Mint szinte minden este, kivéve amikor Hannibalnak dolga akadt, most is a tévé előtt ültünk a kanapén.

Én valami ócska amerikai valóság showt néztem miközben elterültem a kanapén és fejemet Hannibal ölében pihentettem aki épp nagyon elmerült egy könyvben, még csak nem is pislogott... sosem értettem, hogy hogyan bírja ki ennyi ideig pislogás nélkül...

Hannibal mindig olyan más volt velem amikor csak mi ketten voltunk itthon. Mintha teljesen más ember lett volna. Jelenleg is a mindig tökéletesen beállított haja "helyén" egy madárfészek volt, bár én mindig is szerettem amikor a haja kócosan omlott homlokába. Ilyenkor esténként nagyon sokat nevettünk, általában ha nem olvasott akkor mindig kiparodizáltuk ezeket a gagyi tv műsorokat.

Ugyan ezt csináltuk akkor is amikor megismerkedtünk még Olaszországban, épp egy előadást tartott a skizofréniáról én pedig egy barátomat kísértem el oda mivel ő pszichiáternek tanult még akkoriban és mindig engem kért meg, hogy kísérjem el pár előadásra. Ez a barátom azóta már hivatásos pszichiáter lett és azóta is hálás vagyok neki, hogy megkért rá kísérjem el őt oda mivel ha nem teszem ezt meg akkor sose ismerkedek meg életem szerelmével... nos egyébként ez a bizonyos barátom Dr. Chilton volt. Sajnálatos módon ki nem állhatja Hannibalt, még mindig nem sikerült megfejtenem ennek az okát... talán féltékenység, bár ki tudja a pszichiáterek gondolkodása olykor kifürkészhetetlen és ezt saját tapasztalatból mondom!

Én egyébként ügyvédnek tanultam, de amikor megismerkedtem a férjemmel otthagytam az iskolát... milyen rég is volt ez, már lassan 3 éve.

-Min jár az eszed?- zökkentett ki gondolataimból a férjem mély rekedtes hangja, majd összecsukta a könyvet és letette a mellette lévő kis asztalra.

-Nagyon sok mindenen... például azon is, hogy Chilton miért utál téged ennyire.- kuncogtam fel és az ásítozó férfire emeltem a tekintetemet.

-Azon már én is gondolkoztam párszor, de szerintem a fő oka az lehet, hogy elvettelek tőle... le sem tagadhatná azt, hogy oda-vissza van tőled. Vagy esetleg még az is szóba jöhetne, hogy jobb vagyok nála és ő ezt nem képes elfogadni.- töprengett és hatalmas kezét belevezette a hajamba és elkezdett pár tincsemmel játszadozni.

-A pszichiáterek furák.- mosolyogtam rá.

-Hát még a nők...- csóválta a fejét és a szemüvegét levette majd letette, rá a könyvére én meg fogtam a távirányítót kikapcsoltam a tévét és felültem fekvő helyzetemből.

-Holnap mi dolgod lesz?- kérdeztem ásítva... már későre járt az idő.

-Lesz pár páciensem... csak a szokásosak utána el kell mennem az FBI-hoz és...- folytatta volna de én lefagytam annál a szónál, hogy rendőrség.

-Hannibal miért kell az FBI-hoz menned, ugye nem...- majd mutatóujját számra tapasztotta, nem hagyta, hogy végigmondjam.

-Hagyd, hogy végigmondjam... nem szeretem ha félbeszakítasz. Egy gyilkosság miatt kerestek fel és előre szólok, hogy ezt ne értsd félre. Az FBI csak a segítségemet kérte, de azt nem árulták el miben kéne és ez bosszant.- sóhajtott fel mikor befejezte mondandóját.

-Sajnálom, hogy félbeszakítottalak.- sütöttem le a szemeimet majd ő ujját állam alá helyezte és megcsókolt. Szívem vadul kalapálni kezdett, mint minden egyes csókjánál... túl nagy hatással van rám ez az ember.

-Mit szólnál ahhoz, hogy meghívnánk Chiltont vacsorára és te felvennéd a legszexibb ruhádat és egész este csak enyelegnénk egymással ő meg azt nézné?- kérdezte huncut mosollyal az ajkain.

-Gonosz vagy.- csóváltam meg a fejemet.

-Hidd el ennél gonoszabb gondolatok is futottak már át az agyamon.- mondta rezzenéstelen arccal.

-Tudom.- nyeltem egy nagyot majd lehunytam a szemeimet.

-Tudod jól, hogy neked nincs mitől tartanod... sose tudnálak bántani.- súgta a fülembe, leheletét megéreztem a nyakamon amitől a hideg futkosott a hátamon majd mély levegőt vettem és egy mosolyt erőltettem az arcomra.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem bízok benne és hogy mellette nem érzem magam biztonságban, de azt sose szabad elfelejtenem, hogy ő egy nagyon veszélyes ember.

-Gyere menjünk aludni, késő van és holnap korán kelek. Mrs. Lecter.- kelt fel az ülőalkalmatosságról és a kezét nyújtotta nekem, hogy felsegítsen.

-Köszönöm Dr. Lecter.- fogadtam el a segítséget nyújtó karját.

-Szeretem amikor így hívsz.- mosolyodott el majd odahúzott magához.

***

Reggel halk koppanásokra ébredtem... valahonnan ismerős volt a hang, mintha egy bot koppant volna folyamatosan a márványpadlóhoz.

-Frederick!- sóhajtottam fel amikor megláttam Chiltont állni a hálószobám ajtajában és a fejemre húztam a takarót.

-Azért örülhetnél nekem egy kicsit jobban.- mondta a szokásos gúnyos hangján. Hát igen Frederick Chilton tipikus arrogáns, nagyképű, seggfej... szerintem az egész Földön én tudom csak elviselni.

-Ugye nem Hannibal hívott ide?- mormoltam ki a takaró alól.

-Nem, magamtól jöttem, de viszont ő engedett be...pedig örültem volna ha nem találom itt.- majd az ágyamhoz sántikált és leült a szélére.

-Már ne haragudj, de ne csodálkozz ha itt találod mivel ő a férjem és ez az ő háza.- majd felültem és a takarót a mellkasomhoz szorítottam.

-Csak tudnám mit eszel rajta... 27 éves vagy és egy ilyen vén trottyal akarod leélni az életedet?- kérdezte hitetlenül már sokadjára.

-Jaj Fred, ne kezdd megint utálom, hogy ezt minden egyes találkozásunkkor végig kell hallgatnom. Egyébként meg nem vén trotty 42 éves te is csak 2 évvel vagy fiatalabb nála.- forgattam meg szemeimet

-Igen de fiatalabb!- kiáltotta fel én meg csak legyintettem egyet.

-Na most kérlek csukd be a szemed vagy valami, fel szeretnék öltözni.- utasítottam.

-Láttalak már fürdőruhában is a fehérnemű is szinte ugyanaz...- mondta értetlenül.

-Az teljesen rendben van de meztelenül még nem láttál szóval hogyha lesni mersz akkor a botoddal foglak agyonütni.- mondtam neki rezzenéstelen arccal... nos igen Hannibaltól könnyen el lehet tanulni ezt a fapofát, főleg hogyha  túl sokat van vele az ember.

-Bele se merek gondolni, hogy miért vagy meztelen. Egyébként ha nem ismernélek azt mondanám, hogy te egy komoly pszichológiai eset vagy.- grimaszolt majd behunyta a szemét.

-Viszont miért jöttél ide?- kérdeztem miközben épp az egybe ruhám felvételével szenvedtem.

-Csak egy baráti látogatás...

-Te sose jössz csak úgy, mindig akarsz valamit.- sóhajtottam mivel az a nyamvadt cipzár a ruhán sehogy se akart megmozdulni.

-Ez fájt... de egyébként igazad van. Hallottam, hogy a férjecskédet behívták az FBI-hoz és érdekelne az oka mivel senki nem mond nekem semmit.- dünnyögte.

-Mi sem tudjuk... majd ott kiderül viszont ha már itt vagy akkor had vegyem a hasznodat és segíts felhúzni ezt a cipzárt.

-Neked bármit...- mondta majd nagy nehezen feltápászkodott az ágyról és odabicegett hozzám, botját letámasztotta a falhoz. Hajamat odébb söpörte hátamtól és egy mozdulattal felhúzta a cipzárt.

-Köszönöm.- igazítottam meg a ruhámat majd felé fordultam.

-Gyönyörű vagy... viszont ha megbocsájtasz én megyek sok a dolgom. Ciao!- kapta fel a botját mellőlem és sarkon fordult és kibicegett a szobából.

Mindig tudtam, hogy a pszichiáterek zakkantak.

-Ezra!- hallottam meg Hannibal hangját a konyha felől.

-Igen?- léptem be az ajtón majd mosolyogva végigmértem a konyhában sürgő-forgó férjemet.

-Mit akart?- kérdezte Chiltonra utalva.

-Azt mondta, hogy csak úgy benézett hozzám. Mi jót csinálsz?- álltam oda mellé majd megpillantottam a serpenyőben sülő húst.

-Gyanús ez az ember... csak összedobok neked egy steaket mert sietek és gondoltam megleplek vele.- mosolygott rám majd puszit nyomott az arcomra.

-Milyen húsból van?- kérdeztem nagyot nyelve.

-Amiből általában a steak van... marhából.- mért végig majd megcsóválta a fejét.

-Akkor jó.- néztem bele a szemeibe amik továbbra is az arcomat fürkészték.

-Most megyek majd az FBI-hoz, valami Jack Crawfordal kell találkozzak meg azt hiszem Will... Will Grahammel.- gondolkodott el az illető nevén.

-Sok sikert bármit is kell csinálnod majd és legyél jó.- mutattam rá a mutatóujjammal majd egymásra mosolyodtunk.

-Én mindig az vagyok bár ezzel nem mindenki értene egyet.- majd folytatta a hús sütését.

-Esetleg elmenjek veled?- jutott hirtelen eszembe az ötlet.

-Annak örülnék.- mondta majd lerakta egy tálra a frissen sütött ételt.

-Akkor ezt gyorsan megeszem amíg te felöltözöl.- vettem a kezembe a tálat és leültem a hatalmas asztalhoz.

-Rendben, sietek. Egyébként csinos vagy.- mondta majd ledobta a kötényét az asztalra és kisietett a szobából.

Ekkor én még nem is sejtettem, hogy mire vállalkoztam azzal, hogy azt mondtam elkísérem Hannibal Lectert.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

§ Hello guys! Remélem tetszett az első rész, ígérem a következő részben majd jobban beindulnak az események. Kommentbe szívesen várom az őszinte véleményeiteket a történetről. Köszönöm ha elolvastátok! :3 §