Hatalmas fékezéssel álltunk meg az FBI hatalmas épülete előtt.

-Mindig elcsodálkozok a vezetési stílusodon... szinte már halálfélelmem van amikor vezetsz.- csipkelődött az anyósülésen terpeszkedő férfi.

-Tudod mit? Ezt bóknak veszem.- állítottam le az autót.

-Annak veszed aminek csak szeretnéd, de most gyere menjünk be.- nyitotta ki az ajtaját majd elegánsan kiszállt belőle. Nos igen... Ő mindent elegánsan csinál.

Majd én is úgy tettem mint Ő, hosszú fekete ballonkabátomat magamra kaptam és Hannibal mellé sétáltam. Karját nyújtotta felém, belekaroltam, majd így indultunk be a hatalmas épületbe. Nem tagadom... eléggé izgatott voltam, feltételezem Hannibal is mivel egyikünk se tudta, hogy mire számítson.

***

Viszonylag rövid várakozás után ez a bizonyos Jack Crawford fogadni tudott minket az irodájában.

-Üdvözlöm Önöket! Én Jack Crawford ügynök vagyok és maga bizonyára Dr. Hannibal Lecter, maga pedig az elbűvölő Mrs. Ezra Lecter.- nyújtott kezet mindkettőnknek. Crawford nem volt egy alacsony ember... sőt egész magas, kissé kopaszodó sötét bőrű férfi volt, elég volt csak a szemeibe néznem, de rögtön rájöttem, hogy ő bizony munkamániás...

-Minek köszönhetem, hogy felkeresett engem?- vágott bele a közepébe Hannibal.

-Nos, üljenek csak le...- mutatott a székekre, én pedig leültem egy sötét hajú, számomra idegen férfi mellé. Kissé zavartnak tűnt, kerülte a szemkontaktust... épp a szemüvegét törölgette.

-Köszönöm eleget ültem az autóban.- nézett rám, majd egy apró mosolyt pillantottam meg ajkain, ez az a mosolya amit csak én veszek észre...

-Rendben! Akkor én is rögtön a történet közepébe csapnék... Dr. Lecter, magát Dr. Alana Bloom kollégám ajánlotta, még egy pszichológia szakra jártak és maga volt a mentora. Na de térjünk a tárgyra szeretném a segítségét kérni egy pszichológiai profilhoz.- nézett rá Hannibalra hátha le tud olvasni valamit az arcáról.

-Szívesen segítek.- mondta némi töprengés után... válasza eléggé meglepett.

-Remek! Egyébként had mutassam be maguknak Will Grahamet, Ő az egyik profilozónk, Will nagyon különleges ember különleges képességekkel.- mutatott rá a mellettem ücsörgő, maga elé bámuló, sötét hajú férfire.

-Nem kedveli a szemkontaktust, ugye?- fürkészte az arcát Hannibal.

-A szem félrevezet...- sóhajtott- Ha túl sokat lát, nem lát eleget és nehéz koncentrálni ha arra gondol, hogy ez a fehér igazán fehér... vagy biztosan hepatitise van... vagy ó, egy szétrobbant véna!- fordult Hannibal felé aki ekkor már helyet foglalt a zavart férfi mellett. Rámosolygott... láttam Hannibalon, hogy érdekli őt ez a Will Graham, sőt még engem is kezdett érdekelni. -Nos igen, mellőzöm a szememet... ha tehetem.- fejezte be a mondandóját.

-Érdekes meglátás...- mondta Hannibal.

-Ha kérhetném most se és a jövőben se pszichoanalizáljon engem... nem tetszene amit kielemez belőlem!- mondta idegesen Will.

-Majd igyekszek eleget tenni a kérésének... de tudja, ez a munkámmal jár. A mi munkánk a megfigyelés én sem tudok leállni ahogy maga sem.- mondta Willnek aki felállt a székéből.

-Most ha megbocsátanak órát kell tartanom... a pszichoanalízisről.- majd a férfi felkapta a kabátját és már indult is volna az ajtó felé de elejtette a táskáját ami pont mellém esett le.

-Parancsoljon.- vettem fel a földről a táskáját és felé nyújtottam. Tekintetünk összetalálkozott.

-Köszönöm.- mondta idegesen majd elkapta a tekintetét és kiviharzott az ajtón.

-Will!- kiáltott utána Jack... feleslegesen.

-Hagyja...- mondtam az ügynöknek aki nagyot sóhajtva Hannibalra nézett.

-Talán nem kéne így nekimenni Dr. Lecter... jobb lenne kevésbé direktben.- csóválta a fejét.

-Amit Ő tud az a tiszta empátia, átveszi a nézőpontját vagy az enyémet és másokét is amik megrémítik... nem kellemes adottság, Jack.- a férfi erre csak hümmögött.

Később Jack megmutatott Hannibalnak részleteket egy bizonyos gyilkosságról amiben egy lányt öltek meg, a neve Elise Nichols volt. Elvileg a gyilkos miután megölte őt, kivette a szerveit rögtön visszavitte az ágyába. A lány gyilkosa valószínűleg egy kannibál. Elég felkavaró volt a számomra de láttam illetve hallottam is ezeknél rosszabbat. Majd utólag kiderült, hogy ennek a kannibálnak nem csak ez az egy lány volt az áldozata. Összesen nyolc lányt rabolt el és ölt meg...

***

Kettő egész nap telt el azóta, hogy behívták Hannibalt az FBI-hoz... ma pedig kapott egy telefonhívást, hogy el kéne mennie megnézni egy holttestet... egy brutális gyilkosság eredményét...

-Szeretnél látni egy felkavaró holttestet?- kérdezte a férfi.

-Tudod jól, hogy engem érdekel az ilyesmi szóval igen.- válaszoltam.

-Akkor velem jöhetsz.- bólintott mosolyogva. Volt valami a mosolyába... valami ami azt sugallta, hogy nem stimmel vele valami. Remélem nem csinált megint valami hülyeséget.

***

Hamar megérkeztünk a tett helyszínére... már messziről kiszúrtam, hogy hova kell menni a sok embertől.

Hannibal leparkolt, sokkal messzebb a többi kocsitól.

Egy hatalmas mező közepén voltunk. A nyomozók föl-alá járkáltak nyomok után kutatva. Jack és Will már elég régóta itt lehettek.

Karöltve kezdtünk el sétálni Jackék felé.

-Üdv!- köszönt Jack majd sorban mindenki aki ott volt a közelben.

Majd hirtelen megpillantottam... megpillantottam a holttestet. A földön egy szarvasfej volt hatalmas agancsairól csöpögött a vér... és gyönyörű agancsaira meg fel volt szúrva egy lány. Élettelen teste felkavaró látványt nyújtott, főleg, hogy fel volt szúrva a szintén élettelen állatra. Szaporábban kezdtem el venni a levegőt. A félelem és az izgatottság érzése kavargott bennem.

-Semmi baj.- súgta a fülembe Hannibal alig hallhatóan. Hangja megnyugvást okozott.

-Kivette a tüdejét. Biztos, hogy a lány akkor még élt.- állapította meg az egyik ott lévő gumikesztyűs férfi.

-De ha ez nem az a gyilkos aki megölte Elise Nicholst és visszavitte őt az ágyába akkor ez a gyilkos mit csinált ennek a lánynak a  tüdejével?- kérdezte Jack.

-Megette.- válaszoltam nagyot nyelve majd fél szemmel Hannibalra pillantottam aki szemrebbenés nélkül és fapofával nézte tovább a holttestet. Will rám nézett majd helyeslően bólintott.

-A kannibálunk szereti a nőket? Nem elpusztítani akarja őket hanem megenni, hogy egy részüket magában tartsa. De ez, ez a gyilkos a lányt disznónak nézte!- mutatott az agancson lévő egykor még élettel teli lány holttestére.

-Maga szerint utánzó?- kérdezte Jack mély levegőt véve. Amit furcsállottam az az volt, hogy Hannibal egész idő alatt egy szót sem szólt.

-A kannibálnak aki megölte Elise Nicholst alkalmas helye volt erre! Nem állt érdekében ez a... mezei gyilkosság. Tehát van egy vadászháza és abban egy trófeaszoba...- ezután Will hallgatott, erősen gondolkodhatott valamin. -Van egy lánya... annyi idős mint a többi lány, ugyan az a hajszín, szemszín, magasság, testsúly. Egyetlen gyerek, költözik... a férfi nem tudja elviselni, hogy elveszíti egyetlen lányát... Ő, a lánya az aranyszelvény!- magyarázta Will.

-És mi van az utánzóval?- kérdezett Jack ismét.

-Az intelligens pszichopatát, főleg ha szadista mint valószínűleg ez az ember, nagyon nehéz elkapni... nincs felismerhető módszere, sem indítéka. Lehet, hogy így nem öl többé. Rajzoltassa meg Dr. Lecterrel a pszichológiai profilját... úgy is sokat ad a véleményére!- mutatott rá Hannibalra aki erre felkapta a fejét majd Will fogta magát és elviharzott.

-Elnézést kérek Will nevében is a viselkedéséért... néha nagyon heves tud lenni.- masszírozta az orrnyergét Jack.

-Semmi baj... nagyon érdekes ember ez a Will... ritkán tudják felkelteni az érdeklődésemet, de neki az első találkozásunknál sikerült.- vetett még egy pillantást a holttestre Hannibal majd mellém sétált.

-Azt elhiszem...- bólintott Jack majd kezet ráztunk és elindultunk vissza a terepjárónkhoz.

-Minden rendben?- kérdezte Hannibal a fülembe suttogva.

-Természetesen.- mosolyogtam rá, majd két kezem közé fogtam enyhén borostás arcát és csókot leheltem ajkaira. De legbelül tudtam, hogy valami nincs rendben...