McTravis tudta, hogy páratlan kincsre bukkant. Kényelmesen leült az asztalhoz tartózó székre, és olvasni kezdett. A napló az 1481-es év végi bállal kezdődött.
"Dec. 30.
Anyám, apám és én elmentünk az év végi bálba. A zöld színű ruhámat vettem fel. Azért szeretek bálba menni, mert soha nincs olyan, hogy valamelyik férfi fel ne kérne táncolni. Még a legcsúfabb lányoknak is van táncpartnerük. A bálban több barátommal is találkoztam. Leonnal és Liával.
-Adjon isten!-köszöntem.
Visszaköszöntek.
-Hogy viseled, hogy a hírek szerint tegnap kivégezték a francia király fiának gyilkosát?-kérdezte Leon.
-Nem rázott meg-feleltem- Az a férfi ügyetlen volt. Nem tudott elmenekülni.
-Miért nem fejezik már be a háborút?-kotyogott közbe Lia.
Válaszoltam neki:
-Amíg nem engem bántanak, nem zavar. Öldököljék csak egymást.
Aznap még táncoltam hercegekkel, nemesekkel. Anyámék úgy is vőlegényt keresnek, bár ha minden igaz, egy Stuart nevű lovag lesz a jövendőbelim. Én soha nem akarok férjhez menni."
Kopogtak az ajtón, és egy katona lépett be rajta.
-Mi az?-kérdezte a testőrparancsnok.
-Uram, végeztünk a ház többi részének átkutatásával.
-Rendben, menjetek előre én majd később megyek.
A katona tisztelgett, aztán kilépett az ajtón.
A testőrparancsnok tovább olvasott.