"Ápr. 3.
Ma üzentem Leonnak. Azt kértem benne, találkozzunk valahol ketten, hogy beszélgessünk kicsit. Megérkezett a válasz:
Kedves F.!
Nagyon örülök a levelednek! Az jó ha holnap találkozunk a tisztáson?
Üdv:Leon
Elmosolyodtam.
 
Ápr.4.
Délelőtt, mielőtt elindultam volna a találkozóra, még el kellett végeznem egy kis piszkos munkát. Az egyik szolgáló lány megsejtette, hogy én öltem meg Stuart lovagot, ezért el kellett hallgattatnom. Amikor a pataknál mosott, utána mentem. Hátulról elkaptam a tarkóját, és a vízbe nyomtam. Tartottam, amíg bugyborékolt. Aztán elindultam a találkozóra Leonnal.
Én előbb értem oda, de aztán ő is megérkezett.
-Üdv-köszöntem.
-Üdv-köszönt-Bocsáss meg, ha várnod kellett.
-Nem baj.
-Arra gondoltam, sétálhatnánk egyet és közben beszélgethetnénk.
Egy pillanatig kutakodtam magam körül, aztán megtaláltam a keresett tárgyat. Leon elszörnyedt.
-Felicity ne... Kérlek. Miért tennél ilyet? Hiszen barátok vagyunk. Gondolj a barátságunkra...
De én csak szótlanul közeledtem felé, kezemben a késsel. A hegyével egy pontra céloztam a fiú testén.
Hátrálni kezdett. Dermedten, lassan mozgott. Még mindig nem tudta elhinni, hogy ez megtörténhet. Elfuthatott volna, ám esélye sem volt a menekülésre, folyton a nyomában jártam.
-Ki vele, mit akarsz?-kiáltott fel kétségbeesetten- A házamat? A pénzemet? Minden a tiéd.
-Azt akarom, hogy meghalj!-suttogtam, majd döftem. Majd még egyszer. Még egyszer. Végül utoljára.
Igazából Leon nem késett. Én mentem oda jóval hamarabb, hogy előkészítsem a gyilkosság körülményeit. Az ernyedt testet elvonszoltam a gödörig, amit ástam, belehelyeztem, majd valamennyire betemettem. Rászórtam leveleket és füvet, hogy ne találhassák meg.
-Az Úr Jézus áldjon, Leon!-mondtam.
Elindultam haza. Reméltem, a szüleim nem vették észre, hogy Helen még mindig nem ért vissza a mosásból.