Összeszorult a torkom, kivert a víz. Nyugtathattam volna magam azzal, hogy máskor is megoldottam, most is meg fogom, de az a "máskor" negyed ennyi ember ellen volt. Az egyik kezem a fénykardomon volt, közben azon gondolkodtam, helyes lenne-e elővennem. Talán megmenekülnék, de nem voltam biztos benne, hogy hosszútávon kedvező lesz majd ez a döntés.

Miközben én vaciláltam, az ellenálló felállt az asztaltól, ráborította a vele szemben ülő alakra, aki beesett a deszkalap alá. Csörgés. Ezzel a mozdulattal, elindított egy folyamatot, ugyanis ahogy elgurultak az eddig az asztalon heverő pénzérmék, a többség azonnal odacsődült. Vagyis figyelemelterelés. Egek, de hálás leszek neki, ha kijutok innét...

A férfi halványan elmosolyodott, majd elindult volna kifelé, csakhogy valaki lefogta hátulról. Ismerős helyzet, nemde?

-Lázadó söpredék, nem mész sehova! -rikácsolta az egyik kocsmatöltelék, sugárvetőjét a pilóta felé tartva.

Kihasználva a helyzetet, amíg a tömeg nem rám figyel, elillantam a csapos elől, majd kisétáltam az ajtón. Senki sem vette volna észre. Azonban amint kiértem a levegőre, mégis megfordultam. Lelkiismeretfurdalás kezdett gyötörni. Hagyjam ott, miután segített nekem?

Ahogy visszaléptem az ajtóhoz, óvatosan benéztem rajta.
Többen a pilótának mentek, ketten megfogták oldalról, egy gyomorszájon rúgta többször is, a tömeg pedig körbeállta őket.

Sóhajtottam egyet majd gyors léptekkel a csoporthoz siettem. Tudtam hogy ez a társaság nem éppen az értelmiségi szó mintpéldája, így bevetettem egy ősrégi trükköt:
Megrútam az egyikük lábát oldalról,majd elléptem onnan.

-Hé, a szemembe mondd ha bajod van velem!-förmedt rá az alanyom a mellette állóra, aki azonnal visszavágott neki. Nem kellett sokat várni, mire az egész bagázsból mindenki a másikat püfölte.

Elengedték a pilótát, kinek a fájdalom rendesen kiült az arcára, de nem ért rá ezzel fogalkozni. Megkereste a tekintetem a tömegben, majd amikor találkozott az enyémmel, az ajtó felé biccentettem. Nem kellett sokat kérlelni, azonnal felém indult. Kihátráltam egyenesen az épülrt elé. Végre semmi tömeg, és láthattuk egymást először szemtől, szemben.

Közel egyforma magas mint én, enyhén borostás fickó, sötétbarna szemekkel, amikben mintha kiolthatatlan tűz lobogott volna. Még ezek után is.

Amint elém ért, egymásra néztünk és egyszerre mondtuk:

-Köszönöm.

Elmosolyodtam, neki is lágyult a tekintete, majd felém nyújtotta a kezét.

-Poe Dameron vagyok, az Ellenállás egyik pilótája.

-Örvendek Poe, az én nevem Tara.

Pár pillanatig mosolyogva nézett rám, és még mindig fogta a kezem, majd végül csak elengedte.

-Nem láttalak még a bázison, emlékeznék rád.

-Óh, én nem vagyok Ellenálló-húztam ki magam.-Pártatlan vagyok.

Látszott az arckifejezéséből, hogy megvan a véleménye a dologról, de nem inkább nem tett megjegyzést.

-Hallottam, hogy valami baj van a gépeddel. Lehet, hogy tudok benne segíteni- muszáj volt megszólalnom, nem akartam hogy elmenjen ilyen hamar. Kevés emberrel találkozom, ő pedig egy nem mindennapi eset. Furcsa ez nem? Egy idegenben keresni a bizalmat.

-Lövést kapott, szóval eltarthat egy darabig mire megjavítom.- mondja sajnálattal a hangjában. Olyan volt, mintha egy emberről beszélne, ezért elsőre le sem esett, hogy a hajójáról beszél.

-Elviszlek. Szoktam szállítást is vállani, szerintem igazán beférsz még hátra- mondtam neki mosollyal az arcomon, majd intettem merre, és elindulunk a cirkálóm irányába.

-Hogy lehet az, hogy nem állsz egy oldal mellé sem? Véleményed biztos van a róla.

-Én csak embereket szállítok. Néha. Leginkább pedig rakományokat. Nem vagyok hős.

-Te alakítod a sorsod. Senki se született hősnek.

-Hova lesz a fuvar?- úgy éreztem muszáj témát váltanom.

-Majd én vezetek.

-Nem-nem, ez az én hajóm!- mondtam kissé hisztérikus hangon és megálltam a cirkáló előtt.

Jóval magasabb volt nálunk, a színe beleolvadt a környezetbe, talán mert kissé koszos is volt. Eredetileg pedig kéken kellene csillognia.
Poe felnézett, rá a szemeiben kiványcsiság és csodálat keveredett. Nem szólt semmit, csak azonnal felszaladt a rámpán, amely az imént nyílt le.

-Hé, várj!- szóltam utána, de persze ez nem hallgatott rám, így követtem.

Amikor belépett a hajóba, nyitott szájjal nézett körbe. Kis bámészkodás után céltudatosan a pilótafülkébe sétált, és megsimította az ülésem hátulját.

Valamivel mögötte álltam meg, a falnak támaszkodva és azt figyeltem, hogy tud valaki ilyen szenvedélyel egy géphez nyúlni.

-Ennyire tetszik?

Mikor meghallotta a hangom, megfordult, de az üléstámlát továbbra sem engedte el.

-Hogyne. Csodálatos hogy mennyire hasonlít egy igazi cirkálóra. Ezek az alkatrészek viszont elég egyediek. Vannak olyanok is amiket még sose láttam.- mondta rátapintva a lényegre.

"Jólvan Tara, most lebuktál.. A hajó nagyrésze innen-onnan szerzett és nem is mind törvényesen. Itt állok szemben egy ellenálló pilótával, és lebuktam. Ez van olyan kellemetlen eset, mint a kocsmai...-gondoltam magamban."

-Szerintem túl kevés hajóban ültél idáig.- amint kimondtam vissza is szívtam volna. Pont egy pilótának mondom ezt?

Poe felvonta a szemöldökét, mikor egy puffanást hallottunk hátulról, amibe beleremegett a cirkálóm.

-Úgy tűnik rájöttek, hogy itt vagyok-mondta nyugodtan. Beült az ülésembe, majd néhány kart átkapcsolt a vezérlőpulton.

-Mi bajuk a Tatooiniaknak az Ellenállással?

-Organa tábornok be akarja szűntetni a rabszolgakereskedelmet a bolygón, ezért kevésbé kedvelnek minket-mondta hangosabban, hogy áthallatszódjon a hangja a szirénán, ami akkor szólal meg a hajómban, ha eltaláltak. És természetesen most is.

-Semmi vész, megoldom!- hátrafordult egy pillanatra, majd újra menetirányba és megragadta a kormányt. Szinte azonnal emelkedni kezdtünk, nekem pedig az utolsó pillanatban kellett megkapaszkodnom, hogy ne dőljek fel magam is.

Ekkor becsapódott még egy lövedék.

-Megoldom!-ismételte megint, mintha engem akarna győzködni, hogy ne féljek.

"Akárhogy is, jó lenne, ha gyorsan oldaná meg, mielőtt szétlövik a cirkálómat..."