Még mindenhol korom sötét volt, amikor a szobában egy lány felkelt. Megfogta a baldachinját és halkan behúzta. Elsuttogott egy lumost mire apró lángocska gyúlt a pálca hegyén. Elővett egy könyvet, és lapozgatni kezdte. Az idő csak telt fölötte, ő pedig már harmadjára olvasta újra a könyvet, minden oldalt több ideig tanulmányozva. A nap lassan kezdett felkelni miközben kimászott az ágyból. Gyorsan felöltözött és leosont a klubbhelységbe. Még senkit nem talált lent ami nem lepte meg mivel nagyon korán volt még. Útját a csillagvizsgáló torony fele vette, hogy onnan nézze meg a napfelkeltét. Megmászta a hosszú lépcsősosokat, mire végre odaért pont elkezdett feljönni a nap. A toronyban egyedül volt így kiülhetett a párkányra. Nem felt, pedig ha lecsúszik szörnyet hal. Cak ücsörgött, és lábát lógászva elmélyülten tanulmányozta a felkelő nappal bearanyozott tájat, és finoman mosolyogva állapította meg magában, hogy élete legjobb döntése volt a Roxfort. Vasárnap lévén a lány elindult, csak barangolt a hatalmas kastélyban össze-vissza. Ebédidő körül csodák csodájára eltévedt. Hiába indult el egy irányba, zsákutc lett, ha visszafordult elfelejtette az utat é sez így ment jó fél órán keresztül, majd egyszer csak nekivetette a hátát a falnak és lecsúszott volna ha nem nyílik meg a fal és a lány nem zuhan be rajta. Mint kiderült a haja megcsiklandozott egy körtét a festményen, a kilincset pedig csúszás közben lenyomta. Ami odabent fogadta attól az álla a padlót súrolta. Több száz házimanó nézett rá egyszerre. Egy pillanatig úgy tűnt, hogy belefagytak a másodpercbe, de a többség folytatta a munkáját, húsz manó pedig elésereglett, és erőszakosan néha tudakolni kezdték, hogy mit kíván enni, vagy esetleg elkezdték telepakolni a kezét mindennel is. Finoman visszautasította mindatűzt amit eléhalmoztak nagy hirtelenjében és kért egy adagtöklevet üvegben amit el tud vinni és egy kicsi kosárkát amibe péksütiket rakosgattak. Miután megszabadult a hajlongó manóktól folytatta ezelőtti bolyongását. Valahogyan eljutott a könyvtárig, ahol meglátta a testvérét és egy vörös hajkoronát hátulról. Aminte z tudatosult benne isndult is visszafele, de útközben elesett vagyis neki ment valakinek.

- Figyelj már oda te!

- Bocsi, elkalandoztam. – Pillantott fel a lány a szőkeségre

- Hát te? Miss magabiztosság. Mi történt, hogy ilyen mélabús vagy ma?

- Semmi Lucius, kopj le. Ma nincs hozzád erőm.

A szöszi meglepődve pislogott a lány után aki egy bocs kinyögése után kikerülte és folytatta útját ugyan abban a tempóban, elmélázva. Hirtelen ötlettől vezérelve utánafordult, és pár gyorsított lépés után utolérte.

- Kösz a múltkorit. – Erre csak egy kérdő szempárt kapott válaszul. – Tudod, hogy nem adtál oda Fricsnek.

- Igazán nincs mit bár azt megköszönheted, hogy nem égettelek titeket szénné vagy fojtottalak titeket vízbe. Mellesleg megérdemelted volna.

- Hé ezt meg, hogy értsem Jessica? – A lány csak sokkosan meredt a fiúra, nem értve a helyzetet. – Mi történt? Baj van? Rosszul vagy? – Ez még zavarosabbá tette a dolgokat a lány fejében. Törődik vele a fiú? Miért a keresztnevén hívta? Mi történik? Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal indult meg újra, ami felettébb nyugtalanította a fiút, mivel továbbra sem tudott semmit kiszedni az évfolyamtársából. Egyszer csak egy ajtó termett a semmiből a falban. Beléptek, és egy csodás kis helységet találtak. Felettébb furcsa mégis vonzó volt. A közepén egy nagy tábortűz égett, a szoba sarkában egy kis fürdőtó volt amiben úszkált néhány aranyhal. A tábortűz körül friss fű nőtt mindenfele, és egy szikrázó napsütéses ég fogadta őket. Mind a két nebuló csodálkozva nézte és el sem tudták képzelni miféle hely lehet ez. Letelepedtek a fűbe, és a lány elővette a könyvét. A fiú érdeklődve vizslatta, hogy mit olvashat annyira partnere de csak egy gyilkos szempárral találta szembe magát. Inkább feladta a próbálkozást, és körülézett. Megpillantott egy könyvespolcot, asztalt és pennát. Jessica is felnézett, a fiú távozására. Ő is észrevette a könyveket, és odasétált a szöszi mellé. Egy pár könyvcím felkeltette az érdeklődését. Leemelt három könyvet és visszatelepedett a tűz mellé. A könyvek mind az animágiáról és a vérfarkasságról szóltak. A szoba jóvoltából a fiú viszont nem látott semmi egyebet három színes könyvnél. Ahogy beleolvasott a gesztenyebarna a könyvekbe, máris zsebre rakta mind a három bocsánat, négy könyvet és a fiú felé fordult.

- Miért jöttél utánam?

- Miért ne?

- Kérdésre nem felelünk kérdéssel.

- Kijelentésre felelünk kijelentéssel.

- Miért felelnél kijelentéssel?

- Miért ne? – A fiú egyre szórakoztatóbbnak tartotta, hogy a lányból előjött a nyelvtantanár, a lány pedig egyre jobban felidegesítette magát a fiú válaszain.

- Mert ne, és válaszolj az eredeti kérdésemre...... Kérlek...

- Csak mert ilyen szépen kérted. -Vigyorgott a szőke mint a tejbetök. – Azért, mert olyan voltál mint egy élőhalott, és nem szerencsés, ha a házak versengése ellenére hagynánk meghalni az évfolyamtársainkat, márpedig te úgy néztél ki mint aki összecsuklik egy hangosabb szóra. Kiengeszteltem a kíváncsiságod?

- Igen, tökéletesen.

A két fiatal nagyon sokáig beszélgetett. Néha nem értettek egyet, mégis mindketten elmondták az álláspontjukat, és attól függetlenül elfogadták a másik nézeteit. A fiú feláll, és illedelmesen elköszön az évfolyamtársától, majd szinte futva teszi meg az utat a klubbhelységig. Teljesen felkavarta a pár órában történt eseménykavalkád. Miért fogadta el a lány? Miért nem volt vele gonosz? Mi történt a gonoszkodós Malfoyyal? A lány pedig szintén futott ezután az ő klubbhelységéig. Benne is hasonló gondolatok voltak, de neki fontosabb dolga volt. Félúton meggondolta magát és a könyvtárba rohant. Összekapart tíz témával kapcsolatos könyvet amiket kikölcsönzött, majd ezekkel sétált előző úticélja felé. Leült egy csendesebb sarokba, Lehozott pennát és pergament, majd miután mindent elrendezett a berendezést is átformálta a saját javára. Egy fotel elé odahúzta az asztalát, és a tűz mellé vitte mind a két kiegészítőt. Betelepedett a fotelbe, rendszerezte a könyveket és nekiállt a részletes elolvasásnak. Három órája olvashatott, már a hetedik könyvön rágta át magát, a nyolcadikat vette kézbe amikor kicsapódott a portré és beléptek rajta a tekergők. Remusnak nem akarta elmondani, legalábbis nem így, ezért egy gyorsan megtanult álcázóbűbájjal mugil regényekké változtak a többi ember számára, csak ő látta az eredeti valójukban tündökölni őket. Mindig Remu korábban megy fel így akkor less ideje a fiúkkal erről beszélni gondolta magában miközben a hangos társaság odaért.

- Lily?

- Neked is szia Jess. – Kapott egy sértődött fejet a másik felétől.

- Ezzel meg mi van?

- Élete szerelme lelépett Pipogyival.

- Ne hívd már így mert ez...... MIIIIIIIII na jó mi vann? Élete szerelme? Mi történik? Mióta? Miért nem mondta? Na jó James Fleamont Potter. – fordult a lány ikre felé mérgesen méregetve őt, de Sirius észrevette a halvány mosolyt a lány maszkja alatt. – Remélem nyomós okod van arra, hogy ezt nem mondtad el, nehogy véletlen porrá átkozzalak.

- Ohhhh drágám ezt nem mondhatod komolyan. – Szállt be a hülyülésbe James is, és ezt homlokára tett hanyatló kézmozdulattal adta elő. Egyre többen figyelték a kibontakozó színjátékot.

- Dehogynem életem. – Folytatta Jess vigyorral a fején.

- Ne is mondj ilyeneket, mert még elhiszem és azzal rontanád csúnya ráncokkal a szép bőröm, mert tudod megvan a szépségszundim meg minden.

Eddig bírták és kitört mindenkiből a röhögés. Remus felment a szobájukba és ezzel a lendülettel Jess lerántotta a két fiút a fotel két karfájára, és eltüntette a fedő bűbájt.

- Pet?

- Honnan tudjuk? Lelépett valahol félúton. – Vont vállat Sirius.

- Ok, akkor mondom az infókat, de a legfontosabb, hogy nem kiabálhattok, hangoskodhattok vagy lehettek mérgesek rám esetleg Remusra. Fogjátok? – Két határozott bólintást kapott válaszul.

- Szóval......

Fejüket összedugva susogtak folyamatosan. Jessica elmondott mindent amit tudott (vérfarkasság, animágia és a kettő együttélése. Félúton egy egérképű fiúcska is odacsatlakozott. Miután megbeszélték a tervet levonultak vacsorázni. Az asztalnál szokás szerint együtt ültek, azzal a különbséggel, hogy a vörös hajú társuk a mardekárnál ült kitüntetett figyelemben tartva egy bizonyos Piton nevű személyt és tüntetően hátatfordítva a barátainak.

- Na mesélj csak Monti. (FleaMONT-íróiszerk)

- Hát az úgy volt, hogy megláttam reggel Lils-t és rögtön mellette termettem majd együtt lementünk reggelizni, utána sétáltunk a parkban jó sokat, majd bementünk ebédelni. Még könyvtárba is elkísértem. Érted? Én. Könyvtárba. Durva mi? Mindegy. Szóval a könyvtárban meglátta Pipogyit, ne szólj közbe és mondta, hogy üljünk oda mert milyen jó lenne már ha mi is barátok lennénk. Mondom neki, hogy jólvan, megpróbálok normális lenni vele. Erre meg megölelt

- Akkor mi a baja?

- Nem hagyod hogy befejezzem na. Megölelt és utána odamentünk leültünk, és elkezdett vele beszélgetni. Néha én is beleszóltam szóval minden jó volt amíg el nem ment egy könyvért. Na és akkor Pipogyusz nekem ugrott, hogy kopjak le róla, mert semmi esélyem sincs nála, meg minden. Ő már nyeregben van meg ilyenek és, hogy én csak belekavarok. Meg bunkó dolgokat vágott a fejemhez, mire persze visszaszóltam neki. Persze Lils meg ilyenkor jött vissza, és csak ezt a részét hallotta a dolognak, és mondta, hogy megígértem meg, hogy szálljak le róla meg Pipogyiról, és vigyem a felfuvalkodott nagyképű fejem máshova. – A srác pedig bekönnyezett, de erőszakosan letörölte a könnyeit. Ez fel sem tűnt a testvérének, nem úgy mint a barátinak akik alaposan megveregették a hátát, hogy jólvan nincs baj. Addig a lány azon töprengett, hogy mi lenne a helyes út. Nem akart beleavatkozni de őt is idegesítette, hogy a másik fiú ilyen könnyen megúszta. Nem tudta, hogy az helyes lenne-e ha most számon kéri, vagy csak barátnőjének meséli el, vagy egyszerűen hagyja annyiban. Végül döntött. Vacsora után felmentek a szobáikba. A vörös hajú lány behúzta baldachinját és disaudio után keserves sírásban tort ki. Nem akart, hogy az egyik barátjával egy másik barátja így bánjon, nem akarta, hogy ilyen gonosz legyen a barátja. Nem értette, pedig addig James olyan kedves volt. Kihúzódott a baldachin és lb-je dugta be rajta a fejét.

- Ne sírj Ily. Ne sírj. – Csitítgatta a vöröst a lány. – Ne keseregj miattuk, csak újra menj el Jamessel, és minden tisztázódni fog ígérem. – A vörös hajú lány szipogva bólogatott.

- Hogy tisztázódhat ez? Érted , minden jó volt erre elkezdi sértegetni Pers-t.

- Mondom, menj el vele és megbeszélitek. Csak annyit kérek, hogy ha mond valamit hallgasd végig. Na próbálj meg aludni mert holnap suli.

A két lányt végül egyszerre nyomta el az álom.

Szóval. Újra itt vagyooook. Kicsit rövid rész lett, de igyekszem. Remélem tetszik, kommentelhettek, csillagozzatok ha jó lett.

Puszi:Beka