termedt s megragadta a karomat. Hogy az a jó isten minek ennek a vadállatnak egy tehervonat szerű testőr aki minden sóhaját tátott szájal lesi? Na mindegy a fickó belökött az ajtón úgy, hogy a földe zuhantam ezzel kivívta az a buldózer a haragomat ezért kicsinálom vigyázzon csak magár. Nagy nehezen feltápászkodok ám jobb lett volna ha lent maradok mivel az igazgató ott állt előttem félmeztelen s ez még jobban zavart. Talán de csak talán egy kicsit zavarba is jöttem a látványtól hisz olyan a teste akár egy gladiátoré akik régen oroszlánokkal harcoltak s a nézők megörültek értük. Vá ez így nem jó nem olvadhatok el egy ilyen helyzetben főleg nem az igazgatótól.

- Örülök, hogy meg érkezztél de kopogni még mindig nem tanultál meg. - mondta perverz vigyorral az arcán.

- Tán nem tetszik? - kérdeztem kacéran. - De szerintem mikor ide jövök mindig kopogok majd ezután biztos vagyok benne. - mondom komoly arccal.

- Na! Miért tán zavar, hogy Norbi van az asztalomon s nem te? - kérdezte a perverz.

Na ezt nem kellet volna mondania mivel jól tudja, hogy a fiúkat szeretem. S most sikeresen zavarba hozott s ez neki is feltűnt s Norbinak is. Á egyszer kinyírom ezt a kujont vagyis nem tudom, hogy ezt lehet-e olyanra mondani aki a fiúkra hajt. Míg elmerültem gondolataimban észre sem vettem, hogy Laci karjában tart s egy hét lakat alatt őrzött szobába vitt be. Akkor tértem vissza a valóságba mikor éreztem, hogy valami puhára esek. A szemeim elkerekedtek s szinte örült mondjára ugrottam le az ágyról s préseltem magam a falra ám a fal nem volt hajlandó befogadni. Laci mosolyogva indult el felém s mint egy kiéhezet vadállat vettette magát rám s szedte le rólam a ruháimat mikor már csak a boxerem volt a testemen eltakarva legféltettebb s legnemesebb kincsemet jászadózni kezdet velem. Én voltam a prédája ő pedig a vad mely rám feni a fogait s mielőtt felfalna eljátszadozik velem egy kicsit. Én ebbe bele fogok halni ha véletlen sikerül elkapnia s leszedi rólam boxerem akkor már nincs menekvés biztos, hogy meg erőszakól. Én viszont ezt nem akarom mivel az én seggembe senki sem hatolhat be onnan csak is ki jöhet aminek ki kell jönnie viszont be nem megy semmi. Most kell okosan játszanom hisz ha ügyes vagyok akkor eljuthatok az ajtóig vagy kikötözöm és..... nem ezt biztos, hogy ne teszem meg mert utána biztos, hogy bántani fogja az én drága s szép testem. Habár ha bele gondolok nem hiszem hogy nagy kárt tudna bennem okozni, de a szüzességemet nem adom főleg nem neki erről ennyit. De mit kéne tennem? Pár másod-perc fejtörés után rájöttem a csábítás a legjobb fegyver csak nehogy valami balul süljön el. El is kezdeném ám már mikor azt kezdem el mutatni, hogy megadom magam de kérek érte valamit valaki kopog az ajtón.

- Igazgató úr Fekete Gábor édesanya önnel szeretne beszélni. - mondja majd rám néz s szemei elkerekednek.

- Csukd be a szád mert a nyál kifolyik a szádból. - mondom neki vigyorogva. Majd Laci fel fordulok. - Sajnálom de nekem most mennem kell mielőtt az a drága anyukám meglát s kénytelen leszek elhagyni ezt az iskolát. - mondom szomorúan.

Laci erre felkapta a fejét s a ruháimat a kezembe adta s megvárta míg felöltözöm.

- Szóval nem szeretnél elmenni ezt jó hallani. Szóval mégis csak érzel irántam valamit. - mondta vigyorogva.

- Az azért erős túlzás, hogy ön miatt maradnék de azt hisz amit csak akar. - mondom. - De azért ne élje bele magát hisz lehet, hogy pont azért jött mivel kivesz ebből az iskolából hiszen nem vagyok egy minta gyerek. - mondom mosolyogva.

Mikor már felöltöztem a cipőmet kezdtem el keresni mivel olyan erőszakosan vette le rólam, hogy utána elhajította. Mikor megtaláltam gyorsan fölvettem majd fölegyenesedtem, ezt nem kellet volna mivel Laci mellkasával találtam szemben magamat. Hát igen elég nehezen hiszem el, hogy van nálam magasabb ember hisz az én 179cm eléggé magas. Laci vagy két fejjel magasabb nálam s ez nagyon zavar. A képzeletemből egy kéz hoz vissza a valóságba ami a derekam köré fonta magát.

- Igazgató kérem engedjen el. - mondtam zavartan.

- Miért? Tán félsz, hogy belém szeretsz s nem fogsz tudni majd itt hagyni engem? - kérdezte.

Na ettől dühös lettem s az eddig lehajtott fejem most fölfele néz.

- Mi van? Te teljesen hülye vagy igazgató létedre úgy viselkedsz mint egy húszon akárhányéves. Szóval ne kombinálj s forgasd ki a szavaim. - mondtam morcosan.

- Elárulok egy titkot 25 éves vagyok. S mielőtt elrontod a hangulattot s meg gyűlöllek elmegyek. - mondta.

Mi engem senki sem gyűlölhet hisz nálam jobb srácot a világon senki sem fog találni s mi az, hogy meggyűlöl? Na nem ezt kihívásnak vegyem? Akkor játszunk így, nem érdekel mi lesz ebből. Laci keze után nyúltam s nagy nehezen az ágyra fektettem s az ajkaira martam, elégé meglepte a tettem de utána viszonozta csókolt. Derekamat átkarolva húzott még közelebb magához ezzel mélyítve csókunkat, majd vad táncra invitálta nyelvem. Miután zihálva elváltak ajkaink levegő hiány miatt lassan felálltam róla s miután légzésem helyre állt elindultam az ajtó felé.

- Vigyázzon igazgató úr nem tudja még, hogy ki is vagyok én igazából. De azért ha találkozni akar velem ma elmegyek az egyik kedvenc báromba. - mondtam neki miközben ajkaimon végig nyaltam.

Szegénykém egy nagyot nyelt, én ezt intő jelnek vettem s gyorsan kiléptem az ajtón. Norbira pedig ráadtam az ingem így én félmeztelen sétálok el a termünkig karjaimban tartva ezt a kis cicát. Anyám nagy szemekkel leset mikor kimentem de én inkább lehajtottam a fejem s Norbit vizsgáltam, nem akarok a szemébe nézni hisz ismer s tudná valami nincs rendben velem. Miután kellő távolságba kerültünk végül megy szólaltam.

- Mit kerestél te Lacinál? - nézek rá csúnya szemekkel.

- Én nem tudom arra emlékszem, hogy bejöttem előbb majd utána kép szakadás. Utána pedig az igazgató irodájában ébredtem s majdnem... - sírva fakadt.

- Sss. Most már nem bánthat. Ne sírj te dinka, inkább örülj, hogy bementem s nem lett semmi komolyabb bajod. - mondom vigasztalóan.

Erre amire nem számítottam hozzám bujt de ezt nem kellene neki mivel elégé be vagyok indulva.

- N..Norbi ezt ne csináld. - mondom akadozva.

- Mi? - néz rám. - Értem szóval nem szabad hozzád bújnom így? - bujt közelebb hozzám. - Vagy ezt csinálnom? - a nyakamra hajolt s csókolgatni kezdte.

- Esküszöm ha nem hagyod abba vissza viszlek a dirihez. - mondom határozottan.

Erre annyira meg ilyedt, hogy levegőt is alig mert venni. Az a baj, hogy nem vagyok olyan nagylelkű ember, hogy a tulajdonom bárkinek is oda adjam.

- Ne..nem tennéd meg. - szólalt meg végül.

- Gondolod? Mi a biztosítékod, hogy nem adlak annak a szadistának? - kérdezem kaján mosollyal arcomon.

- Mivel mi mind a te tulajdonod vagyunk s ami a tied az csak a tied. - mondja mosolyogva.

- Ez így van de most az egyszer kivételt tehetek hisz így engem sem akarna zaklatni. Nincs igazam? - nézek rá vigyorogva.

- Nincs. - vágta rá. - Te nem vagy vadállat akárki bármit is mondjon. S ne nekem akard bemutatni magad hisz ovis korunk óta barátok vagyunk, ha a hajad befestenéd ugyan úgy szeretnélek s melletted lennék. Érted Gabika? - néz rám mosolyogva.

Istenem tudja, hogy utálom ha valaki Gabikának szólít rajta kívül. Az a baj, hogy teljes mértékben igaza van nem olyan vagyok mint amit mutatok hisz ha olyan lennék akkor Norbit is ott hagytam volna a diri íródályában.

- Hogy neked muszáj mindig igazadnak lenni? - kérdem tőle mosolyogva.

- Igen, ha nem lenne akkor nem lennék önmagam mit ahogy te se a rideg külsővel. - válaszolja.

Erre nem mondok semmit csak megforgattam a szemeim s már a terem előtt álunk de a tanár nincs bent. Norbit jobb karomra ültettem s így léptünk be a terembe, ám ami ott fogadott az lesokkolt. A matek tanár az én padomon dugta Misit. Az osztály rémülten figyelte az események majd mikor megláttak fellélegeztek. Lassan oda sétáltam s az előttem ép szundító Alex asztalára ültettem Norbit.

- Na szóval vagy most kimászik Misiből vagy maga megtapasztal egy nagyon rossz érzést. - mondom gyilkos tekintettel.

Mint aki nem halott folytatta tovább s addig amíg meg nem láttam Misi vérét kiserkenni nem tettem semmit. Ám most nem kegyelmezek, lerántottam Misiről s a hátsó szóbába vittem a tanárt.

- Gabi engedj el különben megbuksz matekból. - mondta már majdnem sírva.

- Nem így van ez. - mondtam. - Tudod elégé be vagyok indulva igaz ez nem miattad van de arra megfelelsz, hogy kielégítsem vágyaim. - modtam vigyorogva.

Bezártam az ajtót s a kezeit az ablakon lévő rácsokhoz kötöztem. Majd lehúztam a sliccem s az így is kemény merevedésem Feri seggéhez tettem.

- Érzed ez fog abba a köcsög seggedbe menni. - mondtam hangosan nevetve.

- Ne kérlek. - kiabálta.

- De, de. Én sem fogok neked kegyelmezni. Ha a szép szóból nem értesz a testeddel értetem meg mi jár annak aki a tulajdonom hoz nyúl s bántani meri. Világos? - mondtam.

Mielőtt még válaszolhatot volna előkészítés nélkül hatoltam be a seggébe. S olyan gyorsan kezdtem el mozogni, hogy olyan fájdalma legyen amilyet elképzelni sem tud. Most majd megtanulja mit s mikor tehet s kivel. Mikor végeztem kioldoztam ő pedig vérébe zuhant, talán sokkal durvább voltam mint akartam de nem érdekel. Megtöröltem férfiasságom majd leguggoltam mellé.

- Jól vésd az eszedbe ezt amit tőlem kaptál, világos? - kérdeztem tőle.

- Igen világos. - mondta sírva. - Többet nem teszek ilyet. - hajtotta még lejjebb a fejét.

- Én is így gondoltam. - mondtam diadalittasan.

Nem törődve azzal, hogy milyen állapotban van Feri kimentem a szobából s leültem a helyemre. Mikor körbenéztem leeset, hogy nincs itt Misi. A legközelebbi emberkéhez oda fordultam s olyan vörös arccal nézet rám mintha valami cuki dolog lennék.

 - Hé te. – szólítottam meg. - Először mitől vagy ilyen vörös, másodszor hol van Misi? - kérdezem.

- Őőő. - mutat a testemre.

Ja a felsőm Norbin van még mindig na mindegy.

- Levitték a gyengélkedőbe. - mondta.

- Jól van akkor. - mondom komor arccal.

Egy kis szünet után félmosolyra húztam arcom.

- Ennyire tetszik amit látsz? - kérdezem mosolyogva.

Csak bólintott erre még szélesebb lett a mosoly az arcomon. Majd Norbi levetette magát a mellettem lévő székre.

- Gabika ne akarjál már mindenkit elcsábítani. - mondta mosolyogva.

- Ch. Tán zavar, hogy nem te vagy a középpontban? - kérdezem mosolyogva.

- Nem csak féltem szegény Danit. - vigyorog.

- Félted? Értem. - mondtam vigyorogva. - Szóval ő a te kiszemelted vettem a lappot. Nem is zavarok tovább. - mondtam miközben felálltam. - Ja még valami Norbi csak óvatosan mivel eléggé törékenynek látszik. - vigyorgok.

Norbi vette a lapot s a kezével intett egyet. Na jó most mit csináljak van két lyukas óránk hála nekem. Lehet motorozni kéne vagy megnézni, hogy van az az idióta Misi. Le is sétáltam a gyengélkedőhöz, benyitottam szokás szerint kopogás nélkül s Misi ott csüngött a suli doki ajkain.

- Na látóm nagyon rosszul vagy. - mondom vigyorogva.

Erre mind a ketten odakapták a fejüket, szerintem össze csinálta a doki magát a hangom hallatán.

- Gabi ez nem az .. - nem hagytam, hogy befejezze.

- Pont nekem akarsz te magyarázkodni mi Misike? - léptem beljebb.

Misi arca szinte lángolni kezdet mivel félmeztelen testem mindenkiben megmozgat valamit ha értitek mire is gondolok.

- Doki csukd be a szád mert kifolyik a nyál belőle. - röhögök. - S ne engem les hanem ezt a kölyök kutyust. - mondom Misire utalva.

- Mi? Ne már nem is vagyok kölyök kutya. - mondta

- Tényleg? - hajoltam olyan közel az arcához, hogy a homlokunk össze ért. - Biztos vagy benne? - kérdezem meg mégy egyszer.

Nem válaszolt csak megrázta a fejét. Hisz tudom mi a gyenge pontja s olyankor tényleg olyan mint egy kölyök kutyus, s ezt ő is jól tudja.

- Na jól van én megyek hagylak duruzsolni. - vigyorgom. - Ja s két lyukas óránk lett. Szóval örülj s használd ki. - utalok a dokira.

- Rendben. - mosolygót. - Ki is fogom használni azt az időt. - mondta röhögve.

Kiléptem az ajtón s az igazgató gorillája fogadót, megragadta a karom s felrángatott az igazgatóhoz. Na ez kurva jó még az anyám is itt van, mi jöhet még?

- Foglaljon helyet Gábor. - mondta Laci.

- Igen is igazgató úr. - hajtottam le a fejem.

Anyám mellet foglaltam helyet, s éreztem ahogy szemével a tekintetem keresi. Ám nem adok esélyt arra, hogy akár egyszer is bele tudjon nézni.

- Gondolom kíváncsi vagy miért hívattalak ide igaz? - kérdezte.

Még, hogy hívatott? Ez egy jó vicc inkább el raboltatót azzal a gorillával.

- Igen igazgató úr. - mondtam mosolyogva.

Sajnos nem kerülte el anyám figyelmét ez a most mindent elmondok ha olyat mondasz ami hazugság mosolyom.

- Na szóval édesanyád mondta, hogy neked egy igazán arogáns jellemed van. Én nem vettem még észre de mindegy megbeszéltük az édesanyával, hogy nálatok fog lakni egy kis ideig az új diák. - mondja mosolyogva.

- Mi van? - teszem fel a költői kérdést. - Milyen új diák s milyen ott lakás? - értetlenkedek.

- Úgy van ahogy hallódtad. - mondta anyám.

Az igazgató lehajtotta a fejét s majdnem sírva fakadt a nevetéstől.

- De nekem mennem kell akkor ma érkezik igaz? - kérdezi.

- Igen. - válaszolta.

- Akkor viszlát te pedig legyél otthon vacsorára. - mondta majd elment.

Ez a hír olyan volt mint egy hideg zuhany a kádban mikor megnyitod a meleg vizet. Na de mindegy ez nem történhet meg s az sem, hogy én vacsorára haza mennyek.

- Na mit szólsz anyád kis tervéhez? - szólal meg Laci.

- Ch. Nem lesz nálunk sokáig azt garantálom. - mondom mérgesen.

Mikor kinyitottam a szemem Laci ott ült az ölemben s ez eléggé zavarba ejtő.

- Laci mit csinálsz? - kérdezem.

- Minek látszik? - kérdezi.

- Zaklatásnak. - mondom nevetve.

- Igen? - vigyorog. - Mit szolnál ha elvinnélek ma valahova kajálni? - kérdezi.

- Mi ebben a bibi? Mert itt valami bűzlik nekem nagyon. - mondtam komoly arccal.

- Mert nem lehetek kedves a legkedvesebb diákomhoz az iskolában? - kérdezi.

Mielőtt válaszolhattam volna ajkamra mart s nyelével vad táncba invitált engem is. Majd mikor már nem kaptunk levegőt Laci vállamra hajtotta fejét s lassan csókolgatni kezdte.

- Laci ezt nem kellene. - mondom idegesen.

- Tudod büntetést érdemel az aki olyan csúnyán bánik a tanárokkal, hogy szegény félni kezdet a férfiaktól. S tudod nem szeretem ha a tulajdonomhoz hozzá nyúlnak akár egy ujjal is. - mondta vigyorogva.

Na ez szép az a kis köcsög beköpőt a dirinél, ezt még rohadtul meg fogja szívni az biztos.

- Csak azért volt mert olyat bántót ami az én tulajdonom így, hogy megértse mi a helyzet a testének mutattam meg mi lesz ha megint megtesz. - mondtam röhögve.

- Igen? Szóval most engem is megfogsz erőszakolni? - kérdezi vigyorogva.

- Miért is? - kérdezem komoly arccal.

- Hát Norbi miatt mivel egyszer már bántottam s majdnem másodszor is. - mondja elégedet arccal.

- Az a baj, hogy tudom nem lenne erőszak így ez nem olyan élvezetes. - mondom kaján mosollyal az arcomon.

- Ez lehet. - mondta elgondolkodva.

- Nem lehet hanem biztos. - vágom rá. - Mert tán szeretné ha "megerőszakolnám"? - kérdezem.

Erre csak megcsókolt, én ezt igennek veszem. Talán ha ügyesen játszom akkor még talán rá is tudsz venni. Nem foglalkozva azzal, hogy mibe is keveredek bele olyan szórósan öleltem magamhoz Lacit, hogy csak őt láttam s senki mást. Most viszont én invitáltam öt táncba s a józan eszem teljesen kikapcsolt csak a magaménak akartam tudni. Mire elváltak ajkaink már abban a szobában találtam magam ahol reggel is voltam. Micsoda véletlen ez. Lassan ledöntöttem s levettem róla az ingjét s a mellbimbóival kezdtem el játszani majd szép lassan lejjebb haladtam ám a köldökénél megálltam s elidőztem egy kicsit. Majd egy laza mozdulattal lerántottam róla a nadrágot s elkezdtem a boxert is lehúzni róla. Ám mikor már az izgalmas részem jött volna Laci lenyomott az ágyra majd a nyakamat kezdte el csókolgatni.

- Laci szerintem nem akarsz bajt úgyhogy anyakam kerüld el legalábbis most még. - mondom a kéjtől égve.

- Aj pedig annyira akartam s mást csókolgathatok? - Kérdezi.

- Amit csak akarsz azt csókolhatsz meg. S amikor csak akarod. - mondtam boldogan.

- Akkor én mindened akarom. - mondta komolyan mire én felnevettem.

- Nem vagy te egy kicsit mohó? - kérdem tőle.

Nem válaszolt inkább tovább haladt a rajtam lévő ruhák levételével. Miután minden ruhát sikeresen levett rólam vissza jött s ajkaimra mart, én ezt örömmel fogadtam s újra fölé kerekedtem.

- Na most már tied lehet a nyakam. - mondtam vigyorogva.

- Tényleg? - kérdezte csillogó szemekkel.

- Igen. Csak annyi, hogy ne hagy nyomokat jó? - mondtam a legjobb választ.

Most mi van? Ettől tudok a legjobban beindulni, s nagyon is jó érzés igaz más helyzetben utálom ha valaki a nyakamba liheg vagy csak véletlen hozzá ér. Míg ő a nyakammal játszadozott én az egyik ujjamat a szép lassan bedugtam Laci seggébe majd szép lassan mozgatni kezdtem, végül a második majd pedig a harmadik ujjam követte. Miután eléggé tágnak találtam kihúztam ujjaim s a lábai között helyezkedni kezdtem s jó erősen lefogtam a kezeit ezzel jelezve, hogy kezdem. Egy csábító mosolyt villantott majd lassan belehatoltam, s először szép lassan ám mint mindig most sem tudtam magam vissza fogni. Laci hangja olyan édesen csenget a fülemben, hogy még jobban begerjedtem s mindig minden lökés után egyre erősebben s vadabbul kezdtem el magam Laciba lökni. Ő erre tiltakozóan kezdet el tolni magától ám ezt nem hagyom, gyorsan ajkaira martam s míg el nem fogyott a levegőnk le sem szálltam ajkairól.

- Mi van Laci nem bírod? - kérdem mosolyogva.

- Te viccelsz? Ez isteni még. Ah. - mondta nyakamba kapaszkodva.

Rendben, ezek után nem fogom vissza magam. Majd kiderül menyire is vagy kemény Laci, mosolygok magamban. Akkor csapassuk vége a játszadozásnak. Talán még ragaszkodni is fogok az ilyen alkalmakhoz, erre egy éles fájdalom nyílalt a nyakamba.

- Á. Mi a fasz? - nézek Lacira.

- B.. bocsánat csak Ahh annyira jó. - nyöszörögte alattam.

- Okosan a fogaiddal nem szeretném ha nyomot hagynál a nyakamon. S készülj vége a játszadozásnak, megmutatom milyen is velem egy menet. - fogaim kivillantva.

Te nem de én fogok rajtad nyomot hagyni az biztos s aki ismer felismeri a jelemet. Még gyorsabban s vadabbul kezdtem el felette mozogni körmeit hátamba vájva próbált arra kérni, hogy finomabban ám én nem vagyok egy finom se gyengéd ember. Laci elég hamar elérte a kiteljesülést ám én még nem végeztem. Kicsivel később élveztem bele Laci seggébe majd lihegve ráborultam, kezeit lefogva nyakát kezdtem el harapdálni. Mikor láttam a jelemet a nyakán ékeskedni felemeltem fejem s lágy csókkal jeleztem neki, hogy végeztem, mellé borultam.

- Na élvezted? - kérdeztem mosolyogva.

- Hát nem volt rossz. - mondta komoly arccal.

- Hogy mondtad? - néztem rá gyilkos szemekkel.

- Nyugodj már meg, csak viccelek. - nyomot csókot ajkaimra. - Te a sexet tovább fejleszteted valami orbitálisan csodálatos egyben fájdalmas, szeretettével ismertettél meg. Sosem volt még ennyire jó senkivel sem a sex mint veled. - mondta miközben mellkasomra feküdt.

- Na azért már azt hittem, hogy még egy menetet akarsz. - mondtam vigyorogva.

- Mi? Nem most csak így akarok lenni ha még egy menetet csinálnék végig veled abba biztos belehalnék. - mondta ijedten.

- Nyugi csak vicceltem. - vágtam rá.

Mondjuk ilyen jót most sexeltem először, ám szerintem utoljára is mivel rohadt nehéz vissza fogni magam. Mert amit most csináltam az nem én vagyok én ennél ezerszer durvább vagyok, de iszonyatosan jó élvezetet adott. Habár lehet, hogy egyszer egy-szer azért még ráadom a fejem jó búgó partnernek ígérkezik.

- Nem volt vicces. – pufogta. – Habár most jut eszembe mindenki azt mondja, hogy ha sexről van szó te nem vagy gyengéd. Inkább másként fogalmazok egy szadista állat vagy, igen így szokták mondani. – vallotta be.

- Nem hazudnak ha arra akarsz célozni. Ha úgy sexeltem volna veled akkor már rég ájultan s kikötözve stb.. feküdnél. – mondtam nevetve. – Te most különleges szolgáltatásban voltál részesítve, habár iszonyat nehéz volt vissza fognom magam. Nem is tudom talán 11-12 lehetem mikor utoljára ilyen lágyan s szenvedéllyel szeretkeztem. – simogattam a fejét Lacinak.

- Az sem most volt. – jegyezte meg inkább magának. – De mi történt, hogy megváltoztál?

- 13 voltam mikor apám elmondta, hogy nem szereti anyám mivel homokos! Amikor elmondta félt, hogy meg gyűlölöm pedig sosem tudnám gyűlölni mivel én sem szerettem a lányokat s így elmertem mondani, hogy a barátnőim mind csak álca volt egyiket sem szeretem. S mivel örökös vagyok a cégnél utódot kell csinálnom s feleséget keresnem. Utána elvált anyámtól s végre boldogan él a párjával aki nem mellesleg a legjobb barátom lett, mindent tud rólam a legdurvább dolgoktól kezdve a lelki bajaimig. De a lényeg, hogy anyám miatt lettem ilyen. Ne tudom, hogy de az ő élete megkeserítette az enyémet is s mire észbe kaphattam volna már túl késő volt. Nagyon kevesen ismerik az igazi énem de nem baj így nem tudnak nekem ártani. – halvány mosoly kúszott az arcomra.

- Nem gondoltam volna, hogy az anyád az oka én azt hittem, egy régi szerelem tett ilyené. – mondta féle.

- Most olyan félős vagy, pedig nem szoktál ilyen lenni. Nyugodtan mond ki amit gondolsz. – mondtam nevetve.

- Ne neves nem vicces. – morogta. – Mit szolnál ha ma velem vacsoráznál? – kérdezte.

- Hát nem is tudom.. – húztam az agyát.

- Nya ne legyél már gonosz. Én fizetek. – mondta.

- Legyen de én mondom meg, hogy hova megyünk. Na még így is benne vagy? – nincs kedvem valami puccos étterembe menni.

- Igen. Akkor suli után érted megyek. Jó? – mint valami kisgyerek.

Nem bírtam nemet mondani még ha akartam volna sem annyira aranyos volt, nem az igazgató volt most előttem hanem egy kisgyerek aki a játszó térre akarja elcsalni a mindig dolgozó apját.

- Igen jó lesz. De nekem nehogy öltönyt vegyél fel, valami laza átlagos öltözetet válasz. S az apámhoz gyere majd mert oda megyek. – na ez jó lesz majd.

- Rendben. Akkor suli után. Most pedig meny mert elkésel. – mondta mosolyogva.

- Én mindig késem s amúgy is ma már nincs több órám mivel a tanár beteg. Ennyire elvettem volna az eszed? – incselkedtem.

- Ne magyaráz, különben hozzám fogsz járni külön órákra. S kegyetlen tanár vagyok. – dicsérte magát.

- Igen? Na de jó lesz nekem s mindig itt fog majd ebben zajlani a külön óra? Mert el tudnám viselni. – mosolyogtam kajánul.

Erre egy paradicsom vörös arc volt a válasz. Na de tényleg itt az ideje mennem mert még be kell mennem a céghez segíteni apunak. Lassan felültem s elkezdtem öltözködni. Mire végeztem Laci is felöltözött s egyszerre léptünk ki a szobából nem is figyeltük, hogy vannak- e bent egy forró csókkal búcsúztunk el egymástól. Majd leeset, hogy Martin ült az irodában s tátót szájal leset minket na igen ez cink helyzet.

- Na akkor megyek is. Martin neked pedig lakat a szádon. – néztem rá csúnyán.

Heves bólogatásba kezdet nekem ez elég volt, hiába volt a haverom szereti szívni a véremet s nem akarom, hogy mindenki ezen a témán rágódjon. Lassan elsétáltam a teremig s nagy meglepetésemre minden haverom engem várt s aggódtak értem.

- Te meg hol a pokolban voltál? – Húzta fel a szemöldökét Szabi.

- Dolgom volt. – mosolyodtam el sejtelmesen.

- Ja, hol az igazgatóiban? – morogta Bálint.

- Mi? – honnan? – Nem tudom miről beszélsz. – magyaráztam.

- Aha. Martin most írt, hogy te az igazgatónál voltál. Ja s nem épp olyan helyzetben voltatok ami megengedet. – vigyorogta Norbi.

- Mi ezt meg honnan veszitek? – mi a frász ki nyírom azt a szarost.

- Innen. – röhögte Misi.

Elővette a telefonját s megmutatta nekem azt a képet amin ép el búcsúzunk Lacival. Martin ha a kezeim közé kaplak kinyírlak, hogy mert lefotózni minket. Na mindegy most már nincs mit tagadnom így legalább nem éri váratlanul őket, hogy nem megyek ma velük a bárba.

- Lebuktam. – emeltem fel a kezeim. – Nem tagadom az igazgatónál voltam de először nem önszántamból mentem oda. S igen mielőtt megkérdeznétek megtörtént, ja s ma nem megyek veletek a bárba bocs. – hadartam el.

- Mi téged megdugott az igazgató? – sápadt el Szabi.

- Mi? Dehogy én voltam az aktív fél nem ő. Engem senki nem baszhat seggbe. Úgy csináltok mintha nem ismernétek. – háborodtam fel.

- Bocs már. De annyira hihetetlen, hogy te s az igazgató. – kezdte Norbi.

- Ó basszátok meg semmi nagy nincs benne egy jót sexeltünk Lacival azt kész. Nem kell felfújni ezt a dolgot. S most szólok senkinek sem mondhatjátok el mert nem csak én hanem Laci is kinyír titeket. – néztem rájuk dühösen.

- Nem áll szándékunkban idő előtt meghalni, nekünk van eszünk nem úgy mint Martinnak. – szabadkozott Bálint.

- Ajánlom is. – ezzel lezártam ezt a beszélgetést.

- Gabi miért is nem jössz ma bulizni? – jött a költői kérdés Misitől.

- Csak mert nincs hozzá hangulatom s más programom van estére. – mosolyogtam.

- Ááá. – ugrott egyet Norbi.

- Most meg mi van? – kérdeztem.

- Hol van Gabi s mit csináltál vele? – kérdezte Norbi. – Add vissza különben elgyepállak. – kiabálta.

- Majd el gyepállak én ha még egyszer úgy sikítozol mit egy baszós kurva. Hülye vagy Norbi csak nem forogsz. – mondtam röhögve. – Na léptem szevasztok, majd holnap találkozunk. – ezzel ott hagytam őket.

Felültem a motoromra s a cégig meg sem álltam. Lent a kapunál már ott várt rám Roland apám párja. Leparkoltam majd elindultam felé.

- Na mi az már meg sem ölelsz? – kérdeztem mikor odaértem.

- De hisz sosem engeded, hogy megöleljelek mert az annyira nem férfias. – mondta zavartan.

- Megölelsz vagy sem? – mosolyogtam rá.

Válasz helyet a nyakamba ugrott s úgy csókolgatott körbe. Egy jó ízűt nevettem rajta annyira örült, hogy megölelhetett. Hát igen nem szokásom ölelkezni de most valahogy máshogy gondolom. Nem volt hajlandó leszállni rólam így nagy vigyorral a fejemen léptem be az ajtón s mentem fel vele apámhoz. A dolgozok jót mosolyogtak rajtunk de nem bánom imádom az itt dolgozókat mert mellettük nem kell megjátszanom magam mint ahogy nekik sem. A liftben nagy nehezen megnyomtam a 11.-et, mikor felértünk az őrök meglepődve üdvözöltek minket. Mivel tele volt mind a két kezem így az egyikük segített s kinyitotta az ajtót. Apám épp valakivel telefonált így nem vett észre minket csak mikor az ajtó becsukódott, meglepődve nézet ránk majd idegesen elköszönt az illetőtől s szúrós szemekkel nézet ránk. Ezen egy jót nevettem majd Rolanddal a kezemben leültem a kanapéra.

- Mi a fenét csináltok? – förmedt ránk.

- Azon gondolkoztam, hogy mi lenne ha kölcsön kérném egy hétvégére? – nem sikerült komoly fejet vágnom. – Nem ér nem bírom nem tudok most komoly lenni. – nevetem el magam.

- Mi van veled? Tán szerelmes vagy? – kérdezte mosolyogva.

- Az kéne még nekem. Most csak olyan hangulatom van, hogy boldog vagyok. Ismersz mikor veletek vagyok mindig boldog vagyok. – mondtam neki amit már ő is tudott.

- Aha, igen azt tudom. De sosem engeded meg, hogy megöleljünk még nekem sem. De Rolandnak megengeded mi? – háborodott fel.

- Gyere. – vigyorogtam.

Nem kellet kétszer mondanom Rolandot leszedte nagy nehezen rólam majd ő ült az ölembe s ölelt át szorosan. Utána Roland ült Apám mögé s öleltek mind a ketten, hát igen mind ketten imádnak de van egy sanda gyanúm. S kezdem azt hinni, hogy jó a megérzésem de ez nem lenne jó mivel Attilának a fia vagyok.

- Apa nehezek vagytok. – nyögtem ki nehezen mintha tényleg azok lennének.

- Jaj. – mondta Roland.

- El puhultál. – nevettet apám.

- Nem is igaz. – fújtam fel az arcom mint valami kisgyerek.

- De édes. – kiabálta Roland.

- Mi az édes? – ezt nem értem.

- Te. Mikor felfújod az arcod olyan édes vagy. – közölte apám.

- Ki az édes, te vén kecske? – fújtam fel még jobban az arcom. – Az édes kifejezést lányokra szokták mondani nem pedig férfira. – durcáztam be.

- Akkor is édes vagy amikor bedurcázól ezt te sem tagadhatod. – mondta Roland.

- Ch. Na mindegy csináljuk meg a melót aztán beszélhetünk. – tereltem a témát magamról.

- Olyan gonosz vagy ilyenkor. Mindig csak a munka sosem tudsz lazítani? – háborgót Roland.

- Na te édes vagy rád lehet mondani. S most meló van nem tracs parti. Majd utána. Lesz időnk beszélgetni. – vigyorogtam.

Nem válaszolt csak leült apám székébe majd teljesen komoly arcot vágott, pedig ő sosem komoly.

- Gabi az előbb anyáddal beszéltem és megkért, hogy én mondjam el neked a hírt. – komolykodott.

- Jaj ha megint arról a nálunk lakó gyerekről van szó egy kicsit sem érdekel. – legyintettem le.

- Nem arról van szó. Te is tudod, hogy utód kell majd neked mivel te öröklöd a birodalmamat. – kezdte.

- Igen tudom s ezt már megbeszéltük egyszer, te tudod a legjobban mit jelent az ha nem azt a nemet szereted. – magyaráztam.

- Igen tudom, de anyád talált már neked feleséget aki gyereket szül majd neked s együtt éltek. Ez ellen nem tehetsz mint ahogy nekem sem volt választási lehetőségem. Gyereket kell csinálnod annak a lánynak. – magyarázta.

- Hogy mondtad? – álltam fel. – Ezt mégis, hogy képzeltétek? Elveszem s addig kefélem míg teherbe nem esik? Na nem. – kezdtem kiakadni.

- Nyugodj meg, menni fog csak ne arra gondolj, hogy növel vagy hanem egy férfival. Én is ezt csináltam s nem bántam meg mivel egy gyönyörű gyermekkel áldott meg az élet. – fogta meg a vállam.

- Hogy az a... – löktem le a kézét vállamról. – Eddig bírtam nincs tovább, nem fogok elvenni egy hülye picsát. Senki sem kényszerithet erre inkább meghalok de nem keserítem meg sem az enyém sem a lányét. – üvöltöttem.

- Nyugodj meg Gabi. Nincs veszteni valód hisz nem ismerkedsz senkivel sem. – nyugtatott apám.

Nincs senkim sem, senkim. Ez nem igaz hisz ott van ő, igen Laci ő az aki képes lehet újra érzelmeket ébreszteni bennem s segíteni, hogy újra érezzek.

- Ez nem igaz. S erről nem vagyok hajlandó vitát nyitni szóval dolgozunk. – mondtam.

- De.. – kezdte volna apám.

- Nincs semmi de apa. Inkább dolgozunk. – jelentettem ki.

- Mára nincs munka csak ezért hívtalak be. Inkább menyünk haza s ne veszekedjünk. – mosolygott apám.

Bólintottam, lementem s felültem a motoromra. Apám házáig meg sem álltam, a hangulatom javult egy kicsit hála a száguldásnak. Apámék sem maradtak le sokkal 200- zal ők is hajtottak amit nem is hagyott szó nélkül.

- Bolond kölyök ne öld meg magad csak azért mert az anyád házasságra akar kényszeríteni. Én szeretném ha még egy jó pár évet élnél, s boldog lennél azzal akit szeretsz. S én is szeretlek s ha meg mersz halni esküszöm meg ölek. – szidott meg.

- Én is szeretlek. – mosolyogtam. – Nem akarok most még meg halni szóval ne reménykedj. – röhögtem.

Nem mondott semmit csak elröhögte ő is magát. Bementünk én szokásomtól eltérően a szobámba mentem majd a fürdőbe, letusoltam majd felvettem egy másik kicsit de csak nagyon kicsit elegáns öltözetett.

- Ez igen még mindig jól nézek ki. – mondtam magamnak.

- Nagyon ki csípted magad. Tán randira készülsz? – mosolyogta Roland.

- Valami olyasmi. Vagyis inkább két közeli ismerős elmegy szórakozni. – vigyorogtam.

- Gabi ne nekem akarj hazudni. Ki az? – kérdezte.

- Hát jó de ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek főleg nem apámnak.

- Ígérem de ne húzd már az agyam. – sipákolta.

- Jólvan. Ismered az igazgatót a sulimban igaz? 

- Igen. De ugye nem arra célzol amire gondolok? - kérdezte.

- Hát... nem tudom mire gondolsz. - húztam az agyát. 

- Arra, hogy te és ő. 

Na pfff. Sokáig tartott mire eljutott az agyáig mivel már olyan fehér mint a nappaliban a fal. 

- Apád ha megtudja teljesen ki fog akadni. - sipitozta.

- Ezért fogod titokban tartani. Érted? 

Csak bólogatni tudott annyira lesokkolta a hír. 

- Na mind1 én megyek mivel nemsokára itt van értem  Laci. Te pedig kezdj magaddal valamit mielőtt apa meglát. - szóltam rá.

Mikor már apáék a vacsora asztalnál ültek s mentem le hozzájuk, hogy szóljak apámnak nem leszek itt pont akkor csengettek.

- Majd én kinyitom. - kiabáltam

Nem csalódtam Laci állt előttem egy feszülős fekete térdén szaggatott nadrágban s egy sima egyszerű fekete pólóban.

- Na indulhatunk? - kérdezte.

- SSSS halkan. Még a végén meghallja. Maradj itt mindjárt jövök.

Ezzel berohantam az étkezőbe.

- Figyelj apa el kell mennem egy kis dolgom akadt majd valamikor jövök. - hadartam.

- Mégis milyen dolgod? - morgott.

- Mi a bajod? Eddig tök normális voltál, tán megjött a havid? - morogtam már én is.

- Velem te nem beszélsz így. - emelte fel a hangját. - S nem mész sehova sem Lacival. - ordított már.

- Mi? Te elmondtad neki? - fordultam Roland felé.

- Sajnálom de nem tehettem mást. De nem.. - kezdte.

- Rohadtul nem érdekel a magyarázatod Roland. Ez volt az utolsó, hogy elmondtam neked bármit is ami velem kapcsolatos. S egy jó darabig nem is akarlak látni. S téged sem akarlak apu, most pedig elmegyek ha tetszik ha nem. - ordítottam. 

- Ha most kilépsz azon az ajtón többé nem ismerjük egymást fiam. - kiabálta ő is.

- Igen? 

- Igen, sosem csinálok segget a számból.

Hátat fordítottam s az ajtóhoz sétáltam. 

- Laci ma nem jó, esetleg holnap?

- Mindent halottam megértem, hogy őt választod. - mondta szomorúan.

- Mi? Nem ép az ellenkezője. Össze pakolom a cuccom s elviszem a lakásomra, ezért nem jó ma.

- Ja. Akkor segítek nem hagylak most magadra. - ölelt át.

Ez meglepet hisz nem erre számítottam, de ennek jobban örülök mintha elment volna.